A Háromszék 3976-os számában megjelent, A földviszály első áldozata címû, Iochom István által írt riporthoz szeretnék néhány pontosítást, megjegyzést fûzni.
Elsősorban ismeretlenül is nagyon sajnálom Kovács Ágostont, családjának, hozzátartozóinak őszinte részvétem. Róla mint birtokháborítóról nem is volt tudomásom. Általam semmiféle bírósági végrehajtó által küldött átiratot nem kaphatott, mivel nevére nem is küldtek. Az ügyet birtokháborítás és lopás alapos gyanújával a rendőrség vizsgálja, ami jelen pillanatig még nem zárult le. Hogy ő lenne az első áldozata ennek a földviszálynak? Én még kettőről tudok, igaz, ők nem kézdiszentlélekiek, hanem kézdivásárhelyiek voltak.
Én a földet nagybátyámtól, néhai Csavar István Emiltől kaptam ajándékba, amit ő 1948-ban vásárolt meg székelyudvarhelyi tulajdonosától. Az adásvételi szerződésen a helyrajzi számokat is feltüntették. A szóban forgó terület Kézdivásárhely közigazgatási határán belül esik, ezért a helyi földosztó bizottság bírósági úton támadta meg az adásvételi szerződést, de végleges és visszavonhatatlan döntés született arról, hogy ott nekünk területünk van, amihez jogunk van. A területről 1995-ben birtoklevelet is kaptunk. 2002-ig mások használták az én földemet. Én senkinek a földjét nem vettem el, nekem törvényes bizottság mérte ki azt és helyezett tulajdonjogba, s én ennek a jognak próbálok immár évek óta érvényt szerezni. Akkor a bírósági végrehajtó által felszólítottam őket, hogy adják vissza nekem jogos tulajdonomat. Mindenkivel sikerült megegyeznem, kivételt képez Kovács Vince, aki azóta is használja a földemet, habár a veje és a lánya írásban vállalta, hogy kiállnak belőle. Azoktól, akik kiálltak a földemből, nem kértem semmiféle anyagi kártérítést. Az öt hektárból még mindig csak hármat használok. Ami Kovács Vincét illeti, nem állítom azt, hogy azon a részen nem lehetett neki is földje, de egytizede sem annak a területnek, amit önkényesen évek óta bitorol. Nem beszélve arról a nem jelentéktelen földről, amit családtagjai között szétosztott. Tettéért a törvény előtt fog felelni. A törvény még Kézdiszentléleken is törvény, ha jó, ha rossz, mindnyájunknak tiszteletben kell azt tartanunk még akkor is, ha valaki idősebb, mint én. Véleményem szerint az ügyet nem lehet Kézdiszentlélek kontra Kézdivásárhely ügyként kezelni. Azt sem értem, hogyan lehet olyan kijelentést tenni, hogy a történelmi igazság a kézdiszentlélekiek, a jogi igazság pedig a városiak oldalán van. Ezt az ügyet nem lehet kétfelé választani?
Rettegi János
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.