Ha az ember hosszú külföldi tartózkodás után hazatér Sepsiszentgyörgyre - legalábbis én így vagyok vele -, alig várja, hogy szétnézhessen kedves városában. Mi változott, míg odavoltunk, hogyan néz ki azokkal a városokkal szemben, amelyeket külföldön látott, kikkel találkozik, mit mesélnek a kedves ismerősök. Első reggel megveszem a Háromszéket, legfőbb információs forrásomat. Abban egy igen elmarasztaló cikket olvasok a város polgármesteréről, hogy ti. nem kell autonómia, míg szemetes a város, míg kóbor kutyák és lovak lepik el. Aztán az autonómiáról nagyon furcsa, zavaros elképzeléseit fejti ki a cikk írója. Nem célom a cikk elemzése, megtette azt egy hét múlva Márkó Imre és Gazda László.
Elindultam, hogy saját szememmel győződjem meg a valóságról. A Golgotától indulok. Meglepően szép tiszta az út, a járda, szemét sehol. A körforgalom ágyása tele virággal. Beérek az Erzsébet-parkba. Kedves nekem ez a park. Felső sétányán jártam hosszú időn át munkahelyemre, s járok most is hetente kétszer a városi mûvelődési házba s a napi kötelező sétáim alkalmával. Kedves nekem, hisz én volnék a névadója a parknak, igaz, keresztvíz alá a tanácsban Kónya Ádám tartotta, s a tanácstagok rábólintottak. Hogy melyik Erzsébetre gondoltam a névadáskor, azt mindenki kitalálhatja, hisz ott áll szemben a Ferenc József Kórház. Nos, hát ide vezet első utam. A sétányt, amin járni szoktam, újra öntötték, tisztára seperték, rajta padok, azokon fiatalok, öregek üldögélnek, beszélgetnek békésen. A parkot a tavasszal meggyérítették, a korhadt, öreg és ide-oda hajlott fákat kivágták, az alsó ágaktól megszabadították. Így ma át lehet látni a parkon, és a gyérítés eredményeként kiszáradt a láp, és a parkot belepte a fû. Külföldön is mindenütt füves parkok vannak. Az első kép meglepően pozitív. Kiérek a parkból a prefektúra elé. Megnyugszom, mikor látom, hogy mind a két intézményen ott lobog a trikolór. Itt minden rendben van, mert ez a legfontosabb, a két zászló ott lengjen, hirdesse nagy szabadságunkat. A prefektúra és a megyei tanács előtti tér tele rózsákkal, a képtár ablakai tele muskátlival, a taxisor mellett a parkot szebbnél szebb virágágyások szegélyezik. Megállok a volt virágüzlet előtti sarkon, s nagyon szépnek találom az elém táruló városképet. A Bodok Szálló előtti tér ágyásai tele ismert és ismeretlen virágokkal. Az épületek ízlésesen különböző színûre meszelve. A városi tanács első emeletén lévő ablakok és tovább, a vendéglő ablakai tele muskátlival. A körforgalmakban állványszerû virágtartók. A főtér, a Petőfi, a gróf Mikó Imre utcán az állomásig minden villanypóznán néhány virágcserép felkötözve, s benne muskátlik teszik szebbé a városképet. Ugyanez a Csíki utcában. Az én egyéni véleményem az, hogy ennél több virág Sepsiszentgyörgyön nem volt soha. Aztán megállok a Sugás Áruház előtt, a villanyrendőr környékén, s magamban elkönyvelem, hogy szép mind a két tér, tisztaság mindenütt. Később is meggyőződtem, hogy minden éjjel tisztába teszik a várost. Ha napközben bepiszkoljuk a pelenkát, ez azt jelenti, hogy még nem értük el a felnőttkort. Aztán szétnézek a piacon. Folyik ott a modernizálás, de annál is fontosabb, hogy a szárazság ellenére bőven van zöldség, gyümölcs, csak nem érvényesül a piac törvénye. Visszatérek a központba, gyönyörködöm a sok szép, de méregdrága vágott virágban. Szívderítő a Székely Mikó Kollégium új képe. Nem kerüli el figyelmemet a parkban lévő két emlékmû sem. Most csak a méretekről teszek említést. Az 1848-as szabadságharc emlékmûve 14 négyzetméteren fekszik, míg a volt szovjet emlékmû 160 négyzetméteren, mert egy nagy körív veszi körül, s a földön is van egy terpeszkedő, ötágú csillaga. Mindezt le lehetne csökkenteni a ?48-as emlékmû méreteire. Igaza van Puskás Attilának, hogy a park fáit fel kellene újítani, de fel lehet-e ma Sepsiszentgyörgyön egy fát nevelni? A polgármesterek próbálkoznak vele. Nézzük meg a Gödri Ferenc, a Puskás Tivadar utcákban, a Bodok Szálló előtt kalitkába zárt csemetéket, miknek öt százaléka sem élt meg, mert azokat öntözniük kellett volna az ottlakóknak, de nem tették.
Ha van valami, ami szemetes Szentgyörgyön, azok a járdák, mert tisztelet a kivételnek, nem takarítják egyesek a házuk előttit sem a szeméttől, sem a hótól. A járdára dobott minden szemétért, a letépett vagy leégetett szemetesládákért a felelőtlen emberek a hibásak, nem a polgármester. Ha a város peremén felgyûl a szemét, azt is azok az emberek teszik, akik nem tartják a város tisztaságát, szépségét szívügyüknek. Ne bízzuk a város tisztaságát egypár utcaseprőre, hanem mindenki tegyen valamit érte.
Befejezésül csak a humor kedvéért: valamikor nagyanyáink s még anyáink is a nyári konyha alját lótrágya, agyag és pelyva keverékéből készült masszával sikárolták be, ezzel javították ki a leomlott falrészeket is. Ez a massza kőkemény lett, miután megszáradt, nyugodtan lehetett járni rajta egész nyáron.
Mi, akik a Szemerja negyedben lakunk, tapasztaljuk, hogy a kelleténél több lótrágyával rendelkezünk a járdákon reggelente. El tudjuk látni az egész várost. Úgy látszik, elő kell vennünk a régi módszert, és azzal javítsuk ki járdáinkat, ha sima járdán akarunk járni. Már kétszer olvastam az újságban, hogy a tanács nem szavazta meg a járdák javítására szánt összeget. Hogy miért, azt nem írták meg. No hát meginvitáljuk az összes tanácstagot egy ilyen konkrét tevékenységre. Addig is: október eleje, de még nyílnak a parkban a kerti virágok, még virítanak a villanypóznákon s az ablakokban a piros muskátlik. Vegyük észre, és értékeljük azt a keveset, ami életünket szebbé teszi.
Fazakas Mihály
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.