Én úgy látom, mert úgy akarom látni, hogy a Háromszéki-medence felszíni formáit tekintve kicsinyített mása a történelmi Magyarországnak, mintegy leképezi azt. A panoramikus rálátás mondjuk a Kézdiszentlélek fölötti búcsújáró helyről, a Perkő magasáról a kézdivásárhelyi délen nyitott medenceteknőre ezt a képet fogja keretbe. A Nagy Céhes Mester északkeleten a Kárpátok energikus vonulatának ívét kemény homokkőből gyúrta-gyûrte a Lakóca meg az Asztagtető, a Nagy Sándor és a két Nemere ezerhat- és hétszázon felüli magasába, a teknő nyugati szádát előbb a Nagy-Csomád vulkanikus kúpjai, a bálványosi Várhegy meg a Büdös-hegy alkotja, és ezekhez nyomulva tapad a geológusok szerint valahonnét az ?s-Sejtelmességből előbukkanó vándor homokkővonulat, a Bodoki-hegység. A teknő déli irányban a Dobolyka-tető és a Piliske között épp annyira nyitott, hogy Háromszék leghûségesebb folyója, a földfesték fekete színét és a régi-régi ,,ügy? szavunkat az emlékezetfolyamba beleoldó Feketeügy kiosonhasson belőle. A keleti gyepût a régi időkben szinte átjárhatatlan meredek fal keretezte, a Háromszéki-havasok vadászsólymokat, sasokat reptető magasságai, a Lakóca, az Asztagtető, a Górhavasa vagy az Ozsodola fölötti Musát.
Alapjában véve egy zárt medence, a tál lapos alján- Háromszék Alföldjén - termékeny földek terpeszkednek és nyúlánkoznak a hegylábak felé, amelyeket a Kárpátok köpönyege oltalmaz és véd. Ezen csak a Nemere kacifántos szele fog ki néha: az orosz puszták felől nekirohan a Kárpát-teknő külső peremének, mint a múlt század két világégésének végnapjaiban az orosz-szovjet ármádia, de nem bajlódik az ott őrt állókkal, mint utóbbi a szurdokokba szûkülő szorosokban a két nagy verekedés idején, hanem a hegygerinceknél magasba szökkenve süvít át ezek fölött, s abból a magasságból morcos zordsággal zuhan alá a lenti népekre. Ennek a bukószélnek Nemere a neve, rakoncátlan, és arrébb fújja a székely ember szavát, mikor kiabálja: Nem-erre! Nem-erre!
Háromszékre a baj legtöbbször keletről, a nagy hegyek felől érkezett. Besenyő, kun, úz, mongol, majd török és tatár betörés formájában. Ezek mindenike nagy nekiveselkedéssel zúdult be mese- és mondamondókat ajzó történeteket hagyva maguk után hátra, míg ő maguk durcásan majd békességesen belesimultak a térség lelki tájába, de keleti forró vérük sokáig nagy indulatok felé habzott, a bicska, a kés egykoron mindig kézügyben volt a csizma szárában, s a lándzsa meg a kard a harcokban és a címermezőkben. Jöttek aztán csendesen szivárgó népek is - hozták is őket nemes uraink - a hegyen túlról.
Háromszék, eme Kis-Magyarország örökös viaskodása pennás embereink fantáziáját is megmozgatta, a történelem búvárlói pedig a köd alól is kikaparták az igaz történeteket. Jókai a Bálványosvárról, a csernátoni Damokosokról írt kalandos regényt - innen a ,,Damokos-vágás? -, báró Apor Péter uram a nájmódi ellen emelt Altorján a Matemarophosis Transylvaniae verses és prózai mûvében szótorlaszokat, felsőcsernátoni Bod Péter urunk tudós komolysággal tekintett szét Erdélyország addigi szellemi termésén, és olyan könyvkalangyákba rakosgatta azt, amelyekből még ma is pereg ki mag. A kézdimárkosfalvi Barabás Miklósnak meg olyan rálátása volt a magyar szabadság hajnalhasadtának idején nemzeti nagyjaink cselekedeteire, hogy ennek a felhajtó erőnek a lelkét, hevét és pírját, gondolkodásuk fenségességét is arcuk színébe-formájába keverte.
Dolgos, békességes, és ha kellett - márpedig kellett -, harcos népek lakják ezt a földet. A történelem búvárlói kikutatták, hogy a legendás háromszéki 1848-49-es forradalom és szabadságharc tisztikarának a zöme éppen a kézdivásárhelyi honvédneveldében tökéletesítette azt a harci tudományt, amelyhez a lelki vértezetet ki-ki a maga családi köréből hozta. Az itt öntött több mint hetven Gábor Áron-ágyú szabadságért szóló döreje ma is hallatszik, a háromszéki harangok zúgásában, a népdalokban most is visszhangzik.
Ha erre én képes volnék, szeretném magam is láttatni, mint Váradi Péter Pál és Lővey Lilla gyönyörû felső-háromszéki fotóalbumukkal és a térség természetébe meg történelmébe mélyen, de óvón belenyúlva felmutat: ennek a tájnak az elbûvölően szép felszíni formái, bőre alatt a magyar történelem vére-erezete és idegpályái az itteni népeket megtartó érzelmeket és gondolatokat áramoltatnak, amelyek a Kárpát-medence egészéhez való élő kapcsolódás nélkül sorvadni, üszkösödni kezdenének.
Ez a felső-háromszéki teknő-táj úgy élő és eleven, ha ezek a vérerek és idegpályák a Kárpát-medence egészéhez kapcsolódnak. Az itteni népeket dicsérő vagy éppenséggel korholó Apor Péterek, Petőfi Sándorok, Jókai Mórok, Orbán Balázsok szép szavaira és megtartó igéire csak úgy szolgálhatnak rá, ha felsőcsernátoni Bod Péter urammal együtt vallják, ércből-kőből és a szellem ennél maradandóbb alkotásaiba öntött számos emlékmûvükre, faragott kopjáikra és kapuikra vésik, kazettás templommennyezeteikre festik, múzeumokban őrzik: Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni nagy vétek. (Magyar Athenas)
(A Felső-Háromszék képes krónika bevezetője)
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.