Október 6-ra emlékezünk: Kik érted haltak, szent Világszabadság!

2003. október 4., szombat, Archívum 2003–2007

2.
A másik három kivégzett honvédparancsnok közül egyikük, Peter Giron nem volt cs. kir. tiszt: a német légió parancsnoka, honvédezredes, eredetileg aacheni német kereskedő volt. ?t is, mint Woroniecki Mieczyslaw herceget, honvédezredest, volt cs. kir dragonyos hadnagyot (I. dragonyosezred, Szabadka) és mint Abancourt Károly honvédszázadost, volt császári katonapolitikai foglyot: Pesten végezték ki.
Az aradi, pesti, pozsonyi és más kisebb hadbíróságok összesen körülbelül ezerötszáz volt cs. kir. tisztet ítéltek halálra, ezek halálos ítéletét azonban négytől húsz évig terjedő várfogságra enyhítették.
Mindazok tehát, akik Kufstein, Josephstadt, Olmütz, Theresienstadt, Arad, Eszék, Komárom, Königgrätz, Lipótvár, Munkács, Pest, Pétervárad, Pozsony, Temesvár kazamatáiban és börtöneiben szenvedtek mint volt honvédtisztek: 1848 előtt szükségképpen a cs. kir. tisztikarhoz tartoztak.
Ha nem is teljes, de meglehetősen pontos listák maradtak ránk. Amiből következik, hogy ezek a ,,kegyelemből? hosszú évekre elítélt volt cs. kir. katonák, honvédtisztek nyilvántartották egymást, kiszabadulásuk után számítottak egymásra, segítettek egymáson, egyszóval a kapcsolat és az összetartozás érzése a börtönévek alatt sem halt ki belőlük, sőt, erősödött. Az aradi rabokról készült vagy tíz különböző névsor közül a legrészletesebb 592 nevet tartalmaz. De vannak olmützi, kufsteini, josephstadti listák is. E névsorokban természetesen nem szerepelnek a távollétükben elítéltek, akik tehát emigráltak vagy bujkáltak, s így nem kerültek hóhérkézre. Az aradi rab honvédtisztekről vízfestménysorozatot is készített egyik társuk, Kováts honvéd őrnagy. A kufsteiniekről is maradtak ránk rajzok.
Ezek a nagyobbrészt általában tíz-egynéhány évre ítélt rabok éppoly tudatosan vállalták rabságukat, elítéltetésüket, mint a tábornokok a halált. Hiszen rájuk is a halál várt, csak alacsonyabb rangjuk mentette meg mégis őket, mert a császár nem óhajtott egy tömegmészárlással európai botrányt kelteni. Rabságukat a haza és a forradalom ügyéért hozott hasznos áldozatnak tekintették. Nem egy közülük visszautasította a néhány év múlva felkínált kegyelmet.
Fornszek Sándor honvéd őrnagy, a cs. kir. I. huszárezred volt hadnagya például makacsul tiltakozott kufsteini cellájában, amikor néhány év elmúltával közölték vele, hogy szabadon engedik. ,,Ezt a szégyent!? - kiáltotta. ,,Hát mit követtem én el, hogy ezzel büntetnek?? Nem volt hajlandó elhagyni celláját, és leülte a rá kiszabott tizenöt évet! Ha egyszer a császár bírái úgy ítélték, hogy ő akkorát vétett a császár ellen, hogy az tizenöt esztendei rabságot érdemel, hát akkor ő büszke arra, hogy a császárnak ekkora borsot tört az orra alá, és esze ágában sincs elfogadni a gyûlölt és megvetett zsarnok kegyelmét.
Haller Ferenc gróf, Segesvár honvéd térparancsnoka csak azért fogadta el a kegyelmet, mert Kufsteinben raboskodott leánya is, Haller Lujza grófnő. Hazatérve egész hátralevő életüket a szabadságharc hősei segélyezésének és történelmi emlékek összegyûjtésének szentelték.
Különösen bosszantotta a császári udvart Joszipovics Antal esete. Ez a tekintélyes horvát nemesúr zágrábi főispán létére végig kitartott a függetlenség ügye mellett; Debrecenben is ott volt, sőt, honvédezredesi rangot nyert, ezért ítéltetett halálra, majd tizenöt évre. Kapcsolatai miatt szabadon bocsátásához politikai érdek fûződött, főleg a divide et impera elv alkalmazása miatt, növelendő a horvát-magyar ellentéteket. Ezt Joszipovics is tudta, és mikor érte jöttek, hogy szabadon bocsássák, ágyához bilincselte magát. Erőszakkal távolították el, nem vontak vállat, mint Fornszek őrnagy esetében; Joszipovics túl ,,nagy vad volt?. De még így is sikerült nevetségessé tennie a bécsi kormányzatot, melynek az ötvenes évek végére hovatovább azt kellett erőszakkal elérnie, hogy némelyik elítélt elhagyja börtönét?
Szervezett politikai magatartás volt ez, s jól kiszámított magatartás, nem csupán céltalan mártíromság: egyrészt újra meg újra felhívták a világ figyelmét a levert magyar forradalomra, másrészt újabb és újabb engedményeket segítettek kicsikarni az elnyomott országban.
