Valamikor a múlt esztendő őszén Lemhényben a Gerontológiai rehabilitációs és hospice kórházotthon vendégeként egy verőfényes, nektárcsepegtető napon kattintgattuk a fotómasinát a beépített tetőtérrel együtt háromszintes és mégis családiasan otthonos épület előtt. Húszan-harmincan lehettünk, Dantéval szólva jóval túl ,,az emberi élet útjának felén?, zömében nyugdíjas orvosnők, orvosok, tollforgató emberek, mindannyian dr. Boga Olivér, a Szentkereszty Stephanie Alapítvány elnökének, a felső-háromszéki, az országban is páratlan intézmény megálmodójának és megépíttetőjének vendégeiként.
Előbb azt hittem, hogy a varázslatos hangulatot a piros tetős épület napfényben fürdő pasztellfehér falai, az épületelemek formai összehangoltsága, a legközönségesebb anyagféleségek rejtőzködő szépségének felmutatása, és mindenekelőtt az épület térde elé kuporodó, a sárga és az okker minden árnyalatában pompázó virágok keltik. Az épület és környezetének közelképe a két Nemere és a Nagysándor előhegyeinek távoli panorámájával keretezett, a Szent Mihály hegyén a gótikus kerített templom patinás és drága medalionként ékült a hullámzó hegyhajlatok és domborulatok mellén.
Azt hittem, a természet míveli velünk ezt a csodát, ami alapjában véve igaz is, ökörnyálas időkben ez a piros kalapos, sárga virágmintás, pasztellszürkés épület egészséges derût, őszi érettséget sugall. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy mindez így igaz, de így nem teljes. Csak a természettel harmóniában élő ember tudja úgy egymás mellé pászítani a dolgokat, mint ahogyan ezt itt, Lemhényben felleljük.
Azt hittem, épület- és intézményavató ünnepségre invitáltak. Erre dr. Boga Olivér seregnyi, azután megoldandó teendőt sorakoztatott fel. Kiderült, hogy amit én ebben a fusizó világban késznek és befejezettnek vélek, az csak majdnem kész állapotban leledzik, és mindannyian afféle bejáró próbán vagyunk, szemlén, hogy elmondhassuk, miként és mivel lehetne még hasznosabbá, kényelmesebbé, a kitûzött cél számára megfelelőbbé, a lélek számára is lakályosabbá tenni ezt az épületet és környezetét.
Évtizeddel ezelőtt a németországi Bréma melletti Lilienthalban dr. Szini Judit igazgató-orvos asszony és Szini László gyógyszerész vendégeként egy hatalmas dendrológiai parkba telepített kórházotthon épületegyüttesét láthattam. Mit mondjak? Talán annyit, hogy a tőkésrécék - vadrécék - menetrendszerûen bekacsáztak a főépület alagsorába, s bár a német nyelvet és az úszást a Csernáton pataka mellett sajátítottam el, ha nem is értettem az ottaniak nyelvét, arcukról leolvashattam azt az őszirózsás derût, amelyet most Lemhényben sokkal szerényebb feltételek között is felfedezni vélek.
Dr. Boga Olivér elegáns és szép szövegû, a remény zöld színébe öltöztetett meghívóját tartom a kezemben. Ismét azt hittem, avatóünnepségre invitál. Nem. A lemhényi központ előadótermébe ,,a Gerontológiai és hospice intézet közeli megnyitásának szakmai, adminisztratív, gazdasági és pénzügyi problémáit? vitatják meg, a meghívottak ezzel kapcsolatos véleményét, ötleteit óhajtják meghallgatni.
,,Rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy hajlandóak vagyunk-e az első lépést, amellyel minden hosszú út kezdődik, megtenni, lesz-e még annyi türelmünk és akaratunk az idős, beteg hanyatlókért úgy tenni, mint önmagunkért. Én ezúttal is bizakodó vagyok.?
Mi is. A Lemhénybe látogatók arcán villódzó őszi derût nem lehet és nem szabad Zsugori uramként ,,Ül pénzes ládáján sovány ábrázattal? elhessegetni, mert másképp meglehet, továbbra is Csokonaival szólva, a bús gond egyszer nekünk telepedik béesett orcánkra.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.