Lehet-e természettudománnyal igényesebben foglalkozni a provinciában? Van-e még annyi alkotói energia tucatnyi térségbeli geológusban - kik a nyolcvanas években még főállásban, kenyéradó szakmaként mûvelték a mára kedvteléssé visszaminősült földtant -, hogy összefogva a világ más koordinátáin dolgozó, innen elzarándokolt kollégáikkal, kutatási eredményeiket, megfigyeléseiket kötetbe foglalják, s azt az Olvasó, a Föld s élővilága évmilliárdos fejlődését kíváncsian csipegető természetbarátok asztalára tegyék? Lehet-e a kor szakmai elvárásainak megfelelő ismeretterjesztő, ám mégis igényes földtani összefoglalót írni a Székelyföldről? Érdekelhet-e többeket, hogy az unos-untalan emlegetett, áldott, vitatott szülőföld földje valójában mit is jelent? Van-e erre szakmán kívüli igény, kerülhet-e erre finanszírozás az alapítványok kiismerhetetlen bugyellárisaiból? Ha tételesen nem is ekképp mondattak ki, ám mégis ezek a kulcskérdések lobogtak az ötödik székelyföldi geológustalálkozó (melyre október 18-án a sepsiszentgyörgyi megyei könyvtár Gábor Áron Termében került sor) képzeletbeli zászlaján.
Hogy el kellene készíteni a Székelyföld földtana címû monográfiát, azt először az eddig folyamatosan Sepsiszentgyörgyön szervezett geológustalálkozó (amelyet Papucs András egyetemistaként, a kolozsvári GEKKO tagjaként kezdeményezett 1999-ben) második kiadásán határozták el a résztvevők még 2000 novemberében. Akkor arról is szó volt, hogy emellett elkezdik a geoturizmus fejlesztését, amely felhívhatja a világ figyelmét az itteni értékekre. Egy év múltán, 2001 novemberében Wanek Ferenc kolozsvári egyetemi tanár, a Bolyai Társaság elnöke vitára bocsátotta az általa elkészített kötet tervét, fejezetcímekre lebontva és megjelölve a szerzőket, akik azokat megírnák. Azt is leszögezte, hogy a kiadvány közérthető magyarsággal megírt és a tudomány csúcsszínvonalának megfelelő kell hogy legyen. Ennek szerkesztését támogatandó, a résztvevők elhatározták, hogy létrehozzák a Pro Geologia Egyesületet, amelyet Csíkszeredában jegyeznek be, és amely biztosítja a könyv elkészítéséhez szükséges ügyintézést, illetve finanszírozási lehetőségek után néz. A negyedik tanácskozásig, 2002 késő őszéig gyakorlatilag semmi sem valósult meg a korábban elképzeltekből, s az akkori, egyre kevesebb előadó (merthogy a rendezvény kutatási eredmények ismertetésére is lehetőséget biztosított, így az évek során több jó dolgozat is bemutatásra került) jelenlétével zajló egyeztetésen a Székelyföld földtanát áttekintő monográfiáról szóló vitában elhangzott: a mû elkészítése vakvágányon van, összeállítása csak intézményes háttérrel és szakszerû irányítás mellett remélhető. Az időközben szakmát váltott geológusok rendszeresen hangoztatták: az egykori vizsgálati eredmények egy része elavult, mi több, az adatok eltûntek az időközben felszámolt csíkszeredai kutatóvállalat archívumából, illetve jelezték, nincs már idejük arra, hogy dolgozatot írjanak, viszont a munkát lehetőségeik szerint támogatják. Többen hangsúlyozták, hogy a szervező-szerkesztő munkára Wanek Ferenc lenne alkalmas.
Az ötödik székelyföldi geológustalálkozó tehát erről a pontról indult, vagyis majdhogynem a nulláról, legalábbis ami a tervbe vett kiadványt illeti. Azonban hogy e szellemi vállalkozás mégsem jelentéktelen, jelzi a budapesti Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) négyfős küldöttségének bátorító jelenléte, támogató érdeklődése. Az anyaországi geológusok ugyanis úgy vélik, az ötödik találkozó már egy ,,kerek? alkalmat jelent, és azt is szorgalmazzák, hogy a Székelyföld földtana minél előbb elkészüljön, az itteni szerzők közremûködésével. Dr. Dudich Endre, az MFT első társelnöke találóan fogalmazott: ,,minden év halasztás a katasztrófa felé vezet?. Éppen ezért a társulat Budapesten megvitatta, miként segíthetik a monográfia elkészítését, és úgy döntöttek, 2004-ben az MFT vállalkozik arra, hogy megjelentessen egy 100-150 oldalas ötödik különszámot a Földtani Közlönyből, amely a Székelyföld geológiájával foglalkozó tanulmányokat tartalmazna. Ehhez viszont az kell, hogy a Wanek Ferenc által nevesített szerzők jövő április 18-ig beküldjék cikkeiket. Az MFT vezetősége szerint egy ilyen különszám nagyban segítené a tervezett monográfia összeállítását is, pályázati alap is lehetne, ugyanakkor a cikkíróknak egyelőre semmi másra nem kell figyelniük, csak arra, hogy megírják dolgozataikat. ,,Készséggel segítünk az ügyben, nagyon reméljük, hogy ajánlatunk kedvező fogadtatásra talál? - tette hozzá dr. Dudich Endre.
Wanek Ferenc egy szakmai véleménykülönbség - merthogy a Székelyföld földtanával kapcsolatosan ütköző nézetek is vannak - kapcsán megjegyezte: ,,a tudomány úgy érdekes, ha élénk vita követi, s nem túl nagy az álmos egyetértés?. A földtani monográfiáról szólva pedig megismételte korábbi álláspontját: fontos, hogy az majd a szakembernek is, de az érdeklődő számára is érthető legyen, továbbá a kötet azokat is segítené, akik régió- és gazdaségfejlesztéssel, oktatással, mezőgazdasággal foglalkoznának. Újra számba véve az eddig történteket, kijelentette, a kolozsvári Bolyai Társaság beleegyezett abba, hogy a szerkesztéshez használják infrastruktúráját (mivel többen úgy vélik, a szerkesztést-koordinálást egyetemi centrumból s nem egy székelyföldi irodahelyiségből kellene lebonyolítani), illetve hogy a projekt támogatásának érdekében felvette a kapcsolatot a Sapientia Tudományegyetem Kutatási Központjával is. Véleménye szerint Erdélyben kezd uralkodóvá válni az a nézet, miszerint a magyar kultúra megőrzésében nem fontos a természettudomány, csak a társadalomtudomány, illetve a humán kultúra. Ez viszont elfogadhatatlan - nyomatékosított.
Zólya László csíkszeredai geológus kijelentette, a földtani monográfia csak intézményes háttérrel születhet meg, úgy, hogy van pénz a felmerülő problémák megoldására. Úgy vélte, a Magyarhoni Földtani Társulat ajánlata kimozdíthatja a holtpontról a kérdést, mert bebizonyosodik, hogy a témakörben az egykori és a mostani kutatók le tudnak-e száz oldalt tenni az asztalra. Elhangzott továbbá, hogy a világon mindenütt határidőhöz kell alkalmazkodniuk a szerzőknek, s először meg kell írni valamit, utána lehet csak támogatásért pályázni. ,,A tett halála az okoskodás, ha sokat okoskodunk, az életben nem lesz kötet a Székelyföld geológiájáról? - jegyezte meg dr. Kecskeméti Tibor budapesti geológus, hozzátéve: ,,az a lényeg, hogy ez egy nagyon szép vállalkozás, komoly misszió, ezt tényleg itt kell elkészíteni?. Dr. Dudich Endre hozzátette: ebben az ügyben a magyarországiak csak katalizátorszerepet játszhatnak. Végül az ötödik székelyföldi geológustalálkozó résztvevői megállapították: egy év múlva eldől, mire képesek. Igaz, a monográfia terén konkrét időpont, cselekvési terv nem született, legfennebb hallgatólagos egyetértés volt abban, hogy mégsem mondanak le róla.
A fenti keresztmetszet rávilágít azon erdélyi, székelyföldi tudományos törekvések, szakmai önszerveződések egyikére, mely egy-egy tudományág mai és egykori mûvelőit foglalkoztatja. Vagy nyugtalanítja. Hiszen sokan távolodtak el korábban tanult, természettudománnyal kapcsolatos mesterségüktől, és érez(het)nek emiatt bizonyos fokú szorongást. Egyelőre megválaszolhatatlan a kérdés: kellő intézményes háttér hiányában szenvedélyből hasznosítható-e valamilyen formában ez a lappangó energia? Noha a magyarországi társintézmények, szakértők önzetlen bátorítása feltétlenül szükséges a székelyföldi cselekvéshez, ez önmagában mégsem vezet sikerre az itteniek eltökéltsége nélkül. A budapesti kutatók fontosnak tartják ugyan, hogy a Székelyföldön létezzék egyfajta tudományos mûhelymunka, az azonban bizonyos, hogy elnéző jóindulatuk mellé itt sürgősen tetteket kell felsorakoztatni. Mert vérszegénységgel, a tudományosság mímelésével eljátszható az anyaországiak bizalma.
Figyelmet érdemel továbbá az a tény is, hogy a Székelyföldről változatlanul számos fiatal választja szakmaként a kétségtelenül vonzó, ám megélhetést egyre nehezebben biztosító földtant. Számukra és sorstársaikra szakmai jövő legközelebb Budapesten (egy doktorátus elkészítésének erejéig), de leginkább Amerikában képzelhető el. Mi lesz velük? Folytatják a kényszeredett kivándorlást - ez a tétel egyébként vélhetően nemcsak a földtanászokra érvényes, hanem a fiatalok közül bárkire, aki nem színlelve, hanem komolyan kíván foglalkozni a természettudományok valamelyikével -, vagy négy-öt-hat esztendő múltán új foglalatosság után néznek? De ez a kérdés már messze túllép az ötödik székelyföldi geológustalálkozó keretein.
Lehet-e, érdemes-e tehát természettudománnyal igényesebben foglalkozni a provinciában? Van-e erre racionális, megnyugtató válasz?
Mózes László