A témához túlságosan
érzelmi alapon közelítenek
FARKAS FERENC, a Református Kollégium igazgatója: - Úgy érzem, az utóbbi időben a témához túlságosan érzelmi alapon közelítenek, mivel arról a kérdésről, hogy kié lesz majd a félig kész, huszonnégy tantermes iskola, nem kellene sokat tárgyalni, mivel az épület a városé, és az övé is fog maradni. Hogy kinek a segítségével, hogyan sikerül pénzt szerezni, és minél hamarabb befejezni az épületet, az lenne az igazi téma, és nem más: hogy közösen keressük a megoldást, mit tudnánk tenni iskola- és városszinten annak érdekében, hogy az immár tizennégy éve készülő épületet végre át lehessen adni. Ezért még egyszer hangsúlyozom, úgy érzem, az utóbbi időben ez az érzelmi alapon történő megközelítés iskoláink között ki nem mondott, de érzékelhető feszültségeket szült. Mi jól tudjuk azt, hogy a befejezetlen épületet annak idején a Petőfi Sándor-iskolának ígérték, habár erre tudomásom szerint nincs semmiféle írás, csak szóbeli ígéret volt. Mi úgy érezzük, ha a Petőfi-iskolának is joga van az épülethez, akkor ugyanúgy nekünk is, hiszen az a város iskolahálózatának a gondjait hivatott megoldani. Nem egy, nem két iskoláét, hanem az egész városét. Azt is tudjuk, hogy mivel nekik ígérték, az utóbbi években a Petőfi-iskola nagyobb beruházásra nem kapott pénzt. Bizonyos fokig az ő szempontjukat is megértem, jogosan ,,félnek? ettől az ügytől, azonban én mint a Református Kollégium igazgatója megnyugtatnám az iskola vezetőségét, a szülőket és tanulókat - hiszen most kettős minőségben kell szólnom, egyszer mint igazgató, másodszor mint olyan szülő, akinek a gyermeke éppen a Petőfi Sándor Iskolába jár -, hogy nem lenne megfontolt dolog azt állítanom, hogy elvesszük mástól az épületet. A fiam fel is tette nekem a kérdést, hogy mit akarunk az épülettel. Mi nem azt akarjuk, hogy teljes egészében a Református Kollégiumnak adják jogilag, hanem hogy megoldódjanak iskoláink gondjai, elsősorban a tanteremgondok. Ennek érdekében többször tárgyaltunk a megoldási lehetőségekről, s akkor merült fel, hogy az egyház segítségével próbáljuk befejezni az iskolát. Gondolatunkat tettek követték, eljártunk egyházi vezetőinkhez, akik az épülő iskolát is meglátogatták. A polgármester részéről nem ütköztünk ellenvetésbe, hiszen ő is tudja, hogy a tanácsnak nincs anyagi lehetősége befejezni az iskolát. Ha az egyház negyvenkilenc évre haszonbérbe kapja az épületet, négy év alatt befejezi. Azt is tudjuk, hogy a mi nyolc osztályunkkal nem tudunk betölteni egy huszonnégy tantermes épületet. Amikor elkészülne, nem csak a Református Kollégium diákjai kapnának benne helyet, hanem a többi általános iskola is, ahol most két váltásban zajlik az oktatás. Ami sértő számunkra, az a legutóbbi tanácsülésen is felvetett kérdés: mire is van szüksége a városnak, általános vagy középiskolára? Szerintem mindkettőre szükség van Kézdivásárhelyen, habár az utóbbi évek során egy kissé megkérdőjelezték a kollégium létjogosultságát. És ez nem csak egyszerû emberek szájából hangzott el, hanem sajnálatos módon olyanok részéről is, akiktől nem vártuk volna el. Eddigi eredményeinkkel bebizonyítottuk, hogy igenis helyünk van Kézdivásárhely iskolahálózatában, eredményeink azt igazolják, hogy eredményesen tudunk dolgozni. Alig néhány év lefolyása alatt egy osztályról nyolcra tornásztuk fel létszámunkat. Ma már 209 diák tanul iskolánkban. Összegezve még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy mi a város és a környék diákjainak akarunk segíteni azzal, hogy néhány év alatt befejezzük az épületet.
