Talán a leglátványosabb és legszebb sportág, de mindenképpen a legszebb lányok sportágának - mûvészi torna, sportgimnasztika - világbajnokságát idén Budapesten, a nemrégen elkészült gyönyörû Sportarénában rendezték meg, s ha nem is termett túl sok babér a kvalifikációs világversenyen a fiatal magyar lányoknak, annál több termett Magyarországnak. A debreceni tornász-vb után újra bebizonyította anyaországunk, hogy képes magas szinten, civilizáltan, hallatlan korrektséggel rendezni világraszóló sporteseményt, s egy kicsit fáj a szívünk, hogy az oly sokat emlegetett olimpiai rendezési jog dolga és ügye immáron - úgy tûnik - a megvalósíthatatlan álmok tárába utaltatott. Erről sokat lehetne beszélni, de maradjunk a realitások tartományában.
Mondottam, nem sok babér termett a nagyon fiatal és nagyon rokonszenves magyar lányok számára a ,,hazai pályán? megrendezett világversenyen, olimpiai kvalifikációt nem sikerült szerezniük sem egyéniben, sem csapatban, ám ez nem akadályozta meg a közönséget abban, hogy melegen és tartással ünnepelje saját versenyzőit, úgy biztassa őket, mintha akár érmekre is esélyük lenne. Nem volt, marad a remény, hogy négy év alatt nagyot fejlődhetnek, s valamikor 2008-ban majd a bûvös ötkarikás jelben is sikerrel versenyezhessenek.
Aki azt hitte viszont, hogy a magyarok szerény teljesítménye letöri és fásulttá teszi a budapesti közönséget, sőt, netán sportszerûtlen magatartásra hangolja át, az alaposan tévedett. A magyar publikum önfeledten és lelkesen tudta ünnepelni a világ valóban legjobbjait, az oroszokat, a kínaiakat, a fehéroroszokat, a bolgárokat, az ukránokat, a spanyolokat, az amerikaiakat? egyszóval bármely ország és náció lányait, kik felejthetetlent tudtak nyújtani az aréna szőnyegén, kéziszereiket akrobatákat fölülmúló ügyességgel kezelvén, mozgásukban balerinákat szégyenítő kecsességgel produkálván magukat, a szépség, a fiatalság, a kecsesség ünnepét varázsolván a budapesti csarnok falai közé.
A közönség, a szervezés, a sportsajtó egyaránt méltó volt e sportünnephez, a vendéglátó gazda végtelen kedvességével, a sportszerû korrektség megannyi bizonyosságával járulván hozzá a világverseny maradéktalan sikeréhez. Pedig a magyar himnuszt csak a verseny nyitásakor és zárásakor játszották el a házigazdák iránti tisztelgésként. De tisztelgés volt minden mosoly, minden gesztus, mely a győztesek, érmesek részéről illette Budapestet. S így van ez jól, így kellene lennie ennek, akár Biharpüspökitől keletebbre is!
Mert a sport: küzdelem, szépség, de korrektség is.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.