PeriszkópSport: ?rizze meg mindenki a maga méltóságát

2003. október 6., hétfő, Archívum 2003–2007

Mindig büszke voltam arra, hogy vidékünk - Háromszék, Erdővidék és a Bodza vidéke - labdarúgása szervezési szempontból az ország legjobbjai közé tartozott, tartozik ma is. Mondom, szervezési szempontból! S ekkor eltekintek színvonalától - mindamellett, hogy volt egy Hajdú Janikánk, voltak Selymeseink, Biszok Öcsink, hogy csak a válogatottaknál maradjak, s ha ez netán nem elegendő, akkor sorolom tovább a felsőházban is megfordult és huzamosabb ideig helytállt játékosainkat: Biró Gabi, Polgár Laci, Cseke István, Bodor István (Szombathelyen)? -, mert az valóban nem a legjobb. Na de olyan, amilyen, a miénk, s bízunk abban, hogy egyszer majd jobb lesz.
Bízunk, pedig a dolgok menete nem arra tart. A nagyon megváltozott körülmények között át kellene értékelni az egész labdarúgóéletet, s úgy cselekedni. Nem ez történik. Mindenki - a fociéletben részt vevő minden kategória - azt csinál, amit éppen ítélőképessége jónak lát. Tisztelet a kivételeknek - s ez minden kategóriára érvényes -, de egyre sûrûbben tûnnek fel a ,,Coposok?, a ,,Dragomirek?, s azt hiszik, hogy a pénzük mindenre feljogosítja őket. Arra is például, hogy beüljenek a cserepadra, beálljanak a játéktér közelébe, a játékos kifutószőnyege mellé, és lehülyézzék a tizenegyest hibázó vagy éppen rosszul helyezkedő, passzoló játékost, a bíróról nem is szólok, mert az az ő szemükben egy ,,sarlatán?, egy ,,bandita?, egy ,,közönséges rabló gazember?? S ha ezt megunta, akkor szembeforduljon a nézőkkel, és azokat szidja? Ezt látják, hallják a ,,szakemberek?, a mi esetünkben az oktatók, s ők is beszállnak a szitkolózódalárdába. Kialakul a kánon, s megy a szöveg, nem számít a tartalma, mert arra gondolnak, hogy a hangzavarból úgysem lehet érthetően kihámozni.
De nem ám, mert egy új szólam kapcsolódik be, ez a játékvezetőké. ?k a játékosokkal vannak többnyire elfoglalva, a bátrabbak a nézőkkel is. S milyen rosszul teszik, a nézőktől rendszerint nyaklevest kapnak, a játékosoktól egy-egy ,,burungot?, sípcsontrúgást, mert a játékos is úr akar lenni a maga módján. Úr, akinek külön véleménye van a futballról, a játékról, úr, aki jobban tudja a játékszabály előírásait, mint bárki ebben a szakmában (ez esetben a labdarúgásban)?
Most képzelje el, kedves olvasó, mi történne akkor, ha a játékvezető hangos szitkozódásba kezdene, valahányszor a játékosok hibáznak - úgy, mint teszik azt a játékosok a bírói tévedések alkalmával -, kapu mellé lőnek, léc fölé fejelnek, lesre futnak, rosszul passzolnak?? Gondolják át az egészet, s vonják le a következtetést, szerencsétlen bírók mikor fújhatnának a sípba? Arra maradna-e egyáltalán idejük?
Hát így állunk, sporttársaim. Mindenki igyekszik azt csinálni, amire nem hivatott, ami nem a feladata. Próbáljuk meg legalább egy idényben, mától kezdve egészen a téli szünetig, hogy a labdarúgók csak a labdával, a játékkal törődjenek, csak futballozzanak; a játékvezetők csak bíráskodjanak csúszópénzek, mezőgazdasági termények (semmi mosoly, ősz van, a jó házigazda ilyenkor tömi meg kamráját?), rokoni kapcsolatok, egykori játékoskötődések, lekötelezettségek kizárásával, tehát tisztán, becsületesen, úgy, hogy holnap is emelt fővel, nyílt tekintettel nézhessenek szembe sporttársaikkal; az edzők csak szakmai tudásuk állandó csiszolásával, játékosaik felkészítésével, edzésével foglalkozzanak, hagyják a sárga és piros lapra vonatkozó követeléseiket, ne tudják jobban a pálya széléről a szabályokat, mint a pályán labda- és játékosközelben lévő bírók; a sportvezetők csak azon törjék a fejüket, hogy minél jobb munkafeltételt, edzéslehetőséget, fizetést biztosítsanak a csapatnak, legyen utánpótlás-nevelése - a lehető legjobb szakemberekkel - az egyesületnek, klubnak; a szponzorok pedig azon igyekezzenek, hogy a csapatra fordított nagy-nagy pénzükért ne tömjék feleslegesen idegességgel magukat, hogy az a vasárnapi ebéd a család körében valóban ünnepi ebéd lehessen.
Egyszerûbben fogalmazva: őrizze meg mindenki a maga méltóságát - a szponzor a szponzorit, a vezető a vezetőit, az edző az edzőit, a bíró a játékvezetőit s a játékos a labdarúgói méltóságát. Mert azok igazában csak külön-külön méltóságok (és nemes méltóságok, ha így jobb), összekavarva a baj forrásai.
(Nagymohai)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép