A hazai román sajtó a legteljesebb értetlenséggel, hol ellenségesebben, hol tanácstalanul, néha valami cinikus ,,lesajnálással? viszonyul a székely nemzeti tanácsok létrehívásának fölgyorsult folyamatához, s ha tüzetesebben szemügyre vesszük e híradásokat és a hozzájuk fûzött kommentárokat, rá kell jönnünk, hogy egyáltalán nem is értik, miről van itt szó. Olyan primitív és ócska szurkapiszkálódásnak minősíthető kérdések köszönnek vissza az ellenérzést sugárzó megközelítésből, mint az untig ismert: ,,magyarok-e a székelyek, ha magyarok, akkor miért székelykednek, ha nem magyarok, akkor meg minek magyarkodnak??
Mi könnyen elintézhetjük ezt a kérdést egy kesernyés mosollyal és egy fölényes kézlegyintéssel, de a mai romániai társadalom átlaga számára a mesterségesen keltett konfúzió valós kérdés. Nyolcvanesztendős szüntelen és sikeres agymosásról van szó, amely több ízben megpróbálta a román - sőt, a székelyföldi - köztudat számára teljesen tudománytalan, hazug érveléssel leválasztani a székelységet a magyarság egészéről, majd e szándék újra és újra befuccsolván, egyszerûen etnikai gyarmatosítás árterületének tekintette a Székelyföldet. S ehhez ideológiai és ,,históriai? alapot abban vélt fölfedezni, ha az elsöprő többségû székelymagyarságot hívatlan területfoglalónak deklarálja a jobbára a peremvidéken megtelepedett románsággal szemben, s még abban is ,,vétkesnek? titulálja, hogy - úgymond - beolvasztott bizonyos számú románságot. Ám ez is hajánál fogva előrángatott filozófia, s ezt még kiötlői is tudták és tudják, hát maradt a leghathatósabbnak vélt érv, mely cselekvési programmá vált: gazdasági és adminisztratív eszközökkel addig lazítani a Székelyföld tömbmagyar mivoltát, ameddig csak lehet, s így önmagától elmúlik az általuk ,,enklavizálódásnak?, részünkről autonómiaigénynek nevezett önrendelkezési törekvés.
A tényekkel szembesülni kell! A székely főváros, Marosvásárhely alighanem tényleg elvesztette magyar többségét, s különben is az ilyen késélen táncoló fele-fele arányokat a román hatalom bármikor a többségi nemzet javára billentheti - egyszerû adminisztratív eszközökkel. S kéznél van az érv: mit akar a lakosság egyik fele a másik fél ellenében és megkérdezése nélkül?? S ehhez nem is kell ötven százalékra tornászott betelepítési ,,siker?, hiszen a Székelyudvarhelyen ma mintegy két-három százalékra tehető románság képviselője is azzal érvel a székely autonómia kérdésében, hogy őket senki nem kérdezte meg, de föl sem világosította, hogy miben is állna ez az autonómia. Tehát ellenzik. Sőt: elítélik.
Lehet perfidnek, képmutatónak, sőt, nevetségesnek nevezni ezt az álláspontot, de minket mindenképpen figyelmeztetnie kell arra, hogy legalább önmagunk számára tisztázzuk: mit és hogyan akarunk!? A história lehet fogódzó, lehet jövőteremtő szándékainak érve is, lehet megálmodott álmaink kerete is, de csak akkor, ha szigorúan szembesítjük a valósággal és lehetőségeinkkel. Ez lenne a mi igazi munkánk. És nem is kevés?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.