Örvendetesen szaporodnak azok a monográfiák és tanulmánykötetek, amelyek megpróbálnak az egyes alkotók mûvét elemezve szembenézni a romániai magyar irodalom elmúlt, nemegyszer dicstelen évtizedeivel. Monográfia, tanulmánykötetek jelentek meg Szabédi Lászlóról, Sütő Andrásról, Szőcs Gézáról, Páskándi Gézáról, Bodor Ádámról, Székely Jánosról, Bárd Oszkárról, Balázs Ferencről, Kányádi Sándorról?
Most pedig a képet szélesítve megjelent Balázs Sándor Mikó Imréről szóló különös, izgalmas ,,élet- és pályaképe??*
Balázs Sándornak nem volt könnyû dolga, de bejutván a ,,szentélybe?, Mikó kéziratos hagyatékát is áttanulmányozva, vaskos monográfiája függelékében számtalan dokumentumot is közzétesz, megvilágítva a pályakép kanyarait. Az olvasást érdemes ezekkel kezdeni...
Mikó indulásakor az Erdélyi Fiatalok közé tartozott, jogtudósnak készült, a harmincas évek végétől kezdett politizálni, először Bánffy Miklós közeli munkatársaként - élete e szakaszáról tanulmányt is írt, amely Bánffy emlékiratainak függelékeként jelent meg -, a bécsi döntés után képviselő lett, első nagy visszhangot kiváltó mûveiben (Az erdélyi falu és a nemzetiségi kérdés, 1932; Huszonkét év, 1941; Nemzetiségi jog és nemzetiségi politika, 1944) az erdélyi magyarság problémáival, politikatörténetével foglalkozik, máig tanulságos módon?
Felívelő pályáját megtöri a háború és az orosz hadifogság. Az irodalomból kimaradt, tanárként, majd bolti előadóként dolgozott, s csak miután a hatvanas évek végi viszonylagos enyhülés lehetővé tette több könyve megjelenését (Honpolgárok és világpolgárok, tanulmányok, 1967; A bércre esett fa, Bölöni Farkas Sándor életregénye, 1968), kerülhet a Kriterion Kiadó kolozsvári szerkesztőségébe, ahol végre azzal foglalkozhat, ami érdekli, amihez ért. Sorra jelennek meg könyvei, Orbán Balázsról szóló életregénye viszont máig kéziratban maradt (?). Ekkor jön a szörnyû betegség; emlékirata, A csendes Petőfi utca már halála után jelenik meg, 1978-ban, Balogh Edgár utószavával?
Ebből a felületes pályarajzból is látszik - s itt még nem is szóltunk arról a tevékenységről, amelyet Mikó hithû unitáriusként, az unitárius egyház főgondnokaként kifejtett -, hogy Balázs Sándornak nem volt könnyû dolga. Egyfelől azért nem, mert nem véletlenül volt az író Mikó egyik példaképe Brassai Sámuel (Az utolsó erdélyi polihisztor címmel írt róla könyvet), tevékenysége, életmûve nagyon szerteágazó. Jogtudományi és szociológiai munkák, tanulmányok és regények követik egymást. Másfelől meg azért nem, mert Mikó pályája állandóan a történelmi prés alatt alakult, ami finoman fogalmazva tájainkon nem szokatlan. El kellett helyezni tehát egy olyan folyamatban (a romániai magyar irodalom és romániai magyar jog- és politikatörténetben), amely nagyrészt máig megíratlan, feltáratlan? Balázs feladatát végül is megnyugtatóan oldotta meg, sikerült beépítenie Mikót a romániai magyarság történetébe, felvázolva és elemezve két korszak máig elhanyagolt politikatörténetét is?
* Balázs Sándor: Mikó Imre. Élet- és pályakép. Kéziratok, dokumentumok (1933-1968). Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2003.
(hadházi)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.