sebesiTörténelmünk: A sepsi székelyek története és hagyományai

2003. szeptember 20., szombat, Archívum 2003–2007

A XIX-XX. század folyamán a magyarországi akadémiai álláspont elvetette a székelyek történelmi hagyományait, hun-szkíta származását, erdélyi őshonosságuk tanát, s egy új történelmet kreált számukra. A hunfalvi iskola leszámolt mind krónikáinkkal, mind néphagyományainkkal, s a legendák, mesék honába utalta azokat.
Karácsonyi János nyelvészeti kutatásai megállapították, hogy a székely nyelvjárásoknak magyarországi párhuzamaik vannak. A székelyföldi telepeknek a XIII. századdal kezdődően dokumentumokban való megjelenése alapján elterjedt a székelyeknek a XII-XIII. századi, Dunántúlról és Biharból való telepítésének a tana. Ezt tették magukévá a román történészek is, akik a németekkel közösen vizsgálták a szászok Erdélybe telepítésének kérdéseit.
A történészek egy része kritikailag értékelte és visszautasította ezt az új történelmet, s érvekkel, tényeket felsorakoztatva harcolt a régi történelmi hagyományok hiteléért. A krónikák szövegének a kritikai elemzése, Nagy Géza, Hóman Bálint, László Gyula, Götz László, Varga Géza és még sokan mások számos bizonyítékot sorakoztattak fel, s körvonalazódik a XXI. századi magyar székely történelem, ami a régi hagyományokhoz való visszatérést is jelentheti.
Egy 1252-ben kelt oklevél már a későbbi Sepsiszék területére vonatkoztatja a Terra Siculorum de Sebus elnevezést. Az 1332. évi pápai dézsmák tizedjegyzékében (adóösszeírás) a Sepsi vidéki falvakat Sebesi (de Sebus) néven foglalták össze.
A sepsi székelyek sebesi múltjával dr. Binder Pál levéltári kutató foglalkozott részletesen.
Az első névről ismert sebesi székely, Akadás fia Bencenc (Vencel), a Mikó és a Nemes családok őse Sebes vidékéről származott. 1252-ben ő kapta adományként a tatárok által feldúlt, úgynevezett ,,Szék földet?, Árapatak és Hidvég vidékét. A Maros menti Sebes (Szászsebes) környékéről az Olt mellékére költöző Bencenc család ősi fészke Oltszem volt, s Akadás fia Bencenc egy székely közösség vezetőjeként jött a Kárpát-kanyar vidékére.
A mai Szászsebes vidékén sok elnevezés tanúskodik a székelyek hajdani ott lakásáról. Még négy évszázaddal később, 1709-ben is a város (Szászsebes) egyik negyedének a neve Székely negyed (Quartal Siculorum) volt, s egyik utcáját a legutóbbi időkig is Székely utcának nevezték.
A Sebes vidékén maradt székelyek egy része Szászsebestől északra húzta meg magát, míg be nem olvadt az oda telepedő népességbe. Ilyen székely telep volt Alsó- vagy Szászpián is.
Szászsebes székben több helynévnek van sepsiszéki párhuzama. Ott is, itt is megtalálható Kálnok, Réty, Árkos, Egerpatak (Kelnek, Recs, Egerbach) névpárja. Kellnek és Récs ma is létező települések. Árkost ma a Déli-Kárpátokban eredő patak román neve (Valea Archi?elor) őrzi. Itt is a székelyek voltak a névadók. A később betelepedő román lakosság átvette a nevét. A patak völgyében két Árkos nevû település is létezett: Románárkos (ma S?li?tea) és Szászárkos pusztafalu, amely Alvinc szomszédságában volt, és a sebesi esperességhez tartozott. Szászsebestől északra volt egy Egerpatak (Egerbach) is, amely a Székás patakba ömlik bele. A székely nembeli Bencencnek is ezen a vidéken volt a birtoka. Az Andreanum, a II. András által a szászoknak kiállított szabadalomlevele 1224-ben külön megemlítette Sebesföld székelyeinek a földjét mint olyant, amelyet lakóinak el kell hagyniuk.
Bóna István szerint 1222 és 1252 közt telepedtek le a sebesi székelyek a mai sepsi lakhelyeikre.
Benkő Loránd megfigyelte, hogy a törzsről és vezérekről elnevezett települések, amelyek a honfoglalás után az első két évszázadban keletkeztek, teljesen hiányoznak a Székelyföldön. Hasonló a helyzet az i képzős helynevekkel is, amelyek a XII-XIII. század fordulójáig voltak divatban. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a székelyek keletre telepítésének a XII. század után kellett bekövetkeznie.
Feltételezték, hogy keletre vándorlásuk közben ,,rövid időre? megszakították útjukat Dél- és Közép-Erdélyben Sebes (Szászsebes), Kézd (Szászkézd) és Orbó vidékein, s az itt felvett neveiket hozták magukkal sepsi, kézdi és orbai székelyekként. Ez volt Kristónak és Bindernek az álláspontja is.
Később ismertté vált az Altaichi évkönyv egy közlése is, amely 1039-ben tudósított egy sebesi ,,marchio? = őrgróf (határispán) haláláról. Ebből is kitûnik, hogy a sebesi székelyeknek Háromszékre telepítésük előtt már több száz évvel Sebes vidékén kellett élniük, sebesi székelyekként határozták meg magukat, ami valószínûvé teszi, hogy már évszázadokkal ezelőtt is Dél-Erdélyben élhettek. Másként zalai, somogyi stb. székelyekként vándoroltak volna.
Neves nyelvészünk, Benkő Loránd a székely eredetkérdés szempontjából más jelentős párhuzamokra is rámutatott. Az egyes nyugati szláv nyelvekből eredő szókölcsönzések - mint az odor, perpence, ribál (ringat), szemerke stb. - a székelyföldi nyelvjárásokon kívül csak a nyugat-magyarországi ?rségben, az ausztriai ?rvidéken, a Pozsony környéki magyar nyelvjárásokban fordulnak elő, s sehol másutt nem ismerik. Így a sepsiszékieknél fellelhető nyelvi jelenségek csak a Kárpát-medence nyugati övezetében fedezhetők fel.
A két tájegység lakóinak valamikori együttélése nem kérdőjelezhető meg. Csak az a kérdés, hogy mikor következett be a szétválás. Az eddig felsorolt érvek nem támasztják alá a X. század utáni telepítések elméletét.
Meg kell itt vizsgálnunk a székelység középkori-újkori eredethagyományait. A C?l?tori str?ini despre ??rile române címû nyolckötetes antológia, amely a Román Tudományos Akadémia gondozásában jelent meg, közli azoknak az utazóknak a beszámolóit, akik a Székelyföldön is megfordultak. Erdély nemzetiségeinek a bemutatásánál szinte egyhangúan mint Erdély legrégibb lakóit említik meg, akik az első szkítáknak az utódai, akik a Kárpát-medencébe telepedtek. A székelyek büszkék voltak szkíta-hun származásukra, s ezen a címen ragaszkodtak nemességükhöz és előjogaikhoz.

