,,Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, mondd csak, melyik ajtón menjek be...?
Bizonyára mindenki hallotta e fiatalok körében népszerû slágerszöveget. Nem hiszem azonban, hogy a Tankcsapda nevû együttes szövegírója - akármilyen jártas is a hétköznapi, bombasztikus groteszkben - ismerné a hazai iskolák olykor túlbuzgóan betartott belső rendszabályzatát, miszerint egyes ajtókon diáknak be/kilépni szigorúan tilos...
Nos, minden intézménynek szíve-joga belső szabályzatát önmagának rendezni-megszabni, de hogy az ajtók révén már zsenge gyermekkorban a kasztrendszerhez idomítgatják a felnövekvő nemzedékeket, számomra az nehezen emészthető. Mint ahogy azt sem értettem, hogy miért kell télvíz idején az iskola kapujában tanárok által ellenőriztetni: van-e a diáknál ellenőrző könyvecske (szép filmecskét lehetett volna forgatni egy ilyen világosodó reggelen, ahogyan a hátizsákot lecibálják, kotorásznak a hóba/sárba/porba tett táskában, s közben a rémület, hogy vajon tényleg, betettem-e)...
Kell a rend, persze, na meg ama tiszteletre való nevelést is valahogy kell érvényesíteni. De vajon mindezt tiltott ajtókkal, értelmetlen ellenőrizgetésekkel, adminisztratív úton érdemes megtenni? Nem lenne célravezetőbb nem csak kijelenteni, szlogenné alacsonyítani ama bizonyos gyermekközpontúságot? Nem lenne mélyebb, sőt, életreszólóan meghatározó ama fiatalnak, ha a tanári megbecsülést belsőleg, mondjuk az egyéni hozzáállással, a belső tartással, az odafigyeléssel igyekezne kiérdemelni a ,,főbejáratot? kiérdemelt pedagógus?
Válságban az oktatás: se pénz, se posztó. A pénzért, mármint a fizetésért ismét mozgolódnak a szakszervezetiek (joggal). S azért is fel kívánják emelni szavukat, hogy a heti normát 18-ról 27 órára növelnék a minisztériumi fennforgó javaslattevők. Joggal. De legjobb tudomásom szerint azért egyetlen bizalmi, ne adj? isten, tanár sem emelte fel nyilvánosan a szavát, hogy a középiskolás diákok heti ,,normája? ne legyen a sajátjuk épp kétszerese. Pedig, ha valamiről elmondható, akkor erről igazán, hogy ,,szakmai? kérdés.
Szûk esztendőket él át a hazai oktatás, de mintha a gyermekre figyelő pedagógusok, a hivatással rendelkezők is fogyófélben lennének.
Ferencz Csaba
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.