Riport: Óriáspince árnyékában

2003. november 4., kedd, Archívum 2003–2007

Eresztevénynél végződik a Bodoki-hegység utolsó nyúlványa. Ott, ahol a Besenyő pataka körülöleli a tető keleti hegylábát, abban a karéjban áll a Maksával rég közös közigazgatásban élő Eresztevény. Hogy egykor önálló falu volt, arra most is büszke az eresztevényi ember. Alig 160 lelket számláló gyülekezete azonban ma is különálló, a sepsibesenyői református anyaegyház leányegyházközsége. Adott a Fennvaló - az ősök jussán - erdőt is e településnek, de van része bőven a Szépmezőből, annak jó televényéből, no meg a Besenyő-patak völgyének termékeny síkjából. A mostani falukép lehangoló. A buldózersorsra ítélt falu a gazdasági visszarendeződés nehézségeivel küszködik. Lakóinak száma az 1903-ban összeírt 243 léleknek ma csak a kétharmadát teszi ki.
Szájhagyomány és valóság
Ismerik még az idős eresztevényiek azt a mondát, miszerint a falu feletti hegy - az Óriáspince - mélyében temérdek kincsét rejtette el az az óriás, aki a környéket lakta. A kincsek még most is ott heverhetnek a hegy dohos pincéjében, mert annak lejárógrádicsát ember szeme még nem látta.
Ha nem is óriások, de kisemberek éltek e vidéken az idők kezdetén. Ugyanis a falu alatt, a Besenyő patakának lapályán vaskori régészeti leletek kerültek napvilágra. A régieknek nem tûnt fel, de Orbán Balázs, amikor Eresztevényben járt, látta, hogy a hegy tetején halomsírok vannak. Egyiket egy véletlen során felnyitották. Mondanunk sem kell, hogy nem az óriás pincéjébe jutottak le, hanem egy lapos kövekből épített sírkamrára s benne egy zsugorított csontvázas temetkezésre leltek. A lelet bronzkori volt, hisz a csontváz mellett egy szép, a sneckenbergi mûveltség stílusában elkészített cseréptálat is leltek. A teljes leletet a Székely Nemzeti Múzeumban őrzik. Ma az Óriáspince tetején egy halomsír látható. Innen, a tetőről kökénybokrokkal szegélyezett vályúsúton ereszkedhetünk be Eresztevénybe.
Monda és valóság, amit a régi időkről és a kis falu jelenéről olvasóink elé tárunk az alábbiakban, némiképp vigasztalásul is, mert rendkívüli módon sújtotta e vidéket a nyári szárazság. Szinte hihetetlennek tûnnek a régi idők terméshozamai, melyekről dokumentumok vallanak, mert itt a nyáron három gyenge permeeső mentette meg azt a kevéske termést is, amit padlásra-pincébe hordott - sok költséggel és pénzkiadással - az eresztevényi nép.
Tükörkép
Amiből ennek a maréknyi falunak a népe él, az majdnem egészében a termőföld és a kevéske postán érkező nyugdíj. Az idegenbe ingázó munkások számát a két kezünkön megszámolhatjuk.
A 91 éves Bács János bátyánk egy életen át a földet mûvelte, háztáji állattartással foglalkozott, s most, amikor az első dér meglepte az eresztevényi határt, kérésünkre szívesen és hozzáértően összegezett, tükröt tartott az ez évi termésnek.
- Egy ilyen száraz esztendőtől nincs is amit várnia az embernek. A búza erősen gyenge volt, eső nélkül is kikelt, de nem bokrosodott el. Nekem egy hold földön egy szekérderék búza lett, és az is szemét. Az árpának egyharmada sem kelt ki. Aztán jött az a két nyári gyenge perme. Emiatt erőt vett a vetésen a gyom, beburjánosodott a föld, s az árpa kiszáradt.
- Mi volt a helyzet a kukoricával?
- Aki későn vetette el, annak nem lett semmi. Mi ide a kertbe tettünk kukoricát, de nem nőtt meg. Van, akinek még kocsánya sem lett. Kötött, de gyengén a pityóka. Három-négy darab volt egy fészekben. Sajnos, nagyon romlik, főleg a piros kinn a mezőn. Majdnem senkinek sem volt pénze jó minőségû vetőgumó vásárlására, az ősi magból pedig gyenge termés lett. Olyan is volt, aki nem tartotta érdemesnek megkapálni a földet, felvette a gyom, s a pityókát ki sem szedte! A répával sem jobb a helyzet. Annak is eső kellett volna. Egy hold földön - lapival - egy szekérderék répám lett. A termesztett takarmány fél termést adott.
- Itt még az asszonyok is búsulnak, mert nem egy olyan élet van, ahol hagyma sem lett - kapcsolódott be a beszélgetésbe János bácsi felesége, a 78 éves Jakab Jolán. Kiderült, hogy nagyon kevesen szánnak időt, ideget a természeti katasztrófa sújtotta károk felméretésére, hiszen nem remélnek kárpótlást. Inkább belenyugszanak a bajokba abban a reményben, hogy ,,jövőben az Úr kipótolja?. Azért a mindennapi még valahogy oda jut az asztalra. Sok munkával és takarékossággal.
Semmiből jó ételt
Jolán néni libát vágott. Brassóban lakó Lajos fia és menye éppen pakolt, készültek vissza. A két öregnek jólesett, hogy a fiatalok kisegítették a kemény falusi munkában. Tudják Jolán néniék, mi a jobb falat, de volt ám éhkopp is valamikor. Szívesen elmondta nekünk egy régi étel, a tökmagleves receptjét. Azért választottuk ezt, mert őszi idők járnak... no meg aztán jó étel majdnem semmiből.
- Ejsze tíz esztendeje sem főztem tökmaglevest. Úgy megy az, hogy János bácsi megőröli héjastól a jó száraz tökmagot. Hozzádobok egy jó marék törökbúzalisztet. Ezt az őrleményt jó lobogó, forró vízzel leforrázom. Utána jól összekavarom, és sûrû szitán átszûröm. Az így kapott levet felfőzöm, sózom, laskát vagy reszeltet főzök belé. Tudja-e, a lé aztán megkocsonyásodik, s a tökmagnak az olaja feljön a tetejére. Olyan jó étel, hogy mind csak egyed. Én is itt tanultam a faluban. Otthon, Maksán - mert én maksai vagyok - nem főztük, mert édesanyám nem szerette ezt a jó ételt. Én mindig nagyon szerettem mástól tanulni. Itt élt a faluban Manci papné. Finom asszony volt, azt mondta nekem: jegyezze meg, lelkem, nincsen olyan szegény ház, hogy ott valami újat maga ne tudna tanulni!
Eresztevényi harangok
Interjúalanyaim mind református emberek. János bácsit és Jolán nénit megyebíró úrnak és megyebíróné asszonynak nevezik ma is az idősebbek. Sok jó úri ember megfordult házuknál, sok pap ismerte Jolán néni jó konyháját. ? rejtegette egy darabig a padláson Eresztevény XV. századinak bizonyított ősi harangocskáját, hogy el ne vesszen ,,a veszélyes idők forgatagában?.
- A lelket is táplálni kell - mondták. - Most már Bács Benke András az új megyebíró. Farmerember. A mi földünket is ő mûveli.
A falu templomát majdnem szétrombolta egy földingás. Jó emberek segítségével felépítették. A templomot övező temető Főútra néző szélén áll Gábor Áron síremléke. Gyárfás Győző királyi főmérnök tervei szerint emelték 1892-ben. Az önvédelmi harc idején dúló zavaros napokban kényszerből ide kellett eltemetni az ágyúöntő őrnagyot. Igazából szülőfaluja, Bereck felé indult volna vele a tábori szekér. Ekkor kondítottak, de csak néhányat az említett, azóta elhasadt, ,,elnémult? kis harangon, mert nagyon féltek a környéken portyázó kozákoktól, akik a hírek szerint el akarták venni tőlük a holttestet, attól tartva, hogy az őrnagy temetése valamiféle forradalmi rebellióba vedlik át.