A kárpát-medencei őshonosság és a mai Székelyföld betelepítése közt nincs azonban ellentmondás. Mai lakterületeik jórészt erdősek, lakatlanok vagy nagyon gyéren lakottak voltak. Hadászati szempontok vezérelték a II. András-kori magyar királyságot, amikor Dél- és Közép-Erdély magyar népességét a keleti határszélre irányították, s régi lakóterületeiket a szászoknak adták át. Így hoztak létre egy sûrûn katonanépességgel feltöltött ütközőövezetet. Erdély legrégibb lakói addig Közép- és Dél-Erdély termékenyebb vidékein éltek, de nehezebben tudták felfogni a keletről jövő nomád népek támadásait.
Attila halála után, a germánok támadása, majd az avar birodalom megdöntése idején a frankok támadása elől a hun-avar (magyar nyelvû) lakosság jó része a Tiszántúlra menekült. Akkor kerülhettek a sebesi székelyek Erdélybe, legkésőbb a 795-796-os években.
Az avarok maradványai a császár uralma alatt is tovább éltek az ún. Hunalant tartományban. (Így nevezték Pannonia avar lakosságú részét, ahol helyreállították a kágáni méltóságot is, amely fennállt a honfoglalásig.) Megőrizték eredeti nyelvjárásaikat is, így alakultak ki a székely-nyugat-magyarországi párhuzamok. Ezek a hagyományok terén is léteznek, ugyanis az ?rség lakóinak is őshonosságtudata van.
A magyar krónikák, amikor bemutatták a honfoglaló magyarok történetét, párhuzamosan az itt talált magyar nyelvû népesség történetéről is beszámoltak, s mivel azokat hunoknak, avaroknak tartották, történetük a hunok történeteként vonult be leírásaikba.
Egyszóval a sepsi székelyek a honfoglalás előtt már évszázadokkal Erdélybe kerültek, miután elváltak nyelvtársaiktól, a frankok támadásai elől menekülve. Csatlakoztak a honfoglaló magyarokhoz, és részt vállaltak a Kárpát-medence meghódításában. Később, a XII-XIII. században, a tatárjárás tanulságait levonva, II. András idején a Háromszéki-medencébe irányították őket. Meghagyták - mint ősfoglalóknak - a kiváltságaikat, nemességüket, s hadi szolgálatra kötelezték, hogy gátat képezzenek az újabb, keletről jövő nomádok támadásai útjában.
Gazda László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép