Adrian N?stase, Ion Iliescu, Ioan Rus és a román politikai élet számos neves és kevésbé neves egyénisége, azaz szinte mindenki, aki a palettán van, hevesen ellenzi az ,,etnikai alapokon nyugvó? autonómiát. Mert az Európa-ellenes, mert az az egyesülő Európa eszméje ellen való, megoszt, nyugtalanságot kelt, s mert annak a kinyilatkoztatásakor nem kérdeztük meg a románságot - így a bölcs érvek. Mindenikkel lehetne vitázni, ám én most csak az alapkérdéshez szólnék hozzá. Mert úgy tûnik eme bölcs megnyilatkozásokból, hogy nem is az autonómia büdös ezeknek az uraknak, hanem hogy az ,,etnikai alapokon? állna.
Pedig hát nekünk ,,etnikai alapjaink? vannak. A minimum 1100 év óta Európa szívében élő magyarság egységes etnikum. Csodálatos, a nyelvészek szerint is legalább 4000 éves múltra visszatekintő a nyelvünk, mely a mai világ egyik legrégibb, legpatinásabb nyelve. Ez a vasveretes, ez a gyönyörû, mely mint egy csoda, úgy maradt meg. S melyen tökéletesen zengenek a más népek alkotta egyetemes értékek is, Homérosz és az Aeneis hexameterei, s melyen az eredetivel azonos szépséggel szólalt meg Dante Divina Commediája. Mely úgy archaikus, hogy modern is egyben, s melyen az Ómagyar Mária-siralom (,,Világ világa, Virágnak virága, Keserûen kínzatul, Vos szegekkel veretel?), az első ránk maradt, immár nyolcszáz éves magyar vers csodálatosan magas szinten indítja el költészetünket. Igen, van nyelvünk, mely más, mint ama idézett urak nyelve. Ha tetszik nekik, ha nem. És van történelmünk. Van Árpád vezérünk, aki behozott minket erre a földre, legendáinknak van Attilája, Csabája - akik szintén élő személyek voltak az egyetemes történelemben. És van István királyunk, akit szentté avatott a római katolikus egyház. Nagy ember volt, nagy király volt! És van Bethlen Gáborunk - ő mondta, hogy ,,Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? -, akinek a Gábor (és nem Gabriel) nevéért sokmilliós büntetést kell fizetnie a királyhágó-melléki püspökségnek az ,,etnikai különbözőségünkért? nem lelkesedő nagyváradi ,,felső hatóságoknak?. És van II. Rákóczi Ferencünk, és van Kossuth Lajosunk - akinek csak az Amerikai Egyesült Államokban több mint harminc szobrot állítottak, és akiért ugyanúgy nem lelkesednek hazai uraink, ami épp a tizenhárom aradi vértanú emlékére állított Szabadság-szobrunk kapcsán hangzott el. Ezt a szobrot - és általa 1848/49-es szabadságharcunkat nyilvánította Ioan Rus úr fasisztának!!! Ellentétben pl. Heinrich Heinével, az akkori idők nagy német költőjével, aki Rus úr véleménye ellenében emigyen írt a harcunkról és e harcot megvívó nemzetünkről: ,,Ha ezt a szót hallom, hogy magyar, Szûknek érzem német zekémet.? És van 1956-unk, melynek napjaiban az akkori román fiatalság is felfelé tekintett ,,etnikumunkra?! És melyre épp ezekben a napokban emlékezik a világ, s melynek hőseit - Nagy Imrét, Maléter Pált és társait - épp Románia ,,fogadta be? és adta ki a bitófára! Amiért cserébe kapta, hogy mint hû és megbízható csatlóstól kivonták az országból a szovjet megszálló csapatokat! Tehát - elég-e az érv? - etnikum vagyunk. Vagy nemzet, önálló nemzet, a román nemzettől különböző ,,másik nemzet? vagyunk. S ezt tudomásul kellene venniük a maguk nemzeti mivoltára büszke honfitársainknak, akik saját országukat nemzetállamként határozzák meg, fittyet hányva arra, hogy mi is itt vagyunk!
A Székely Nemzeti Tanács felállítását kifogásoló vélemények között elhangzott az is - épp megyénkben -, hogy nem kérdeztük meg az itt élő románságot. Ez valóban igaz. Erre is nem jutott erőnk, energiánk. Ám a kéznyújtás már az első nyilatkozatokban megtörtént. S reméljük, a viszontkezek is felénk fognak nyúlni, amikor az itt élő románság belátja, hogy a hazát kisajátítani nekik sincs joguk, s nekünk sem. Hiszen ez a haza: közös haza. Az ő hazájuk is, a mi hazánk is. S nem fog fájni nekik, hogy mi is itthon akarjuk érezni magunkat. Hogy ez nem bûnünk. Nem bûnünk, hogy másságunkat nem adjuk fel, féltjük-védjük a nyelvünket, kultúránkat, szülőhazánkra büszkék vagyunk, és büszkék is akarunk maradni. Ez egyébként nemcsak jogunk, de kötelességünk is.
Gazda József
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.