Az egykori gyászos temetés, no meg a ,,félénken kondított harang? emlékét megőrizte az eresztevényi szájhagyomány. A leányegyházközség lelkésze, tiszteletes Pap Attila rendelkezése alapján a kis emlékharangot a falu templomában őrzik.
- Itt van még két úrasztali boroskancsó, az egyik 1863-ból, a másik 1903-ból való - mutatta az ősi kegytárgyakat Gajdó Irén, az eresztevényi harangozó. - A kancsókat az én dédnagyapám, Kiss Miklós készítette az eklézsiának.
Miként azt a lelkész is elmondta, megkezdik a temetőkert bekerítését. Az építőanyag egy részét már be is szerezték. Gábor Áron síremléke mellett, a Főút mentén díszesebb, kopjás kerítés épül. Van azonban még más jeles ,,lakója? is a temetőkertnek. Ott nyugszik László János negyvennyolcas szabadságharcos és a közeli Benke-kúria egykori ura, ,,Benke Géza úr, tekintetes és földbirtokos?.
Ki érzi a múlt keserûségét?
Eresztevényből a háború után kiemelt Benke László - Benke Géza fia - egy dobrudzsai kényszerlakhelyen végezte - mesélték az idősebbek. Előbb az uzoni állami gazdaság és a várhegyi farm prédálta el a család vagyonát, később a helybeli kollektív gazdaság ült bele a kúriába. A téesz egyik melléképületén még most is ott díszeleg az ötágú vörös csillag, sarló és kalapács!
- Jó ember volt tekintetes úr - mesélte Jolán néni. - Olyan hét nem volt, hogy be ne jött volna hozzánk. Az első háborúban hadnagyi rangja volt. Mielőtt Szentgyörgyről elvitték volna a Deltába, többször meglátogattuk, és csomagot vittünk neki. De ma már ki érzi a múlt keserûségét? Édesanyja Zathureczki leány volt. Olyan ember nem tudott bémenni a kúriába, hogy egy karéc kenyérrel vagy egy kávéval meg ne kínálta volna. Bodzáról is örököltek vagyont - toldotta hozzá János bácsi. - Azok ott olyan gazdagok voltak, hogy bihalbőrben tartották a pénzt! Most Laczkó úr vette meg a kúriát.
A Benke-latifundium jégvermében tartották két napig Gábor Áron holttestét, várták, hátha haza lehetne szállítani szülőfalujába. De hiába.
- Hol volt a verem? - kérdeztük.
- Ott volt a csûr alatt. - mondta Jolán néni. - Akárkinek adtak jeget, ha kellett. A feltétel az volt, hogy télen jöjjenek, és kalákában ismét töltsék meg friss jéggel a vermet...
A Benke család laborfalvi eredetû. ?seik 1602-ben esküdtek fel Rudolf királyra. Ebből a famíliából származott Laborfalvi Róza, azaz Benke Judit, Jókai Mór felesége is.
Van még rügy az öreg fán
Az eresztevényi gyerekeket nevezte rügyeknek egy idősebb asszony. ?k viszik majd tovább az életet itt a faluban. A tanulók fele magyar, fele pedig magyar cigány. Mesélték, hogy sok ember jár errefelé Magyarországról is, látni akarják Gábor Áron sírját. Egyik megkérdezte, hogy van-e magyar ebben a faluban. Gajdó Irén, a harangozó azt felelte: ,,itt mindenki magyar, csak egy milicista román!?
Búcsúzáskor bepillantottunk a falu egyetlen üzletébe. Nagy Etelka elárusító elmondta, hogy a leromlott épület a tanács tulajdona. Kosztarab Irén alpolgármester egyik szobáját odaadta a falu fiataljainak, legyen amolyan klubféleség. Nagyon rongálnak ott az ifjak - mondta -, kitépték a villanyhálózatot, s az üzletes attól fél, hogy rövidzárlat lesz és meggyúl az üzlet.
*
Délutánra erős északkeleti szél söpört át a falun. Ez lenne már a Nemere? - kérdezgették. Hatalmas varjúcsapat húzott át keleti irányban. Rosszra fordul az idő! - mondogatták az öregek, nehéz tél előtt állunk.
Kisgyörgy Zoltán
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép