Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, mûhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmait nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
,,Tengerészkapitány akartam lenni, s komolyan készültem is rá, de csak minden második esztendőben tartottak felvételit. Hogy ne töltsem semmittevéssel az évet, szüleim biztatására felvételiztem a testnevelésire. Sportprogramos osztályban érettségiztem, s nem okozott különösebb gondot a felvételi. Egy kicsivel többet kellett tanulnom biológiából, a gyakorlat ment, mint a karikacsapás. Felvettek a testnevelésire, s ott is ragadtam, hiába jött a tengerészfelvételi, én már lemondtam a hullámok ringatásáról.?
Névjegykártyája
1943. február 25-én született, éppen Géza-napon, így aztán a március 8-i Zoltán-nap megünneplése amolyan ráadás. Édesapja, Géza Zoltán vízügyi szakember, édesanyja, Erzsébet egészségügyi. Öten voltak testvérek, most egyedül van, mert Erzsébet, Zoltán, Pál, János idő előtt elhunyt.
Az I-XI. osztályt Belényesen végezte. Érettségi után a kolozsvári Pedagógiai Főiskola testnevelési karára felvételizett, itt szerzett tanári oklevelet, majd a bukaresti IEFS-en tanult tovább. Atlétikára és kézilabdára szakosodott, bár kedvenc sportága a röplabda.
Tanári pályafutását Nagyszalontán kezdte, 1971-től Sepsiszentgyörgyön tanít ugyanabban az épületben, mely ma a Mihai Viteazul Líceumnak ad otthont. Az iskola neve sûrûn változott, a tanár úr viszont kitartóan maradt. Aligha van ma a megyében vagy a városban olyan tornatanár, akinek annyi kollégája lett volna, mint Valkovschi tanár úrnak.
Sportolóként atletizált - rajoni harmadik helyezett volt 80 m gáton, az egyetemisták országos bajnokságán bronzérmet nyert súlylökésben, abban a számban, melyben Károlyi Bélának kellett volna dobókörbe lépnie, de objektív okok miatt nem tudott, így aztán Valkovschi helyettesítette, s jól -, síelt, sífutóként Bihar megye második helyezettjeként állhatott a dobogóra, kézilabdázott a Kolozsvári Egyetem csapatában.
A katedrán nagy előszeretettel foglalkozott a röplabdával. Belényesi iskolás női csapata részt vett Bihar megye felnőttbajnokságában, s az igen figyelemre méltó harmadik helyen végzett. Szentgyörgyön az általános iskolák országos bajnokságán női röplabdacsapata a körzeti szakaszon a negyedik helyen zárt. Női kézilabda-együttesével a körzeti szakasz második helyét szerezte meg. A szentgyörgyi ISK atlétikai szakosztályában a futókat és ugrókat edzette. Több jól ismert atléta is megfordult csoportjában - hogy a sértődéseket elkerüljük, neveket nem említünk.
Nős. Felesége, Teodora testnevelő tanárnő. Gyerekeik az Egyesült Államokban élnek: Róbert Zoltán bankszakmát tanult, Simona testnevelő tanárit és gyógytornát végzett.
Hobbija az autózás. Be is járta már Európa szinte valamennyi országát a jó öreg Daciával, és az Államok tizenöt államát fia Pontiacjával.
Valkovschi tanár úr a kitartás, a megfontoltság embere, a több mint harminc esztendőt két munkahelyen töltötte, s mert következetes volt, mert szerette a munkát, mondhatjuk nyugodt lelkiismerettel, hogy a munka embere is. Elve, hogy ,,az életben csak jót szabad csinálni, alkotni, és azt úgy, hogy azzal ne légy másoknak a terhére, ne okozz rosszat másoknak?. Van ebben a kitartásban egyféle makacsság is, de ha valaki bizonyítani tudja, hogy nincs igaza, azelőtt zászlót szokott hajtani. Nem sok eset volt ilyen az életében, mert általában minden cselekedete előtt megfontolja, hogy mi lehet az előtte álló tett következménye. Hûbelebalázs módjára sohasem vágott neki a munkának. Mindig szerette tudni, hogy mit miért csinál. Ezt igyekszik tudatosítani tanítványaiban is.
,,Az iskolai sport? Általában? Nincs kellő háttere, és eredménye sincs. Legalább egy versenynaptára lenne? Persze, hogy igyekszünk - legalábbi mi - pótolni ezt az ûrt, s megszervezzük rendszerint az osztály- vagy iskolabajnokságokat. Most zajlik például a röplabdabajnokság, kicsiknek, nagyoknak egyaránt, ugyanígy megy a kosárlabda, a minifoci, ugyanígy megszervezzük az atlétikavetélkedőt? Tehát igyekszünk a dolgok elébe menni, mert meggyőződésünk, hogy majd csak lesz egy átfogó versenynaptár is. A 2004-es például már most készen kellene hogy álljon? Hogy egyéb is kellene? Így igaz, s itt van mindjárt a pénzfedezet, mely nélkül nem lehet csinálni szinte semmit. Pedig a legtöbb iskolában a sportpályák felújításra, korszerûsítésre szorulnak, akárcsak a felszerelés is. Be-beszerzünk ezt-azt, de a mi zsebünk tartalma is véges? Amit mi még tehetünk, egyszerûen az, hogy arra kérjük a hatalmasságokat, NE AKADÁLYOZZANAK jó szándékunk kivitelezésében. Legyen világos, aki nagyon akar, az előteremti a céljához szükséges fedezetet!? Hogy bennünk is van hiba? Kiben nincs? Jó volna, ha mindenki igyekezne megmagyarázni tanítványainak, hogy mit miért kell csinálni, s ha azt csináljuk, hová jutunk. Jó, ha a gyermek tudatosan sajátítja el az ismereteket. Az is jó volna, ha mindig tudnók motiválni őket. Nem nagy dolgokra gondolok, apró figyelmességekre, az oklevél mellett egy-egy éremre, kis serlegre. Érezze a gyerek, hogy értékelik eredményét, munkáját. Jómagam az iskolák közötti együttmûködés híve vagyok. Hívom az ISK tanárait a válogatásra, megkérem őket, hogy jelezzék a hozzájuk járó tanítványaim közül, melyiknek mi a gyengéje, hogy aztán tornaórán igyekezzek korrigálni azokat a hibákat, pótolni azokat a hiányosságokat. Bár külön iskolában tanítunk, a cél egy: az új nemzedék nevelése.?
,,Tervem? Vágyam? Éljem meg jó egészségben a nyugdíjazásomat, hogy aztán a gyermekeim segítségével bejárjam a nagyvilágot.?
Tanár úr, úgy legyen. És küldjön egy képeslapot, mondjuk Alaszkából.
Áros Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.