Modellek, hagyományok
A Paál-féle projektumot különösen eredetivé teszi, hogy visszautal benne a hagyományos székely rendtartásra, arra a belső ,,alkotmányra?, mely e szállásterületen évszázadokon át fenntartotta a közrendet, és szabályozta az erkölcsöket a középkori autonómiák keretében. Ezek már akkor ,,eurokonformok? voltak, közvetlenül vagy közvetve érintkeztek a kontinens nyugati felének társadalmi modelljeivel. A szakértők másik ihletforrása az észtországi modell volt, mely akkor élte virágkorát: az Orosz Birodalomból szabadult független észt állam kisebbségeinek máig irigylésre méltó kultúrautonómiát adott, nemzetiségi kataszter alapján saját költségvetéssel, belső választásokkal, kis parlamenttel és mûvelődési kormányzattal.
Paál Árpád tervezete előbb a Kisebbségi szerződésben szereplő szókapcsolatot, a ,,székely közületet? határozza meg:
,,Székely közület (communaute des Szeklers) azoknak a román állampolgároknak a szervezett összessége, akik Erdélyben a történelmi Székelyföldön és ennek közvetlenül összefüggő szomszédsága területén állandó lakosok, magukat magyar anyanyelvûeknek vallják, és szervezetük alapjaként magukat közös összeírásba foglaltatják.
A székely közület rendeltetése, hogy a benne összeiratkozókra vonatkozó személyi kiterjedésen kívül területi kiterjedése is van. A területi kiterjedés magában foglalja a Csík, Háromszék, Maros-Torda, Udvarhely megyékben és az egykori Aranyosszék területén megvolt történelmi Székelyföldnek és a vele közvetlen községhatári összefüggésben levő helyeknek azon községeit, melyekben 50 (ötven) százaléknál nagyobb arányszámú a magyar nyelvû őslakosság.
Jelen törvény a község fogalmába a falvakat és városokat egyaránt beleérti.
?slakosságba tartozónak számít mindenki, akinek az ősei is az illető területen laktak, s erre nézve 1919. december 9-étől visszamenőleg legalább az egynemzedéknyi idő (harminc év) tartamára semmi kétség nincsen. Az őslakosságba beleszámít az is, aki ha el is költözött az ősei vagy a maga itteni származási helyéről, ezen a helyen a maga illetőségét fenntartotta, vagy új telepedési helyén magának más illetőséget nem szerzett.?
Nagy népszámlálás
A Paál Árpád-féle javaslat tehát egy átfogó nyilvántartásba vételt feltételez, összeírnák a székelység egészét az övezet minden helységében, sőt az innen elszármazott székely identitásúakat is, hogy aztán az illetők élhessenek külön jogaikkal. Mégpedig hogyan:
Paál elképzelései szerint a településeken az utcarészi szervezetek, szomszédságok megbízottai ,,helységgyûlésen? választják meg a falusi vagy városi közmûvelődési képviselő-testületet és vezetőséget, ezek küldöttei ,,vidékek? szerinti középszintû irányítói apparátust hoznak létre, székelyföldi szinten pedig a nagytanácsnak felelős minden szerv. A személyeken túl összeírják a tagok és közületek minden ingó és ingatlan vagyonát is azzal a céllal, hogy a székelység gazdasági ereje fennmaradhasson, és a közmûvelődési szükségleteit saját erejéből is fedezhesse. Az ún. székely ,,otthonterületen? ,,bármely ingatlan vagyonrész? eladása esetén a székely falunak, városnak elővételi és visszavásárlási joga van, s a közösség külön megsegíti azokat, akik vagyonrészüket meg kívánják tartani. E segítséget természetbeli, munkabeli vagy pénzbeli viszontszolgáltatással lehet törleszteni.
A Paál-féle javaslat a közbirtokosságok vezetését és vagyonfelügyeletét az állam hatásköréből a székely közmûvelődési autonómiáéba utalná át, így a közbirtokosságok az ezért járó díjat nem az állami ,,erdőpénztárba? szolgáltatnák be, hanem a birtokosság és a közület közösen döntene annak felhasználásáról.
A ,,székely otthonterületen? az altalajkincsek is az ott lakó ,,népközösségnek? ,,az örök használati jogába? kerülnének, s ezért az államnak haszonbért fizetne.
Pénzügyileg az autonóm közület úgy tehető függetlenné, hogy az állami adók vallási és közoktatási célokra szánt részét az állam visszajuttatná neki, ennek fejében a közület a hozzá tartozó egyének minden egyházi, iskolai és népjóléti szükségletét tartozik kielégíteni. Hogy feladatait ellássa, a közületnek rendelkezésére állanak az igazgatása alá tartozó iskolák és egyházi vagyonok, továbbá saját ingó és ingatlan javai, az állami és községi adók visszajáró része, a közbirtokosságok által folyósított jövedelemhányad, önkéntes adományok, valamint a székely önadó, mely kivetése felől a nagytanács dönt.
