Közélet: A barátság utazó követei

2003. október 8., szerda, Archívum 2003–2007

Szeptember vége, október eleje - kezdődik a lomb- és gesztenyehullás. Ha szeptember vége? akkor készülődnek erdélyi útjukra ajkai barátaink. Évek óta kedves vendégeink Fekete István városának, a bányászatáról-iparáról híres település és környéke főként nyugdíjasokból verbuválódó kirándulócsoportjai, akik a mindenkori szervezőknek köszönhetően megismerték és megszerették Erdélyt, a Székelyföldet, Háromszéket. Hogy miért éppen az ősznek ezt az időszakát választják évről évre erdélyi turnéjukra, árkosi, illetve szentgyörgyi végállomással, talány. Mert tapasztalták ezen időszak kedvező időjárását? Talán mert az erdőderesítő-sárgító, színorgia-varázsló októberelő jelképe az elmúlásnak, az elmúlás kezdetének, a társadalmat becsülettel szolgáló, őszülő nyugdíjasrétegnek. Mikor még nincs hideg, de kellemes tájainkon a déli napsütés. Maradjon az ő titkuk.
Kovács Gyulánét, ezt a korát meghazudtoló, energikus asszonyt, mostani kirándulásuk főszervezőjét arról faggattam, mi motiválja őt és nyugdíjas társait, hogy évről évre visszatérnek hozzánk, s Árkost vagy Sepsiszentgyörgyöt választják néhány napos útjuk központjául. A mosolygó exkereskedőnő válaszát nem tudta egy-két mondatba sûríteni, de hivatkozott Haszmann Pál csernátoni múzeumőr megjegyzéseire, aki jó néhány ezer anyaországi látogatót fogadott már a gazda szerepében, és a rá jellemző kedvességgel, szelídséggel mégis felismerte őt és férjét. És köszönte Ajka polgárainak a csernátoni gyûjtemények iránti érdeklődését, a táj történelmi múltjának tiszteletét és hódolatát. Erzsébet asszony már a hetvenes évek elejétől látogatja Erdély főként magyarlakta tájait, s mostani közös túraútját huszonharmadikként számlálja, míg férje, magánlátogatásait kivéve, negyedszer vállalja a közös kirándulás fegyelmet igénylő, néha ismétlődő feltételeit. Bár azt vallja, az ismert útszakaszok mindegyikén évről évre valami újat fedez fel. Talán e véleményt igazolja, hogy ismerős arcokat láttam, akikkel már tavaly összebarátkoztam. Heten a 48 fős csoportból ez évben sem sajnálták igénybe venni a Balaton Busz Bt. szolgáltatását. Halász Bélával és Tilhof Endrével már az elmúlt évben megismerkedhettem Horváth Laci elegáns-kényelmes társas gépkocsijában. Tudni szeretném, vajon csak a táj szépsége, az itt élő székelyek őszinte vendégszeretete vonzaná, hívná évről évre hozzánk, ez okolná ősz eleji fecsketanácskozásukat a Kab-hegy lábánál-tövénél? Talán ezek is?
Ajka és vidéke nem hivatalos nagyköveteinek kora őszi, rendszeres látogatását mindenképpen köszönöm. És azt az ajándékot is, amit az árkosi iskola kis mûvészeinek gyûjtöttek össze, s adták át az iskola vezetőségének, mert ezúttal az őket rendszerint köszöntő mûsor objektív okok miatt elmaradt. Visszatérő barátainkat búcsúztatva olvasom, tanulom kívülről az ajkai költő asszony egyik idevágó szép versét: ,,?Szép Erdély, vársz-e rám? / S vár-e sok jó barát, / ki megosztja velem, / akkor is, ha kevés, / kenyerét és borát??
Ferenczy L. Tibor
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép