Rendhagyó könyvvel jelentkezett Dan Manolăchescu fiatal román újságíró, a Székelyföld mítoszai címmel kiadott kötet az elmúlt tizenöt-húsz esztendő román—magyar együttélésének egyfajta tükre, kényes kérdéseket igyekszik megvilágítani, tabukat döntöget, román és magyar szempontból egyaránt szokatlan szemszögből közelít meg témákat.
Arra keresi a választ, mi az oka a két nép közötti ellentéteknek, ki okolható ezek fokozódásáért. Rávilágít arra, hogy a magyarság és a románság tulajdonképpen két párhuzamos világban él egymás mellett, egyre kevesebb a közös pont, fiatalok generációi nőnek fel úgy, hogy sokkal divatosabb nem megtanulni egymás nyelvét, mint megismerni a másik kultúráját, gondolkodásmódját. Román szempontból is elemzi a kisebbségi lét kérdését, annak csapdáját, hogy az itt élő románok ragaszkodnak többségi státusukhoz, s ezáltal elutasítják a különleges bánásmódot, veszélyeztetik megmaradásukat. Kitér a nyelvtanulás kérdéskörére, hogy mekkora hiba elutasítani a román nyelv speciális módszertan szerinti oktatását, külön fejezet szól a manipulációról, arról, hogy a politikum — mindkét oldalon — miként táplálja, tartja fenn saját hasznára a jelenlegi áldatlan állapotokat. Dan Manolăchescu azon kevesek közé tartozik, akik nem mumusként beszélnek az autonómiáról, ismerői a témának, hisz Antal Árpáddal együtt bejárta az európai autonóm tartományok többségét. Folyamatról van szó, amely előbb-utóbb kiteljesül, függetlenül, hogy bekerül-e a román alkotmányba — véli —, a székelyföldi románságnak nem az autonómia ellen, hanem hagyományai megőrzéséért, a közös kulturális tér fejlesztéséért kellene harcolnia.
Dan Manolăchescu az elmúlt években már több ízben keltett feltűnést, öt éve egyike volt azoknak, akik kiadták A normalitás kiáltványát, itt nőtt fel, ismeri a térséget, és azon kevesek közé tartozik, akik jól értenek és beszélnek magyarul. Írásaival nem próbál megfelelni senkinek, elismeri, tisztában van azzal, itt is, ott is (román és magyar oldalon egyaránt) lesznek majd, akik orrolnak könyvéért. A könyvbemutatón a jelentősebb román közéleti személyiségek közül alig néhányan szólaltak fel, többnyire azt fogalmazták meg, sok mindenben egyetértenek a szerzővel, de jelezték azt is, igen bátornak tartják, hogy ilyen hangon mert írni ilyen kényes témáról. Dan Manolăchescu könyve hamarosan magyar fordításban is megjelenik, ám a magyar könyvbemutatót szándékosan külön időzítette, hogy ne legyenek majd viták arról, ki, milyen nyelven, mennyit beszél, van-e vagy nincs fordítás, szükséges lenne-e. Székelyföld jelene ugyanis erről és ilyen értelmetlen vitákról is szól, nem ismerjük és nem akarjuk elfogadni egymást — mondotta a szerző. Szókimondó, sokszor sokkoló megállapításokkal fűszerezett könyve arra kívánja felhívni a figyelmet: változtatnunk kell, ha jövőt akarunk ennek a térségnek.
