Csak a levert forradalmak győzelmesek.
A ,,győztesnek? kikiáltott forradalmakat ellopják, eszmeiségüket meghamisítják, diktatúrává alacsonyítják, kiüresítik és prostituálják, a forradalom áldozatainak tiszta vérén híznak kerekre a hatalmat megragadók. A legpitiánerebbek is.
Csak a levert forradalmak győzelmesek, mert szellemük pusztíthatatlanul tovább munkál a lelkekben, s generációk úgy veszik magukhoz a titkos örökséget, mint legszentebb tulajdonukat, s ezt az örökséget illik beccsel és csínján kezelni, mert ringyósítása könnyen tetten érhető.
Levert forradalmakban - tehát igazán győzelmesekben - mi, magyarok a leggazdagabbak vagyunk a földkerekségen, s ha e ,,gazdagság? valami önpusztító hajlamra vall, ám legyen, még mindig illőbb tisztességes szándékú forradalmakban megfogyatkozni, mint tunya szolgasorban tenyészni és szaporodni, s gyarapodni olcsó stiklikkel, kisszerû hazudozásokkal.
November 4-e van, s minékünk legutolsó nagy levert - tehát győzedelmes - forradalmunkra kell emlékeznünk, kevéssel halottak napja után, mert nekünk úgy hozta a história, hogy három-négy napba egy egész század, a XX., a legtragikusabb és legkegyetlenebb minden gyásza egybesûríthető. Egyéni veszteségeink és kollektív megtizedeltségünk egyaránt. S a dolgok összefüggenek. Mert 1944 őszének módszeresen kitervelt tömeggyilkosságai, az évtizednél tovább tartó nemzetirtás és nemzetalázás egyenes úton vezetett 1956 őszéhez, s a diadalra jutó, majd elbukó forradalmunk ismételte a história kegyetlen forgatókönyvét: a szabadság alig kihajtott virágain újra szolgalelkû fegyveres csőcselék taposott. Úgy látszik, a szabadságra mégis születni kell, s ki nem hordozza génjeiben, nem is érezheti meg ízét sohasem. Mert szolgának és vak eszköznek születik.
November 4-e van, s minékünk, mielőtt még ötvenhat letaposott - tehát győzelmes - forradalmára emlékeznénk újra, el kellett zarándokolnunk a ?44-es tömegsírokhoz is, itt, Erdélyben, a délvidéki Vajdaságban, Kárpátalján, mindenütt, ahol szüntelenül inkriminálható népként gyilkolták, fogyatták a magyart, s arra kellett gondolnunk, hogy rajtunk valóban egy középkori cinikus szólás hatalma teljesedik be: a magyaron, a székelyen minden században eret kell vágni egyszer, hogy sûrû vére meglassúdjék. Azaz: szabadságvágya csillapuljon. A dicsőséges és szörnyû XX. századnak legalább háromszor sikerült a magyarságon életlen késekkel elvégzett érvágást elkövetni, s ha nem volt elég a háborúk vérvesztesége, a levert forradalmak megannyi áldozata, a szörnyû köpölyözést béketárgyalásokon folytatták rajtunk, s ott is ,,érzéstelenítés? nélkül.
S élünk mégis, mégis megvagyunk, s belénk döbbenhet, hogy mily látnoki erejû egyik nemzeti imánk logikát fitymáló ellentétezése: ,,megfogyva bár, de törve nem?? Belénk döbbenhet bármikor és bárhol, de leginkább talán a földvári tömegsírhalmon, hol eleink százai nyugszanak. A novemberi áhítat csendjét, a gyász bensőségességét gyermekek, suhancok ricsaja mardossa, autók zúgása töri át, de kikezdeni együtt sem tudják.
Mégis igaz, hogy csak a levert forradalmak győzelmesek, s csupán a mártír halottaink az igazán győztesek? Novemberi kérdés. Az Idő válaszát várja.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.