Középiskolák, főiskolák, saját tanfelügyelet
Ahogy az ember belemerül a részletekbe, a tervezet egyre izgalmasabbá válik. A középszintû, a több települést magában foglaló ún. ,,székely vidéki? közületi hatóság ugyanis már középiskolák fenntartására is jogot kap, ezek felett az állami mellett saját tanfelügyeletet is gyakorol, inasotthonokat, nevelőintézeteket, szakmai iskolákat hoz létre, pályairányítást végez, és támogatja az egyházi tanintézeteket, anélkül hogy az egyházak autonómiáját csorbítaná. E szinten a ,,vidékgyûlés? és annak képviselő-testülete képezi le az alapszint megfelelő irányító szerveit, ezeknek egyházi és tanügyi stb. szakemberekből kell főleg állniuk, s felügyeleti, gazdasági, népjóléti, ellenőri stb. hivatalokat kell létrehozniuk, ezekben külön tisztviselői kar dolgozik, akik többek közt személyi stb. nyilvántartást vezetnek.
Felső szinten a székely nagytanács jelenti a központi szervezetet, ez a vidékgyûlések és a vidéki ellenőrző bizottságok küldötteiből áll, szabályrendeleteket alkot és tartat be, s megválasztja végrehajtó szervként harminctagú központi képviselő-testületét, valamint központi vezetőségét, melynek olyan ,,tárcatulajdonosai? (miniszterei) vannak, mint az elnök, alelnök, az egyházi iskolai és gazdasági ügyek előadói, a központi gazdaságintéző, a központi ellenőr és a központi ellenőrző bizottság, mely öt tagból áll. Mint látjuk, sajátos területre szorítva kész önkormányzati modell áll ellőttünk, megfelelő szakapparátussal. A felső szintû közületi hatóságnak már a főiskolák (egyetemek) fenntartása is vállalt feladata, tanfelügyelettel együtt. Itt amolyan saját alkotmány is készül, ezt a közoktatási és kultuszügyi miniszterrel egyeztetik. A nagytanács évenként kétszer tart rendes ülésszakot, hogy ,,szabályrendeleteit? megalkothassa, az állami szervekkel pedig rendszeres kapcsolatot ápol.
A pozitív diszkrimináció mint természetes elvárás
És most két fontos idézet: 1. A tervezet kiköti, hogy az otthonterületen közületi jövedelem vagy a tagok hozzájárulása ,,az érdekeltségén kívül álló egyházak és iskolák építési céljaira igénybe nem vehető?. Mint köztudott, az úzus más volt: a Székelyföldön a román templomok és iskolák - a közmunkatörvény álnok kiforgatásával, rendőri terrorral kipréselt - székely rabszolgamunkával épültek. 2. A tervezet gondoskodni kíván arról is, aminél mi sem természetesebb különben: hogy a székelység megfelelő szakképzettségû tagjai szülőföldjükön maradhassanak. Ezért igényli, hogy területén az állam az itt mûködő ,,kormányzati, igazságszolgáltatási, közigazgatási és egyéb intézményeinél és vállalatainál hivatali állásokra és munkára elsősorban azokat alkalmazza, akik az általában megkívánt előképzettség és egyéb előfeltétel mellett azt is tudják igazolni, hogy a székely közület tagjai?. Itt megint egy azóta is tartó, immár 85 éves gyarmatosítói gyakorlat ellen emel szót a szelíd, de annál precízebb jogászi szó. A tervezet nem kerüli meg az állam egyházügyi és tanfelügyeleti szerveivel való egyeztetés módozatainak kidolgozását sem, a vitákat tárgyalás vagy bírósági úton rendezné. A kapcsolatot velük az állam nyelvén tartaná, saját belső ügykezelési nyelve viszont természetesen a magyar lenne.
Paál elképzelése szerint a székely közmûvelődési autonómia a lelkészek, egyházi alkalmazottak fizetéskiegészítését is maga folyósítaná, az egyházak iskolafenntartási jogát pedig nem csorbítaná, a felekezeti tanintézetek saját iskolái mellett is fennmaradnának. Maga viszont bármilyen fokozatú tanintézményt létesíthetne, azok tanszemélyzetét maga alkalmazná, és számukra tanulmányi rendet, tankönyveket dolgozna ki, ezek jóváhagyását a nagytanács és a központi szervek végeznék. Külön gondot fordítanának a középfokú iskolákban és főiskolákon a román nyelv ,,kényszermentes? (mily érdekes jelző!) elsajátítására. Hasonlóképpen jellemző, hogy külön leszögezi: a vizsgabizottságoknak az illető középiskola érettségiző osztályának tanáraiból és a székely közület küldötteiből kell állniuk. A saját iskolák bizonyítványai jogot adnak arra, hogy ,,a székely közület területén elsősorban ezek birtokosai nyerjenek hivatali és egyéb alkalmazást a hasonló végzettségûek közül?. Ezt és a hasonló kitételeket ma a kisebbséglakta tartományok etnikai összetétele megváltoztatása elleni biztosítékként minden mértékadó nemzetközi dokumentum jogosként ismeri el és ajánlja alkalmazásra. Paál jó 60-70 évvel megelőzte korát! A romániai magyarság történelmi tapasztalata itt nyer egyetemes jelentőséget, a hasonló felismerések és megoldási javaslatok itt válnak európai és nemzetközi jelentőségûvé a legnívósabb jogvédelmi tervezetekben.
Az autonómia holdudvara
Paál Árpád a közmûvelődés egészére kiterjeszti az autonómia hatáskörét, ide tartoznak a mindenfokú iskolákon kívül a ,,múzeumok, kísérleti telepek, óvodák, gyermekmenhelyek, nevelőintézetek, továbbképző és felnőttek részére szolgáló tanfolyamok, kezdő mûhelyek és kezdő gazdaságok irányítása, mintamûhelyek és mintagazdaságok létesítése, egyes gazdasági ágakban vándortanítói mûködések, továbbá mûkedvelő, dalos, zenés és testedző képzések s a színielőadások és képzőmûvészetek? - minden egyéb rokonintézménnyel együtt.
A tagok jogaira térve mindenekelőtt az ,,óvodai, elemi iskolai, inasképző és alsófokú szakiskolai oktatás? ingyenességét garantálná, ezzel is megelőzve korát, a tandíjat felsőbb szinteken vezetné be, megfelelő mentességgel, könyvsegéllyel stb. kiegészítve. Mi több, a közület fiatal tagjai szakképzésük megkönnyítése érdekében segélyt igényelhetnek az autonómiától, sőt, pályakezdők külön önállósítási segélyben is részesülhetnek pl. mûhely, iroda nyitására, felszerelés beszerzésére - kamatmentes kölcsön formájában.
Még érdekesebb a tervezet ama paragrafusa, mely a közületi tagok magánjogi vitáit előbb az illető helység ,,egyeztetőbizottsága? elé utalná, ,,mielőtt bíróság előtti per tárgyává tennék?. A közület adott esetekben tehát saját igazságszolgáltatást tartana fenn, de csupán tagjai részére. Továbbá jogsegélyt nyújtana, ha a per egyik tagja és egy külső személy vagy állami szervezet között állami bíróságon folyik.
A román nemzetpolitika sajátos jellegét adta a legutóbbi időkig, hogy saját népe valamikori vélt vagy valós elnyomottságára hivatkozva, amolyan történelmi bosszúvá fajult ,,igazságszolgáltatás? formájában egy sajátságosan kisebbségellenes rendszert tartott fenn és üzemeltetett jobb ügyhöz méltó buzgalommal, találékonysággal és minden rendelkezésre álló eszközzel, sajnos, minimális belső ellenállás mellett, olyan saját közhangulat fenntartásával, mely belső megtisztulását - apropó, közmûvelődés! - is állandóan gátolja, visszaveti, elszabotálja. Számomra például a homogén román nemzetállam dogmájával való leszámolásban eddig a legmesszebb talán Gabriel Liiceanu kortárs filozófus ment el, mikor azt ,,încremenire în proiect?-nek (talán ,,csökönyös kitartás egy elavult terv mellett?-nek lehetne fordítani) minősítette, azaz végeredményben a megvalósíthatatlanságát belátta. De hol van e felismerés még attól, hogy a lakosság multikulturalitásának kézenfekvő folyományai például általánosan elfogadottak és elismertek legyenek, vagy pláne, hogy a politikai cselekvés vezérgondolatává emelkedjenek? ,,(?) az önkormányzat eszméjével szemben a román közszellem nagyrészt ismeretlenül, sőt bizalmatlanul áll? - állapítja meg az úttörésre vállalkozó Paál, hozzátéve: a román politikai gondolkodásnak az itteni magyarság kisebbségi tapasztalatát összegező munkák befogadására, megszívlelésére, amilyen tervezete is, éppen emiatt lenne óhatatlan szüksége.
Akárcsak egy falat kenyérre - mondhatjuk mi ma, nem utolsósorban ezért is, hogy belülről demokratizálódhassék és egyebek mellett az áhított lépést Európa felé végre egyértelmû gesztussal megtehesse az ország.
B. Kovács András