A református egyház
hivatalosan is visszautasítja
a vádakat
PAPP ZSOLT, a kollégium lelkésze: - A református egyház hivatalosan is visszautasítja azokat a vádakat, melyek szerint az egyház el szeretne venni valamit, ami készen van. Az egyház szolgálni és dolgozni akar, hiszen az épület nincs befejezve, és valószínû, nem is lesz, hiszen a román állam stratégiája és politikája arra vall, hogy nem érdeke egy újabb iskola átadása a Székelyföldön. A református egyház a lépéssel, amelyre készül, nagy feladatot vállalna fel, amihez lelki támasz és elfogadás kell, nem pedig ellenségeskedés, mert mi nem egy elzárkózó, mindentől elhatárolódó református közösséget, kollégiumot akarunk kialakítani, hanem olyan nevelőintézetet, ahol minden egyes tanuló, vallásától függetlenül, megtalálja az otthonát. Ezért minden szülőnek, minden tanárnak, aki ezt kétségbe vonja, azt szeretnénk üzenni, hogy a mi iskolánkban most is, esetleg majd az új épületben is megtalálják azt a vallásos közösséget, amely nagyon fontos ahhoz, hogy emberré tudjanak válni. Az egyházat és az iskolát nem lett volna szabad soha elválasztani egymástól, mint az elmúlt évtizedekben, megfertőzve a köztudatot, mert az egyház elsősorban a lélek, a szellem színterén, az iskola pedig a szellem és a lélek színterén is mûködik, tehát a kettő összefonódása elengedhetetlen, sőt, törvényszerû. Mi fontosnak tartjuk, hogy kollégiumunk létezzék, és benne a tudáson kívül egy olyan lelki nevelés is, amely garancia lehet arra, hogy akik kikerülnek az iskola padjaiból, tudnak viselkedni, mértéktartóak, és majdani családjukban, a közösségben felelősen tudnak élni. Hit nélkül nem lehet a tudományt elmélyíteni, s ez fordítva is igaz, a kettőnek össze kell fonódnia?
A Petőfi-iskola
nem mond le az új épületről
TÓTH MÁRIA magyar szakos tanár, a Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója: - Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a két iskola között nincs semmiféle vita. Minket nem az érdekel, hogy ők miként szervezik meg az oktatást, hogyan tanítanak, minket csak a Petőfi-iskola érdekel. Minket semmi nem jogosít fel arra, hogy egy másik iskola belügyeibe, belső életébe avatkozzunk. Mi nem egy másik iskola ellen harcolunk, hanem a mi érdekeinket tarjuk szem előtt. Amikor építeni kezdték, azzal a céllal tették, hogy az a volt 1-es számú iskola épülete lesz. Az új épületre azért volt és van szükség, mivel az oktatás két váltásban, nehéz körülmények között történik, jelenleg hét osztály jár délután. Az épületek egy része még a tizennyolcadik században épült. Egyedüli városi iskola vagyunk a megyében, de lehet, hogy az országban is, ahol még mindig fával fûtenek. Az új tanévet harmincnégy osztályban hatszázhatvan tanulóval kezdtük meg. Az utóbbi tizennégy évben egyetlen nagyobb befektetést sem eszközöltek, mivel azzal biztattak, hogy hamarosan átköltözünk az új iskolába, és akkor fölösleges ide beruházni. Azért is ragaszkodunk az új épülethez, mert iskolánk nagy múltú tanintézmény, a város egyik legrégibb iskolája, ahol eredményeink önmagukért beszélnek. Nálunk a városi tanulók mellett nagyon sok felső-háromszéki is tanul, akik naponta ingáznak a környező falvakból, ez pedig azt jelenti, hogy a szülők elégedettek iskolánkkal, eredményeinkkel, s még azt is vállalták, hogy gyermekeik két váltásban járjanak. Minket nagyon meglepett, hogy egy másik iskola is igényt tart az új épületre, egy olyan iskola, ahol nyolc osztályban folyik az oktatás. Véleményünk szerint kihasználatlanul maradna a huszonnégy tantermes iskola. Nem látom e lépés hatékonyságát. Felháborított, amit az egyik tanácstag javasolt az üres osztálytermek felhasználásával kapcsolatosan: innen megfognának egypár osztályt és átvinnék oda. Nem volt jogos egy másik intézmény életébe beleszólni. Az iskolaigazgatók és a főtanfelügyelő véleményét is ki kellene kérni. Szerintem ez a kérdés nem képezheti vita tárgyát. Felmerült a befejezéshez szükséges pénz hiánya. Erre is megvan a mód, pályázni is lehetne, hiszen a Világbank is támogatja a megkezdett épületek befejezését. Emeletenként is lehetne haladni. Mielőtt más építkezéshez kezdenének, fontosabb lenne az iskolát befejezni, és ne tornatermet építsenek. El kellene kerülni azt a kellemetlen helyzetet, hogy az iskolák között vita alakuljon ki, mert ebbe az ügybe már nem csak intézmények, hanem pártok is bekapcsolódnak, és nagyon jó téma lesz ez a közelgő választási kampányban. A szülői bizottság is aláírásgyûjtést kezdeményezett. Nagyon nagy hiba lenne egy összeforrott iskolaközösséget felbontani. Mi nem vagyunk a Református Kollégium ellen, hiszen az ő kérésük is jogos, hogy kapjanak egy önálló épületet. Jogilag az új épület még nem az önkormányzat, hanem a tanügyminisztérium tulajdonában van. Békésen kell megoldani a kérdést, hiszen senkinek nem érdeke tönkretenni egy iskolaközösséget, szétforgácsolni az értékeket, és megszüntetni egy hagyományokkal rendelkező iskolát.
