Nyár végi utakon: Pernye a habokon

2003. szeptember 19., péntek, Archívum 2003–2007

A látvány nem apokaliptikus, nem a világvégét jelző, nem szörnyûséges és rémítő, inkább csendes meditációra késztet. A Duna fekete-tengeri beömlésétől 26 kilométerre a Szent György folyamágon sûrû fekete pernye szállingózik alá az égből, van közte arasznyi hosszúságú is, ráhull a vízre, s annak rezzenetlen, majdnem álló tükrén himbálózik, majd miként a fehér hópelyhek játszadozni szoktak, lassú siklással csoportba verődve lebegnek a víztükrön, de nem tûnnek el, nem olvadnak bele a vízbe. A pernye a partra is hull, a kezemre is, róla jól leolvasható a nád karcsú levelének erezetmintázata, ujjaimmal érinteném, de azon ,,elolvad?, és rákenődik a kézfejemre.
Tûz a vízen. Pernye a habokon. Nem látványként, hanem gondolatilag egymást kizáró, világvégét jelzően apokaliptikus.
Környezetünkben egy hete folyamatosan ég a nádas. A gomolyfelhők magasságába emelkedő füstoszlopból már több leolvasható, mint a kézfejemet, arcomat kormozó pernyéről: tőlünk nem messzire hatalmas tûz sercegve harapdálja a nádrengeteget, ennek vattaszerûen sûrû, kiszáradt, mellmagasságig is felnövő aljnövényzetét. A füstoszlop után ítélve, két irányba harapózik. A füst a felhevült levegővel, mint egy tornádótölcsér, vékony kötélként kapaszkodik a hatalmas felhőgömbbe. Ez az atombomba gombájára emlékeztet.
Rádiót nem hallgatunk, televíziót nem nézünk - nem azért menekültünk a Duna-deltába -, nem tudjuk tehát, hogy Teller Ede, a hidrogénbomba atyja halott. Azt sem sejtjük, hogy majd halálának füstjéből is pernye hull ránk, amely egy ország és nemzet arcát kormozza: a magyar sajtóban elhelyezett hírek szerint, állítólag, az öt híján százéves tudós halála előtt magyarhoni piszlicsáré, napi politikai hírekkel foglalkozott, egész előző életével ellentétben a magyar polgári oldal vezetését rekcumolta.
Ez nem apokaliptikus, csupán szánalmas. Egy betûjét se hiszem.
Ökológusok - ellenőrök - érkeznek, afrikamintás egyenruhában. Jönnek a folyami rendőrségtől is. Kiszállnak, rácsodálkoznak a táborhelyünk előtt nagy területen tisztára söpört placcra, rábámulnak a hajlékony fûzfaágakból kötött vesszőseprûre, majd benéznek a vállmagasságú bozontos fûbe is, az előző sátorozók irdatlan mennyiségû civilizációs szemetét szemlélik, az üres sörösdobozok, pillepalackok halmazát, mindenféle nejlonzacskót, vécépapírcafatokat, törött üvegcserepeket? Rosszalló megjegyzésükre a nyelvem alatt ugrásra készen a replika, de le kell nyelnem, mert nem szólnak, látják, hogy a szemét az elődeinké.
Közben hull a pernye. Nem kérdezem, hogy miért nem a nádrengetegben pusztító tûzvészt inspekciózzák. ?k is érzékelik a helyzet tragikomikumát, az ,,Eredj, Gergő, ég az erdő? állapotát. A világviszonylatban is kiemelt védelemben részesülő vizenyős területen nincs víz tûzoltásra. A nád szövevényes, buja gyökérzete kiszáradt, az előző évek ropogósra aszott nádszálai az idei szálakkal összeölelkezve, a szellőben együtt hajladozva várják a tûzhalált. Az inspekciósok számára nem csak a tehetetlenségük miatt kellemetlen a téma. A deltavédelemre nemzetközi szervezetek jelentős összegeket szánnak. Ha ennek a tûznek a füstje messzire látszik, szinte magától fogalmazódik meg a kérdés: valakik ebek harmincadjára juttatták a Duna-delta védelmét.
A valóság az, hogy a bajon csak a természet segíthet: az azóta megérkezett és bennünket is hazazavaró őszi esőzések. Mert ha történetesen elegendő víz lenne a hatalmas deltai területen, akkor sem lehet szárazföldi jármûvel megközelíteni a tûzfészkeket, nem lehet befogni a gyorsan szétterjedő harapégést. Erdőégés esetén sávokat lehet ,,szembevágni? a tûzvésszel, itt ez lehetetlen.
Mindenféle elméletek (?) születnek: mit kellene tenni? Egyesek szerint a Vaskapu zsilipjeit kellene megnyitni és vízzel árasztani el a deltát. Nevetséges. Akik így gondolják, teljességgel dilettánsok, nincs arányérzékük. Olyan ez, mintha egyetlen hajszáléren az emberi test egészét akarnák feltölteni vérrel, vízzel. Hatszázezer hektárnyi területre a három folyamág milliárd köbméternyi vizet csak huzamosabb időn át szállíthat és áraszthat szét. A felhővé terebélyesedő füstgombát sem lehet lepkehálóval befogni.
Mit tehet az ember?
Sokat. Ha a deltai tûzfészkek nem is szándékos gyújtogatás következményei, akkor is az ember a vétkes. A tûző napon egyetlen üvegcserép fókuszában lángra lobbanhat a száraz avar. Márpedig a folyamágak, csatornák partjain, a szálláshely kiképezésére alkalmas turzásokon az üveg feltalálása óta milliószámra hevernek az eldobált cserepek. Ezek néha súlyos sebeket is okoznak. De ez sem elegendő figyelmeztetés: ugyanaz az ember a következő órában már elhajítja a sörösüveget.
Az egész ország egy szennyes, törött üvegcserepes szemétdombbá vált. Még nem gyúlt föl, de már penészedik, rohad. Az elemi higiéniai igény, a szégyen sem fogja le az emberek piszkos kezét.
Ezért aztán, figyelmeztetőként, a természet rá-rágyújtja, egyelőre, csak a nádast. A tûz elől, vagy ki tudja mi miatt, éjszaka vaddisznók csörtetnek a sátor közvetlen közelében, a róka néhány méterre becserkészi a szálláshelyet, kihúzza a vízből a bekötött halat. A sirályokkal játszunk, a megtakarított hal úszóhólyagjáért civakodnak a Duna vize fölött.
Istenem, milyen varázslatosan szép a természet, de csak akkor, ha a felkelő vagy a lenyugvó nap és nem pusztító tûzvész vérzi égő vörösre az eget.
Milyen békességben és barátságban, egymást segítően élhetnénk a természettel, ha nem égetnénk föl magunk mögött minden hidat.
Talán még nem késő, hogy elejét vegyük: ne hulljon pernye a kézfejünkre, s a természet ne írja korommal a képünkre: hitvány népség vagytok. Majd a pernye után savas esőt is hullatok a fejetekre?
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép