Riport: Életet teremtenek II.

2003. szeptember 17., szerda, Archívum 2003–2007

(folytatás tegnapi számunkból)
Fogy a magyar, válságban a család - hallani szinte naponta Erdélyben, a Kárpát-medencében. Bár az örökös ismétlés közhelyesít, e fojtogató jelenségről mégsem lehet eleget beszélni: egyszer talán mégis összerezzennek a nemzet felelősei, s meglelik ama bûvös elixírt, mely orvosolhatná ezt a csendben tizedelő kórt? Ehhez a statisztikai adatok számbavétele nem elég: az apadás tényének emlegetése, okainak feszegetése mellett alig esik szó arról, mi történik a társadalom sejtjeiben, a családokban. Milyen indíttatást, magatartásbeli mintát kapnak a gyermekek, mire nevelik, milyen szellemi munícióval vértezik fel őket szüleik? Hiszen a gyermekek alakuló sorsa körvonalazza majd ezt az egyelőre megfoghatatlan, foszlányos jövőt, mely a baljóslatok ellenére talán mégsem reménytelen? Itt és most számosan nevelnek háromnál több gyermeket békességben, összhangban. Mi történik ezekben a nagycsaládos életterekben, hogyan élnek tagjai? Mert akárcsak a mesebeli szegény legény, mindenki az otthonról feltarisznyált, hamuban sült pogácsával indul el, s nem mindegy, mit ropogtathat majd a vándorúton.
Egy látó ember
A sepsiszentgyörgyi Kiss Dániel egyike annak a tízezernél több tömegesen elbocsátottnak, akik 1997 óta a háromszéki szocialista nagyipar átalakítása, csődje miatt utcára kerültek. 1998-ig a bútorgyárban dolgozott asztalosként, majd miután bezárták a gyárat, s megkapta végkielégítését, családi vállalkozásba kezdett. Székelymuzsna szülötteként nem csüggedt; abból indult ki, jó volna önállósulni, kezdeni valami olyant, ,,aminek mi vagyunk az urai, mi rendelkezünk róla, mi alakítjuk, formáljuk, úgy, ahogy tudjuk?. Már csak azért is lépnie kellett, mert négy gyermekét egy alkalmazotti fizetésből nem tudta volna nevelni.
,,Bizsuval?, azaz fából, bőrből, féldrágakőből, fémből készített ékekkel kezdett foglalkozni, eleinte csak kereskedett. Nem ment minden olyan ,,zsírozottan?, de idejében megtanulta: ,,ha tövissel megszúrják, az embernek nem muszáj kaktusszá válnia?. Miközben a városközpontban árul, s kicsiny standja mellől kuncsaftjaival beszélget, figyeli az elhaladókat, az örökké változó világot. Szemlélődve sokat lát, de főként azt, hogy ,,mindenki keresi a másikkal való kapcsolatot, kívánják, hogy valahol megértsék őket?.
Időközben pici mûhelyt alakított ki, s portékájának tetemes részét már maga készíti, feleségével együtt. Több kis géppel fúr, farag, csiszol. A negyvenöt esztendős, kerek arcú, bajuszos férfi nagy élvezettel mutat különféle fafajtákat, sárga és vörös mahagónit, tiszafát, szilvafát, de még a meggy- s olajbogyómag színében is képes gyönyörködni. Pillanatok alatt elkészít egy fülbevalót, fogókkal hajlítja, vágja az akasztóként szolgáló huzalt, amire kvarcdarabkák kerülnek. Aztán egy kivágott, juharfa nyakéket mutat, s azt kérdi: maga mit lát ebben? Mert ő galambot és tulipánt, ez jelképezi a székely szabadságát.
Meleg családi fészek
Kissék szûkös tömbházlakása azonban határtalan tere a meghittségnek, a két kislánnyal s a két kisfiúval folyamatos a pezsgés benne. Dániel mindent tudatosan alakít, semmit sem bíz a véletlenre, így gyermekei befogadó, megnyugvást biztosító otthonba térnek haza.
- Mivel ő van otthon - kezdi családtörténetét -, nálunk minden a feleségem, Mária körül forog, miként egy kerék. Sokan kérdezték, minek kell annyi gyermek? Nézze, egy küllő a kerékben sem teremt egyensúlyt, egy gyermek nem gyermek, ezt tartja a közmondás is. Két gyermek már kiegyensúlyozza, de négy tökéletessé teszi a ,,kereket?. Az abroncs, ami összetartja a családot, az pedig én vagyok?