Iskolánkban megállt az idő
BIMBÓ ANNAMÁRIA tanítónő: - Az elsősök tanulnak nagyon mostoha körülmények között. 1976-ban voltam ebben az iskolában első osztályos. Elmondhatom, hogy azóta nem sokat változott a helyzet, megállt az idő, megrongálódtak a falak, az ablakok. Ha a szülők nem állnának mellénk, és nem áldoznának pénzt a javításokra, a meszelésre, akkor ennél is mostohább feltételek között oktatnánk. Ha nem kapjuk meg az új épületet, még több gyereket fognak elvinni olyan iskolába, ahol csak egy váltásban tanítanak. A szülők segítségére szorulunk, de egyszer ők is megelégelik a pénzkoldulást a javításokra.
KOCSIS CSABA matematika szakos tanár: - Harminc éve tanítok ebben az iskolában. Ennek a városnak általános iskolára lenne égető szüksége, hogy a kétváltásos oktatás végre megszûnhessen. Egy olyan iskolát akarnak ezzel a lépéssel felszámolni, amelynek évszázados hagyománya van. Az a meglepő, hogy mielőtt napirendre tûzték a kérdést, nem álltak szóba a mi iskolánk vezetőségével, amelyet valójában érint az ügy, hogy a megyei tanfelügyelőséget ne is említsem. Kész tények elé állítottak. Nem értem, hogy lehet dönteni a mi fejünk fölött. Maga az eljárás háborított fel, mivel nekünk semmi bajunk a Református Kollégiummal. Ha mi átköltözünk az új épületbe, itt több épület is felszabadul, ahová nyugodtan átköltözhet a kollégium. Ha a református egyháznak van anyagi lehetősége, akkor rendbe is tudja hozni az itteni iskolaépületet. Egy nagy hagyományokkal rendelkező iskolát akarnak ellehetetleníteni, ami már nem csak anyagi, hanem erkölcsi kérdés is.
LILIANA DEDIU tanítónő, aligazgató: - Az iskolaépület körül nemrég kirobbant hercehurca nem szabadna ellentétet szüljön a két iskola között. Mi ezt nem óhajtjuk, de mindenki számára nyílt titok, milyen körülmények között tanítunk immár évek óta. Azt szeretnénk, ha az általunk megválasztott városatyák eljönnének iskolánkba, és meggyőződnének az itteni mostoha körülményekről. Iskolánk tanulói jó eredményeket értek el, de ha nem változnak meg a körülmények, nem csak a tanulókat veszítjük el, hanem iskolaként is a megszûnés veszélye fenyeget. Az új épület minket illet meg, nem más iskolát.
Szeretnénk
I-XII. osztályt mûködtetni
Ft. PAP GÉZA, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke: - Erdélyben a református egyháznak hat nagyon fontos kollégiuma volt, amelyeket elvettek tőlünk. Az én meglátásom szerint az erdélyi magyar oktatás nagyon fontos bástyái voltak, s most, amikor lehetőség mutatkozik arra, hogy az egyházi intézményeinket visszakapjuk, mi szeretnénk ezeket a nagy hagyományokkal rendelkező kollégiumokat újra felépíteni, tatarozni, és szeretnénk, ha ezekben ugyanaz a munka folyna, mely annak idején megszakadt. Merem remélni, hogy erre lehetőségünk adódik, habár épületeinket még nem kaptuk vissza mind. Kézdivásárhely sajátos helyzetben van, elméletileg van református kollégiuma, de annak nincs saját épülete. Ameddig Marosvásárhelyen, Nagyenyeden, Kolozsváron saját épületekkel rendelkezik az egyház, addig Kézdivásárhelyen sajátos lehetőségek után néztünk. Azt mértük fel, hogyan lehetne itt is megvalósítani a kollégiumi oktatást. A bentlakás az egyházpalotában már megvan, viszont nincs iskolaépületünk. Erre kerestünk lehetőséget. Én szomorúan értesültem arról, hogy a tanács ezt a kérdést még mindig vitatja, nem született döntés az általunk előterjesztett javaslatra. Bízom abban, hogy a helyi tanács bölcsen fog ebben a kérdésben dönteni. A mi elképzelésünk szerint a kollégium önmagában IX-XII. osztályt jelent, ellenben már Kolozsvárott is igény mutatkozott arra, hogy ötödik osztálytól kezdjük meg az oktatást, sőt, arra is igény lenne, hogy már első osztálytól kezdve református iskolát mûködtessünk.
Iochom István