A történelem is mártírrá válhat: megfeszítik, megcsúfolják, kiforgatják valós tartalmaiból, az igazság helyett hazug mítoszokat, szemrebbenés nélkül ismételgetett csúsztatásokat aggatnak rá, eszközzé teszik a merkantilizmus, a könnyû haszonszerzés oltárán. Ám a história mégis önmaga marad: a megesett történések makacs valósága, mit betakarhatnak időről időre lyukas garasokat érő ideológiák, de igazságának és érvényes tanulságainak lényegét mégsem kezdhetik ki igazán.
Október 6-a van, s a magyar emlékezet újra tiszteleg az Aradon 1849 októberében kivégzett tizenhárom mártír tábornok emléke előtt, s mindazon áldozatokra kegyelettel emlékezik, kik a történelem márciusaiban és októbereiben a világ e sarkát valahogyan közelebb vitték az emberi progresszió eszményéhez, szembefordulván mindazzal, ami önkényuralmi kényszer, feudális középkort idéző sötétség. Az igazság fényre kívánkozik, s a gyászünnepekben is érvényt szerez a história igazi szellemének: újra és újra értékeli, teszteli a kort és a körötte zajló történéseket, a fölötte lengő légkört.
Az igazi, tisztességes históriai emlékezés megtisztít, felold, megbékít és a jót, a jobbat cselekedni sarkall. Ha van erre akarat.
Sajnos, úgy tûnik, hogy ez az akarat csak az egyik oldalon munkál, a másikon a kegyeletsértés, a fegyverré tett történelmi ferdítgetés szándéka rombol, mi nem hagyhat igazi nyugalmat a százötvennégy esztendőkkel ezelőtt kivégzett forradalmár tábornokoknak, pedig ők az igazság tudatának mártírnyugalmával mentek a halálba. Szinte önként, szinte odakínálva életüket egy nagyszerû, de elveszett ügy oltárára. Mártíromságuk - s erről már nem ők tehetnek - újra és újra megismétlődik e térség zaklatott történelmében. Máig.
,,Történelmi megbékélésről? papolnak sokan, de közben magát a történelmet sem tudják elfogadni úgy, ahogyan megesett, hozván balsorsot az egyiknek, könnyû szerencsét a másiknak, de egy vitathatatlan tanulságot is mindenki számára: a históriai szerencse is lehet forgandó?
Tényleg történelmi megbékélés lenne gyógyír közös bajainkra, tényleg őszinte kéznyújtás kellene végre, mert szenvedni mindannyian megszenvedtük a históriát, s jó lenne fegyelmezni figyelmeztetéseire. Arra például, hogy semmivel több jogra nem tehet szert az, ki mások jogait rontja és korlátozza, vagy arra, hogy lehet ugyan a szabadság szimbólumait rombolni és várkazamatákba zárni, lehet embereket is fogságra vetni és megalázni, de magát a Szabadság eszményét soha nem lehet betömlöcözni.
Ma ezt az eszményt ünnepeljük Aradon, s ünnepeljük mindenütt, ahol szabadságszerető és szabadságra vágyó emberek élnek. Ma még a megcsúfolt és meghurcoltatott Szabadság-szobor nélkül, mely az immár nyolcvan esztendők óta tartó szoborgyalázás után sem kerülhetett újra méltó helyére. A Szabadság-szobrot még nem engedték igazán szabadon, vélvén, hogy véle együtt egy gondolatot is további ,,házi őrizetre? lehet kárhoztatni.
Nem lehet. Mi ma - testben vagy lélekben - mindannyian ott vagyunk Aradon, s látjuk Damjanich tábornokot, a sebesült büszke katonát, a hangját is halljuk, amint rászól a bakára: ,,Kérem, vigyázzon a szakállamra, össze ne kuszálja?!?
Aki 154 esztendő után ma próbálja megtépdesni a hős tábornok szakállát, az tényleg csak a história sajnálatára méltó.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.