Az idei október a szabadságeszmék betakarításának hónapja. Az aradi tizenhárom vértanú kivégzése kapcsán a Szabadság-szobor újabb fogságba vetésének vérlázító politikai otrombaságára is emlékezni kellett.
A hónap másik nagy momentuma október 23. lesz, az 1848-at követő évszázad újabb szabadságharcos kiállása a Kárpát-medence és a nagyvilág porondjára. A két történelmi eseményt, ha az ezt méltató szónokoknak eszébe nem jutna, úgyis egybekapcsolják a történelmi tények, a históriai alapkérdés, a szabadság létének vagy nemlétének azonossága.
Az idei emlékezések októberi tumultusában sok helyen és sokan ezt a két magyar s egyben világtörténelmi eseményt vereségként, vesztett csaták históriájaként élték meg. Lapunk a szerencsés kivételek közé sorolja magát, nyomatékosan és folyamatosan szólott arról, hogy az eszmék históriájában még az aradi kivégzés vagy embertelen hitványságban, gyalázatosságban és tömegességében ezt is túllicitáló ?56-os gyilkosságok, mártíriumságok is a szabadságeszmék diadalát hozták-hozzák közelebb.
A szervezők és résztvevők az aradi és erdélyi ünnepségsorozatot végül is képesek voltak eszmei magasságba emelni, az allegorikus szoborcsoportot nem valahány tonna kőnek-bronznak, hanem a magyar és az egyetemes szabadságeszmények szimbólumaként felmutatni, és jelezni azt, hogy aki ezeket a jelképeket gyalázza, annak ordináré szövegelését megveti a nemzet és kiköpi a történelem.
Fontos ezt kiemelni, mert az idei októberi eseménykavalkád többféle tömeges részvételre szólítja a lakosságot. Legközelebb október 12-én, amikor is a települési székely tanácsok megalakítása kerül napirendre. Óriási csetepatéknak, csatározásoknak, sokféle össztûznek kitéve, mert támadja a kezdeményezést a magyar érdekképviseleti szövetség némely vezetője, támadja a kormányon lévő párt, becsmérlik a szélsőséges román csoportosulások vagy személyek.
Október 6-án a régi megyeháza Gábor Áron Termében tartott egyik sepsiszentgyörgyi megemlékezésen Kónya Ádám frenetikus hatású beszédet mondott. Ennek a jelenlegi megosztott politikai helyzetben a nemzeti gyász napján az volt legmegrázóbb üzenete, amikor arról szólott, hogy a személyi összeférhetetlenség miatt egymásra haragvó két tábornok a szabadságeszme magasságából potom földi tehernek érezvén e világi gyûlölködésüket, gróf Vécsey Károly tábornok kivégzése előtt térdre ereszkedve csókolta meg a szerb parasztivadék Damjanich János tábornok kezét.
Kit zavar az, ha Székelyföld autonómiájáért valakik nem akkor és nem éppen úgy, ahogyan ők, de tenni akarnak valamit? Miért nem tekintik ellenlábasaik partnernek, harcostársnak, és miért viselkednek úgy, mint az egyszeri székely, akit a törvényszéken kérdeztek: mit tud felhozni a védelmére, János bácsi?
- Én a lőcsöt, kérem tisztelettel - felelte a kérdezett.
Hagyjuk a helyén a lőcsöt, hogy tartsa a szekér derekát. Másképp szétesik a járgány.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.