Ausztria 1989-ben kérte felvételét az unióba, majd hat év múlva, 1995-ben lépett be a tagországok sorába. A szakemberek rengeteg találkozót szerveztek a gazdáknak, amelyeknek témája az EU-s csatlakozásra való felkészülés volt. Az 1995-ös népszavazáson a gazdák fele támogatta a csatlakozást, de az ország összlakosságának 66 százaléka döntött a csatlakozás mellet, így a népszavazás eredményes volt. Leginkább a számos kisméretû tejfeldolgozó ellenezte a csatlakozást, félvén, hogy elveszítik előnyeiket. Ausztriában ugyanis minden tejfeldolgozó köteles volt adót fizetni egy közös alapba, amelyet aztán úgy osztottak vissza, hogy a rosszul menők több támogatást kapjanak. A csatlakozás előtt a gazdák egyforma árat kaptak a tejükért, ma már sok osztrák gazda, főleg a határhoz közelebb lakók, Németországban értékesíti a tejet, mivel ott jobb a felvásárlási ár. A másik félelem abban állt, hogy az osztrák fogyasztók vajon kitartanak-e a hagyományos hazai termékek mellett, vagy más ország termékeit részesítik előnyben. Ezért hatalmas kampányba kezdtek a hazai termékek fogyasztásának előnyeiről, s létrehoztak egy külön szervezetet, az AMA-t (Agrar Mark Ausztria), melynek feladata volt az osztrák termékek reklámozása és védjeggyel való ellátása.
A csatlakozás a növénytermesztőket is kedvezőtlenül érintette, hiszen a gabona átvételi ára közel felére csökkent. Végül az osztrák államnak sikerült kiharcolnia, hogy az árcsökkenés ne történjék egyszerre, de kötelezettsége volt, hogy négy év alatt (tehát 1999-ig) az uniós felvásárlási árakat alkalmazzák. Ugyanakkor az osztrák állam hatalmas támogatásokat fizetett a gazdatársadalomnak az egyirányú szakosodás elősegítésére, ami a versenyképesség növekedését eredményezte. A másik, sokat támogatott ágazat a bio- és környezetbarát gazdálkodás volt.
A csatlakozás változásokat is eredményezett a gazdatársadalom szerkezetében: amíg 1990-ben még 139 000 gazdaság foglalkozott szarvasmarhatartással, addig 2002 végére ezek száma 90 000-re csökkent. Lényegesen nőtt azonban a farmonkénti átlagos tehénlétszám: 18,6-ról 23 darabra. Ugyanez a folyamat volt tapasztalható a sertéstenyésztésben is, a gazdaságok száma 143 000-ről 68 700-ra csökkent, ugyanakkor az átlagos sertéslétszám 25,8-ról 48 darabra nőtt gazdaságonként.
Incze Péter, MSZH
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.