Két táborra szakadtan emlékezett Erdély magyarsága az aradi mártírtábornokokra, s ugyancsak két seregbe tömörülten tiltakozott a Szabadság-szobor újraállításának kétszínû, hazug, szószegő hatalmi megakadályoztatása miatt. A cél tehát mindkét tábor esetében azonos volt, a módszerek - csendes, civilizált demonstrációk - sem különböztek lényegében, ám észre kell vennünk, hogy e két rendezvényt végeredményben egymás ellen is (!) szervezték, kik megszervezték. Mert még az emlékmû fölállításának aljas elszabotálása is alkalmat és ürügyet teremthetett arra, hogy tovább mélyítvén az erdélyi magyar társadalom mesterségesen szított meghasonlását, megosztottságát, a két tábor hangadó tagjai egymásra mutogathassanak: ,,ezt is nektek köszönhetjük?. Pedig csak kisebbségi létünk újabb - ki tudja, hányadik?! - apró Trianonját éltük át újra, s talán ideje lenne rádöbbenni, hogy igazi ellenfeleink ízlése szerint cselekszünk, az ő forgatókönyvüket játsszuk el, amikor erőinket (s ezeket nem lenne tanácsos túlbecsülni!) újra és újra megosztjuk, s olyan belső hatalmi harcokra fecséreljük el, mikben sokkal több az egyéni és csoportambíció, mint a valóban megalapozott és korszerû létküzdelmi stratégia, több a közösségmegváltónak beállított dilettantizmus, mint a politikai realizmus.
Az eredmény csak egy dologban lehet kétségtelen: ha nem tömörül újra egy táborba az erdélyi-romániai magyarság - akár az RMDSZ radikális tisztújítása árán is -, akkor ott fogunk veszíteni végzetesen és alighanem visszavonhatatlanul, ahol a pillanatnyi politikai realitások kénytelen-kelletlen föl- és elismerésével nyerhetnénk, a 2004-es év egymást követő hazai választásain. Ezt az önkormányzatiakra és a parlamentiekre egyaránt érteni, voltaképpen a kettőt nem is lehet igazán elválasztani, s akik úgy próbálják beállítani az önkormányzati megmérettetést, hogy az majd két rivalizáló magyar tábor versengésével fog az eddiginél ,,egészségesebb? eredményeket hozni, azok könnyen megcsalódhatnak, s oly mérvû helyhatósági térvesztést készíthetnek elő, mely szinte biztosan ,,előkészíti? a parlamenti választások kudarcát, a bejutási küszöb alatti ,,teljesítményt?. Ez akkor is így lesz, ha az immár RMDSZ-en kívül (vagy éppen annak ellenében) politizáló erők, csoportok, tanácsok, frakciók, kezdeményezőtestületek egyetlen táborba szerveződnek, s egy kimunkáltabb, érleltebb politikai-stratégiai alternatívát kínálnak a magyar választópolgárok számára. Ennek az igazi, realista tartalmú jeleit nem látván, inkább arra kellene figyelmeztetni újra és újra a szembenállókat, hogy a kisebbségi politizálás legfőbb értéke az egység, mert ez - tetszik, nem tetszik! - a körülmények parancsoló kényszere. A többi tiszta matematika, s bár gyenge számtanos vagyok, azt már tényleg nem értem, mit akarnak elérni a kettős listákkal a 15 százalékos magyar arányt meghaladó helységekben az ideát kiötlők. Miféle ,,győzelemre?, miféle sikerre számítanak?
Ugyanúgy nem érthetem ezt, mint a ,,nagy szentgyörgyi szembenállást?, hol immár a kilépősdi lett a politikai rezon legfőbb megnyilvánulása. ?k tudják, mit cselekszenek? De vajon tudják?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.