Fiait, lányait arra tanítja, ne csak etetőgépet, ruhagyárost lássanak benne, hanem az édesapát. Mert ha valaki azt hangoztatja, mit érdekel engem, mit mond az öreg, akkor az illető semmibe veszi szüleit, ez pedig ,,egyenlő a zéróval?. Náluk mind a négyen tisztelik, becsülik őt. Vallja, hogy példaként kell előttük járni, ,,a gyermekek előtt erősen fontos, hogy példakép legyél, amit beszélsz, s amire tanítod, magad is úgy cselekedjél?. Persze, maga is téved, de helyre tudja hozni: ,,ne gondolja az ember, hogy minden simán megy, jó, ha akadályok is vannak, elbukva tanul az ember a legtöbbet?. Szintén fontosnak tartja az Istenbe vetett hitet, ,,Istent annyira közel tudtam hozni a szívükhöz, meg tudtam magyarázni s megértetni velük, hogy Isten az ő számukra nem csak egy rege, nem csak egy legenda, hanem életük része?.
- Készíts meleg családi fészket a gyermekeknek, mert a madár is mindig visszaszáll oda, ahol jó a fészek - javasolja fennhangon Dániel. - Nálunk - folytatja -, ahányszor hazajönnek, állandóan kiöntik szívüket, elmondják, mi volt az iskolában. Nagyon sok szülőtől hallom, hogy gyermekük nem mondja el, mi történt vele, itt meg a feleségem nem győzi négyüket hallgatni, annyi történetet mesélnek, semmit sem titkolnak el, még tanácsot is tudunk adni.
S hogy még mire tanítja gyermekeit?
Arra, hogy ha valaki ellenséges velük, nem muszáj viszonozni. Az iskolában jelentkeztek a konfliktusok, de legnagyobb fia, a 14 éves Hunor ,,erősen értelmes?, s már meg tudja oldani azokat, le tudja vezetni a feszültséget. Elmondta neki, ha veszekedik valakivel, miként kell ügyesen más útra terelni a problémát, hogy a másikban eltûnjön a felhalmozódott gyûlölet. Az ember indulatai, ,,főleg a székelyeké? mozognak, de ne az indulataira figyeljen, mert van józan esze. Sikerrel járnak, teszi hozzá elégedetten. Arra is vigyázz, ne alakuljon ki közte és gyermeke között haverség, hanem maradjon meg a szülő-gyermek kapcsolat. Nem tartja helyesnek a baráti viszonyt, mert az szerinte ,,kocsmai viselkedés?, a szülő és gyermek közötti kapcsolat mélyebb.
Nemrég születésnapot ünnepeltek. A torta láttán mindenki repesett a boldogságtól, ilyenkor apróságokkal is meglepik egymást. Értékelik ezt, már egy héttel előtte drukkol az egész család, vajon milyen lesz, s amikor eljön a nagy pillanat, körülülik az asztalt, élvezik az életnek ezeket a kicsi dolgait, megtelik a szívük örömmel?
Részed van a hazában
Debora és Eszter ikrek, ők a Kiss család legkisebbjei, hétévesek. Mindenik gyermek nagyon jól tanul, szorgalmas, könnyû felfogású. A tizenegy esztendős Ruben hatodikos, főleg kézügyességéről híres, mindenből készít valamit. Hunor nyolcadikos, első tanuló. Már óvodáskorában kitûnt rendkívüli szókincsével, előadókészségével. Szépen fogalmaz, mi több, verseket is ír. Azt mondja az apja, csak úgy, magától, ,,jönnek szívébe a sorok, felbuggyan, mint a forrás?, sokszor egymás után két-három verset is papírra vet. Dániel azt szeretné, hogy amikor Hunor felnő, hasznára legyen a nemzetnek.
- Ez akkor fogalmazódott meg bennem - indokolja elképzelését a családfő -, amikor egyszer mentünk haza falura, s egy dombról beereszkedve azt mondta nekem Hunor: jaj, apu, de szép helyt fekszik Muzsna!? Láttam, hogy a szívét akkor eltöltötte a táj szépsége, vonzása. Akkor már nekem is futott a gondolatom, s mondtam neki: fiam, tudod-e, mit, ide is kellenek okos emberek, nem kell elmenni Magyarországra. Látod-e, Muzsnában is mennyi idős ember van, akik csak írni, olvasni tudnak, ide is kellenek vezető emberek, mert ezek arra vágynak, hogy valaki vezesse őket, példaképük legyen, az idevaló embereknek van szükségük rád, nekik kell segítséget nyújtanod! S én ezután is arra nevelem őket: gyermekeim, nem kell külföldre menni. A jó székely ember a jég hátán is paradicsomot kell hogy egyék!...
Noha Dániel úgy látja, sok minden kibontakozik még mifelénk is, egyelőre csak a mindennapi szükségletet tudja fedezni, de nem tud anyagilag előbbre lépni. Az étel az asztalról nem hiányzik, mást nem tudok - mondja rezignáltan, kissé elkomorodva. De nem adja fel. Gondjait rendszeresen átbeszéli barátaival, mert azt tartja, fontos, főleg a férfinak, hogy valahol feltöltse magát újabb energiával, ötletekkel, elképzelésekkel, ne álljon meg, hiszen úgy véli, az embernek, míg meghal, mindenben növekednie kell.
- Mindig azt szerettem - ismeri be -, hogy olyan emberekkel tartsam a kapcsolatot, akikben életerő van, akik nem csak jajgatnak; ha egy darab kenyerük van, ők azzal is boldogok. Ezt a gyermekeknek is megtanítottam, fiaim, az életben nem mindennap karácsony.
Kisséknél tehát apa és anya egyaránt tanító. Együtt, karöltve képezik a gyermekeket ,,az élet dolgaira?. Dániel sorstól kapott kiváltságnak tekinti, hogy négy gyermekét oktathatja, átadhatja nekik élettapasztalatát, tudását, szívét, lelkét, s ez számára felbecsülhetetlen érték, melyet a világ minden kincséért sem bízna egy bébiszitterre. Azonban számos szétesett családot, bizonytalan, feszült gyermeket látott, olyanokat, akik tele vannak problémákkal, s nincs, kinek elmondaniuk. Feszültek, ,,mint az Etna, amikor kitörni készül?. Csodálkozik-e - kérdi -, hogy ebben az anyagias világban a felnövők külföldre kívánkoznak, s azt gondolják, kimennek, lesz egymillió aranyuk, s az megoldja a problémájukat?
- Mi, szülők mindnyájan kötelesek vagyunk megfelelő, meleg fészket biztosítani a gyermekeknek itt, Erdélyben - tör ki a szó Kiss Dánielből, s tekintete parázslik -, hogy jól érezzék magukat, ne csak a pénzt lássák. De ha arra biztatják, menjen el innen, hogy érezze meg az a gyermek, itt is van valami, van egy hely, ahol nyugodtan ki lehet bontakozni? Nem szabad ezt a helyet megutáltatnunk gyermekeinkkel. A fiatalok azért is kimennek, mert az itteni dolgokról már a szülők eleve negatív képet tápláltak beléjük. Hogy álljon hozzá egy gyermek, mikor a szülő százegyig blamálta Erdélyt? Hát mi bajuk vele? Erdély egy gyönyörû szép ország, egy minden virággal telerakott, szép ország, miért nem lehet ezt mondani? Vagy azt, hogy szeresd, mert szülőfölded, a tiéd. Részed van benne, nekem is, neked is ebben a hazában. Ezt meg kell védeni, építeni kell, tudással segíteni. Ide életerős emberek kellenek, olyanok, akik arra nevelik gyermekeiket, hogy ne menjenek el, hanem táplálják ezeket az elképzeléseket. Ne táplálják, valósítsák meg! Ha nekünk nem sikerült, hát sikerüljön nekik, legyenek ők ennek a megteremtői?
Debora, akárcsak Eszter, elaludt a nagyszobában. Álmukban angyalt látnak, de mikor felébrednek, nem szomorkodnak az elillant varázslatért; újra egymásra, anyjukra, apjukra mosolyognak, mert az otthon tündérkertje túltesz az üveghegy mögötti Óperencián.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép