(részlet)
FÖLDRAJZI helyzetemből kifolyólag a magyar népforradalom számomra október huszonnegyedikén tört ki; reggel fél kilenckor, a hálószombámban. Azt a bizonyos történelmi nyitólövést, amelyet később mindenki mindig a szemben álló rovására ír, telefoncsengő helyettesítette. A tömegzajt egy nyugodt női hang az ebonitkagyló membránján: ,,Could Mr. Cabo take a personal call from the Continent?? Két újabb központ két újabb női hangja tûnt fel s merült alá; türelmetlenség nélkül vártam. A müncheni rádió mûsorszerkesztője izgatottnak hangzott, s kért, hogy diktáljak telefonon a lehető leggyorsabban, a lehető legtöbbet arról, hogy mint ítélik meg a történelmi fejleményeket Angliában. ,,Minden kell! - mondta. - A vezércikkek! Anglia álláspontja! London rendkívül fontos!? Kérésemre röviden összefoglalta az eseményeket is: ,,Történelmi időket élünk. Magyarországon kitört a forradalom. A régi mûsort töröltük, rendkívüli új mûsort adunk. Budapest utcáin harc folyt az éjjel??
Vagyis Budapesten vér folyik, odaát szó, itt tinta. E munkamegosztás kissé megalázó, enyhén szégyenletes, és első érzésem a kételkedés. Az, amit Münchenben földindulásnak mondanak magyarul, itt esetleg csak földlökésnek minősül, ugyancsak magyarul; a londoni lapok vaskos kötege már a lépcsőfordulón hever, a házmester jóvoltából. A higgadt Times még Gerő belgrádi kijelentését idézi: ,,Kapcsolatainkat a Szovjetunióval lazítani kívánjuk?? A Daily Express riportja már lendületesebb: ,,Budapest népét elkapta az a lelkesedés, amely Poznanban és Varsóban gyúlt ki?, míg a Daily Mail főcíme oldalszélességûre dagad: ,,Magyarországon a főváros utcáin küzdenek a szabadság harcosai? s a Daily Tewlegraph nyomban tágít a látóhatáron: ,,Magyarország csatlakozik a zendüléshez?. A lengyelországi eseményeket értik.
Arra, hogy az események gyorsabban peregnek ott, mint a rotációsok itt, egy újabb telefonhívás figyelmeztet: a reggeli könnyûzenei sort a rádió megszakította egy újabb hír bemondására. Ez elgondolkoztató. Ebben az órában az angol rádió olyan muzsikával szolgál, amely söprögető háziasszonyok kedélyét vidítja, borotválkozó hivatalnokok rosszkedvét deríti fel. E mûsort a BBC nem szívesen töri meg olyasmivel, ami zavarhatja a hallgató lelki nyugalmát; megszakítására akkor kerül sor, ha az uralkodó nagybeteg, s állapotáról orvosai jelentést adnak ki. Felhívjuk a BBC-t, negyedóra múlva diktálják a rendkívüli hír szövegét: ,,Magyarországon az éjszaka hosszan tartó tüntetések és utcai harcok után Nagy Imre lett a miniszterelnök. Néhány perccel ezelőtt a budapesti rádió azt jelentette, hogy a rend helyreállítására a Magyarországon állomásozó orosz csapatok segítségét kérték, és az orosz erők már akcióba léptek. A budapesti rádió azt állította, hogy az ellenforradalmárok megöltek több katonát és civil ruhás rendőrt.? Ez a tennivalót világossá teszi, olyan világossá, mint soha eddig. A teendő ennyi: az otthoniak tájékozódását szolgálni itteni szorongásunkban, hogy Németh László két szavát párosítsam. Két óra múlva ezeket diktálom a telefonba a rádiónak: ,,Itt az általános vélemény az, hogy Magyarországon, akár Lengyelországban, nemcsak magyarok és lengyelek sorsa dől el, hanem a békés együttélés jövője is, a szabadság és szocializmus eszméjének békéje is, vagyis olyan dolgok, amelyeknek jelentősége világra szóló.?
Amíg írok, Judit telefonál. Többek között egy munkáspárti képviselőnek, nyilatkozatért. Ez még korai volna - mondja a képviselő, de tanácsképpen elmondja véleményét, ezt: a lehető legrosszabb érzései vannak; úgy rémlik, tudatos játszmáról van szó; a játszma ez: Nagy Imre kinevezésébe belemennek; ugyanekkor Nagy Imrével vagy az ő nevében orosz közbelépést kéretnek; ezzel Nagy Imre népszerûségét egy csapásra megsemmisítik; ezáltal a tömegek vezetőjüket vesztik, nincs, kiben bízzanak, nincs, kihez igazodjanak, ezzel az elégedetlenségnek nem csendesítésére, hanem fokozására törekszenek: a lengyel fejlődésnek Magyarországon útját akarják állni? Healey hangja levert, hanghordozása résztvevő, ajánlkozása baráti, ha szükség van rá, hívjuk fel. ,,Rettentő dolog történt? - mondja.
DÉLUTÁN kapok először ízelítőt abból, hogy a történtek át fogják alakítani életünket, a miénket is, itt is; meg fogják gyorsítani ütemét, szétrúgják életformáinkat és szokásainkat, a dolgok fejtetőre állnak, pontosabban: természetes helyükre zökkennek. Félórás pihenés szétveri az ember lelkinyugalmát, a tétlenség kimerítő; esztendők kényelme foszlik szét egy csapásra. A tehetetlenség, amely eddig természetes volt, hirtelen megalázóvá válik, mivel a nép maga cselekszik; ha távol is, de az ország mozdult meg, mozdulásában érzem, hogy az enyém, illetve fordítva: én az övé vagyok. Az egyetértés elégtelennek bizonyul, nincs megnyugvás, csak az együttmozdulásban, a cselekedetben, de hogyan? Reményről természetesen szó sincs, legkevésbé személyesről, egy ismerős felhív és megkérdezi: ,,hazamegyünk?? Mérgemben leteszem a kagylót, mindig idegesített, ha valaki vágyaival gondolkozik, most nagy hirtelen dühbe is hoz. Az értelmünket használjuk inkább, s az értelem azt mondja, hogy a délutáni tüntetéseket az esti Gerő-beszéd és a sortüzek előkészítetlen forradalomra változtatták át, a forradalomnak kérészénél rövidebb élettartamot engedélyezett az orosz; ami a múlt században másfél vagy két hónapba telt, arra most egy éjszaka elegendő, reggel már függetlenségi háború dúl. Hogy Ozorát Világostól egy nap választja-e el, vagy kettő e gyors lépésû században, azt az ember nem tudja még, de aki a máért nem tud cselekedni, készüljön el holnaputánra.
Amennyire lehet, megpróbálom kitisztázni a részleteket. Világos, hogy a feltámadott tenger az írók közül többet az első hullám tarajára dobott. Világos, hogy ott voltak a bronzpetőfi tövében, Déry a Bem-szobornál, ha igaz, Wazykkal együtt, s Veress Péter beszélt is, szokása szerint. Nem vitás, hogy népvezérek híján rájuk róják majd a kezdeményező szerepét, az ilyenkor szokásos sorrendcserével: a hullámok felkeltésével vádolják majd azt, akit a hullám a vállára vett. Mintha bizony hullámfürdőről volna szó, ahol gépész kezeli a hullámverő gépezetet. Mit lehet tenni, legalább ez ellen? Ha nyolc-tíz világhírû író időben kiállana mellettük - gondolom, használhatna valamit. Talán. Egyetlen olyan embert ismerek, aki közéjük tartozik; a telefonja nem válaszol. Papírra vetek néhány sort, elküldöm; holnapra visszahív - gondolom még. Mindenesetre úgy képzelem, hogy tettem valamit, s a rádiót próbálgatom, mintha világháború volna. A hírek szûkszavúak, a határt lezárták, a fővárost lezárták, s hírek nem érkeznek ki az országból. Az angol rádió a pesti rádió közléseit idézi, megjegyezve, hogy a forrás egyoldalú.
A pesti rádió azt állítja, hogy ,,a magyar fővárosban garázdálkodó ellenforradalmi hordák sorai megfogyatkoztak?. Világos, hogy minél sûrûbben nevezik a tüntetőket ,,ellenforradalmároknak?, annál jobban szítják a felkelést. Hogy a harc tart, az abból derül ki, hogy délben két órára teszik a fegyverletétel határidejét, délután hat órára s kilenckor a pesti rádió szerint a honvédség visszaverte a Róbert Károly-laktanya elleni támadást.
Szabó Zoltán