Földy-Neupauer János nagyváradi honvéd vésztörvényszéki bíró, olmützi rab jegyezte fel 1851. szeptember 9-i dátummal az alábbi esetet:
,,Ma délelőtt megint megtisztelt bennünket látogatásával Barcó tábornok, a várparancsnok helyettese. Ez a magyar születésû huszár sokkal keményebben bánik velünk, mint Böhm altábornagy, a kommandáns, aki pedig osztrák ember. Az a szokása, hogy sorba fölállíttat bennünket az udvaron, és durva kérdésekkel bántalmaz. Ma délelőtt éppen Rapaich Dániel elé állott, és a szokásos módon ráripakodott. Persze, németül.
- Hogy hívják magát?
Rapaich szemébe nézett, és így felelt:
- Igen csodálom, hogy ön nem ismer meg. Hiszen a munkácsi ütközetben oly rettenetesen elpáholtam önt és seregét, hogy Galíciába vitte az irháját.
Barcó elvörösödött, egészen a haja tövéig??
A dolog érdekességéhez tartozik, hogy Daniel Rapaich von Ruhmwerth honvédezredes, az 52. gyalogezred volt alszázadosa - német származású tiszt volt?
Még ennél is figyelemre méltóbb az a jelenet, amikor a josephstadti börtönőrökben az a gyanú merül föl, hogy a fogoly honvédtisztek titkos levelezést folytatnak az emigrációval!
Ezért 1853. november 28-án rajtaütésszerû cellakutatásokat tartottak. Nyilván igaz lehetett a gyanú, mert a rabok a legkülönbözőbb fogásokhoz folyamodtak, hogy - feltehetőleg az iratok eltüntetésére vagy megsemmisítésére - időt nyerjenek.
Báró Leutsch Albert, a porosz ,,junker?-ből lett honvéd őrnagy például jelenetet rendezett, nem akarta elhagyni celláját, végül megjelent a várparancsnok. Addig persze idő telt el.
Leutsch őrnagy szalmazsákján fekve fogadta a cs. kir. tábornokot, és így szólt hozzá:
,,Ön tábornok létére olyan mesterséget ûz, amelytől egy jóravaló zsandár is undorodik. Szégyellje magát! De én is szégyellem, hogy egykor tagja voltam annak a hadseregnek, melyhez ön tartozik.?
A várparancsnok erre négy katonával megfogatta a szalmazsákot, és a rajta heverő Leutsch honvéd őrnaggyal kicipelték az udvarra?
Ezek után nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a honvédtisztek önképző tanfolyamokat szerveztek egymás között - többen is voltak egy-egy cellában -, nyelveket tanultak, és politikai témákat vitattak meg. 1854 decemberében például Eötvös József A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra címû könyve került sorra, mely a naplóíró Földy Jánosnak igen tetszett - ,,e munka a magyar irodalomnak egyik fényes mûve? -, viszont a honvédtisztek számára nem volt elég radikális: ,,kár, hogy a magyar politikai foglyok nem becsülik úgy, mint megérdemelné?.
Deák Farkas, szintén a császár rabja, szó szerint a következő kijelentést teszi rabságának olvasmányairól:
,,Horváth és N. Dani ez idő alatt olvasták Schiller és Goethe mûveit, én pedig a kommunizmus és szocializmus tanairól olvastam ez idő alatt? elmondtuk egymásnak mind, ami szépet és újat olvastunk, és így a képzeleti és eszményi világ magasabb régióiba himbálózva, önkéntelenül is elfeledtük, hogy egy osztrák zsandárkarszárnyában? töltjük az éjt.?
Mozaikkockák, melyeket az utókor eddig még meg sem kísérelt összefüggő képpé kirakni?
Ezek az emberek eszméikért éltek.
A maguk szerény, de saját egyetlen életükhöz mérten óriási áldozataival hozzájárultak az önkényuralom fokozatos, állandó enyhüléséhez, és ebben akarva-akaratlanul, tudatosan vagy nem tudatosan, de összehangoltan mûködtek az emigrált magyar forradalmárokkal, akik hasonló célokért küzdöttek.
De a megszállt országban sem maradt nyugta a császári kormányzatnak. Haynau katonái július óta vannak Pesten, de Heyntzel vezérőrnagy, városparancsnok még október 4-én is azzal kénytelen fenyegetőzni a falragaszain, hogy akik ezentúl honvédegyenruhában jelennek meg a színházban (!) vagy közlekednek az utcákon, azokat azonnal letartóztatják és statáriális bíróság elé állítják. Ugyanerre panaszkodik Bordoló vezérőrnagy is; Wernhardt báró pécsi katonai körzetparancsnok pedig egy október 16-i falragaszában azt is bevallja, hogy fegyveres egyének csapatostul támadnak meg császári katonai osztagokat, méghozzá honvédegyenruhában. Ezek a fenyegetőzések, falragaszok, hirdetmények, parancsok, melyeket a hivatalos cs. kir. okmánygyûjteményből idéztünk, a győztes hatalom bizonytalanságát mutatják.
Nemeskürty István
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép