Nemzet-nemzetiség: Modellértékû-e a dél-tiroli autonómia?

2003. november 8., szombat, Archívum 2003–2007

Burgenlandban, Felsőpulyán szeptember 6-án és 7-én rendezték meg Az Európai Unió és az etnikai kisebbségek - Diagnózis és prognózis címmel azt a konferenciát, ahol 15 ország 280 képviselőjének részvételével, húsz előadó közremûködésével a kisebbségpolitika mai európai gyakorlatáról és jövőbeni lehetőségeiről volt szó.
A tanácskozás résztvevői a zárónyilatkozatban azt is szóvá tették, hogy tapasztalható, ,,különösen Európa keleti felében, hogy a nemzetállami kizárólagosságra törekvő nacionalista politikák olyan diszkriminációkat, konfliktusokat teremtettek, amelyek tömeges migrációhoz, az etnikai csoportok veszélyeztetettségéhez, sőt belháborúhoz vezettek??
A tanácskozáson hangzott el az alábbi beszámoló is a dél-tiroli autonómiáról. Elsősorban azért közöljük, mert hitelesen számol be arról, hogy mit is jelent ez az autonómia, és hogyan mûködik. A mostani elfogult és elvakult hazai vitákban talán előremozdító lehet egy mûködő, sőt modellértékûnek tekinthető autonómia példája! Puszta létével is! De még egyszer hangsúlyozzuk: az alábbi elemzés pedánsan és pontosan jeleníti meg, hogyan is valósul ez meg a mindennapokban, az ,,életben?? Hasznos megismerkedni mindezzel. Nem tudni, mit hoz a jövő!?
I. Dél-Tirol mint eset
Dél-Tirol, hivatalos nevén ,,Autonome Provinz Bozen? (Bozeni Autonóm Tartomány) az Osztrák Császári Birodalom részeként, 1919-ben Olaszországhoz került. Jelenleg Olaszország több mint száz tartományának egyike, és Ausztriával határos. Lakossága félmillió fő (Olaszország lakosságának 0,8%-a), területe kereken 7400 km (Olaszország egész területének 2,5%-a). Lakói kétharmad részben (64%) német anyanyelvûek, egynegyedük (25%) olasz, 4% ladin (rétoromán) és 7% egyéb (bevándorló).
A lakosság létszámának alakulása
A dél-tiroli autonómia létrejötte arra az egyezményre nyúlik vissza, melyet Ausztria és Olaszország 1948-ban Párizsban írt alá, amely kilátásba helyezte, hogy Olaszország Dél-Tirol Tartománynak autonóm törvényhozó és végrehajtó hatalmat juttasson. Ezen egyezmény révén, mely a szövetségesek és Olaszország közti békeszerződésbe mint annak szerves része bekerült, Dél-Tirol nemzetközi kérdéssé vált. Olaszország 1948-ban be is vezette Dél-Tirolban az első autonómiát, mely azonban nem felelt meg a dél-tiroliak elvárásainak, és ez a két védőhatalom, Ausztria és Olaszország között vitára adott okot a párizsi egyezményben lefektetett pontok megvalósítása miatt, amiért Dél-Tirol kérdése 1960-ban az ENSZ elé került.
Az Egyesült Nemzetek Közgyûlése 1960. október 31-én elfogadott határozatában felszólította Olaszországot, hogy a kérdést bilaterális úton békésen rendezze Ausztriával, a továbbiakban azonban nem mutatkozott látható eredmény. Amikor 1961-ben néhány dél-tiroli aktivista az ENSZ felszólításának különböző objektumok ellen elkövetett merényletek sorozatával adott nyomatékot, az ENSZ novemberben megerősítette előző évi határozatát, amire Olaszország bizottság kinevezésével reagált, melyben minden érdekelt fél képviselve volt. Ez az úgynevezett 19-es bizottság (1961-64) ajánlatokat dolgozott ki, melyeket külügyminiszteri és szakértői szinten bilaterális tárgyalások során ,,csomagnak? nevezett, 137 konkrét intézkedésből álló kötetbe foglaltak, és a következőkben lépésenként megvalósítottak. Ez a folyamat 1971-ben kezdődött, és 1992-ig tartott. Ekkor Ausztria az egyesült nemzeteknél befejezettnek nyilvánította a dél-tiroli vitát.
Dél-Tirol második autonómiáját hivatalosan az 1971. november 10-i 1. sz. Alkotmánytörvény vezette be. A (második) autonómiastatútum Dél-Tirolra egész sor autonóm hatáskört ruház rá, melyeknek keretében a törvényhozó hatalmat a saját tartománygyûlés (,,Landtag?), végrehajtó hatalmat pedig a hozzá tartozó közigazgatási rendszerrel a tartományi kormányzóság (Landesregierung) gyakorolja.
Olaszországban 2001. november 9-én végül életbe lépett az az alkotmányreform, mely további javulást hozott Dél-Tirol autonómiájában: ez a harmadik autonómia. Az új a másodikkal szemben
- a Dél-Tirol megnevezés alkotmányjogi rögzítése
- a tartományi törvények római láttamoztatásának megszûnése
- Dél-Tirol azon kötelezettségének megszûnése, miszerint törvényhozásában magát az állami gazdasági-szociális reformtörvényeknek alárendelje
- a kormánybiztosnak mint ellenőrző szervnek törlése az alkotmányból
- az elsőrendû illetékesség kibővítése a kereskedelem, ipar, inasképzés és vízügy terén
- a másodrendû illetékesség kibővítése a nemzetközi kapcsolatok, a szállítási hálózatok, az energia, a kutatás, a beruházás, repülőterek és a külkereskedelem terén.
Az autonóm hatáskör háromfokozatú illetékességre osztott, úgymint:
1. a teljes (elsőrendû) illetékesség
2. a rész- (másodrendû) illetékesség és
3. a kiegészítő (harmadrendû) illetékesség.
Első fokon az autonóm hatáskört csak
- az alkotmány
- az olasz jogrend alapelvei
- nemzetközi kötelezettségek és
- a nemzeti érdekek
korlátozzák. Második fokon az eddigieken túlmenően állami törvények szabják meg a határokat. Harmadik fokon bizonyos egyedi területeken az állami törvényeket tartományi törvények egészíthetik ki.
II. A dél-tiroli autonómia mûködése
Több mint harminc évvel a dél-tiroli autonómia fel- és kiépítése után valóban el lehet mondani, hogy fő célja, a német és ladin népcsoport védelme jelentős részben megvalósult, anélkül hogy a Dél-Tirolban honos olaszok, mint kisebbség a kisebbségben, általánosan elismert, emberi és elemi szabadságjogaik élvezetében akadályozva lettek volna. Mutatóban néhány jelentős eredmény:
A német mint hivatalos nyelv minden közhivatalban egyenrangú az olasszal, ezen túlmenően a ladin a zárt ladin településterületen, tehát összesen 116-ból nyolc községben kommunális szinten a két másik tartományi nyelvvel egyenrangú. Tehát három hivatalos nyelv van, úgymint a nemzeti (olasz), a regionális (német) és a lokális (ladin).
A fontos javak, mint például a közhivatali állások betöltése, kulturális vagy szociális lakásépítési támogatások elosztása részarányrendszer szerint történik, mely mindhárom nyelvcsoportot szigorúan a népesség arányában veszi tekintetbe.
A népcsoportok identitásának megőrzése alapvetően az iskolarendszeren alapszik, mely mindhárom népcsoport számára saját változatot tartalmaz. Ez biztosítja az anyanyelvû iskolai oktatást és a másik nyelv(ek)nek mint másodnyelv(ek)nek elsajátítását.
Mindhárom népcsoport rendelkezik anyanyelvû óvodákkal.
Hála egy 1965-ben Ausztria és Olaszország között kötött tanulmányi egyezménynek, a német népcsoport tagjai egyetemi kiképzésüket Ausztriában, anyanyelvükön végezhetik.
Dél-Tirolban foghatók a külföldi német nyelvû rádió- és tévémûsorok, saját német nyelvû közszolgálati rádió- és tévémûsor is van, ugyanez érvényes, ha jelentősen szûkebb mértékben is, a ladinra.
Ide számítható az igen gazdag és aktív kulturális hálózat ezernyi egyesülettel, ami ha tekintetbe vesszük, hogy a kereken 320 000 főt számláló német és ladin népcsoport összesen csak valamelyik világváros egyetlen városrésze nagyságrendjének felel meg, meglepően sûrû.
Dél-Tirolban virágzik a gazdasági élet, mely alapvetően három oszlopon nyugszik: a földmûvelés, a termelő kisipar és a szolgáltatások területe. Miközben egész Európa a munkanélküliséggel küzd, Dél-Tirol az autonómia eszközeivel ezt több mint egy évtizede megoldotta. Az egy főre eső jövedelem Dél-Tirolban jelentősen magasabb, mint a nemzeti átlag, ami Olaszországban 2001-ben 9200 euró körül mozgott.
Természetesen vannak még rendezetlen kérdések, például a helynévadás (toponomasztika).
Hasonlóképpen a politikai közép megszûntével két tömbbe csoportosult olaszországi pártok új politikai tömörülése új kihívás az autonómia léte és fejlődése szempontjából.
III. A dél-tiroli autonómia
fontos szempontjai
Több tényező van, melyek alapvetően hozzájárulnak a dél-tiroli autonómia pozitív megítéléséhez. Ezek a következők:
1. Az egyetértéses eljárás: az autonómiastatútum 107. cikkelye szerint minden egyes, a ,,csomagban? található 137 intézkedés konkrét megvalósításánál bevonták az állam és Dél-Tirol minden népcsoportjának képviselőjét (12-es és 6-os bizottság). Ez a módszer rendkívül fontos, mert megakadályozza, hogy a népcsoportvédelem hosszan tartó folyamata a lánc utolsó szeménél, mármint a konkrét megvalósításnál a többségi nép egyoldalú felülbírálása által ellehetetlenüljön. Ez az eljárás ugyan időigényes (Dél-Tirol esetében 1971-től 1992-ig, tehát 22 évig tartott!), de más eljárással nem helyettesíthető. A hosszú időtartam egyébként nemcsak az eljárásnak, de az Olaszországban gyakori kormányváltásoknak is felróható.
2. A közhivatali állások részarányosságának óvatos és hosszú távra kiterjedő megvalósítási módja kemény intézkedések, mint elbocsátások vagy egy csoport felvételének kizárása nélkül.
A közhivatalokat, melyekhez az állami, tartományi és községi közigazgatás mellett a vasút, a kórházak vagy iskolák is számítanak, a fasizmus alatt szinte kizárólag, több mint 90%-ban az olaszok uralták, ahol most az őket megillető mértékben a két másik népcsoportot is részesíteni kell.
A részarányrendszer bevezetése, hogy régi jogtalanságot ne váltson le új, a kirívó etnikai egyenlőtlenség felszámolása 30 évre, tehát egy generáció időtartamára terjedt. Így sikerült megengedhetetlen hátrányos helyzeteket kiküszöbölni, nem került elbocsátásokra sor, a németek és ladinok arányát természetes úton csak aránytalanul nagyobb méretû új felvételekkel, például nyugdíjazás által megüresedő állások betöltésénél lehetett növelni.
3. A dél-tiroli autonómia egyik sajátossága a három autonómiatípus (területi, kulturális és helyi autonómia) fontos elemeinek vegyítése, mely tartalmazza azt a szükséges rugalmasságot, ami a három népcsoport legkülönbözőbb igényeit kielégíti.
Elsőként a dél-tiroli autonómia területi autonómia, mert az autonómiastátus elsősorban földrajzilag behatárolt területre, a Bozeni Autonóm Tartományra vonatkozik. Következőként két szakterületet, az oktatást és a kultúrát különíti el népcsoportok szerint, ami a kultúrautonómia lényege. Ezenkívül létezik a helyi autonómia annyiban, amennyiben a nyolc, többségben ladin népességû község különbözik a többi 108 községtől, mert háromnyelvûek, vagyis a ladin ezekben a községekben a két másik tartományi nyelvvel egyenjogú.
4. Kiemelkedő lételem az intézményes kétnyelvûség, vagyis minden közintézmény kötelezve van a kétnyelvûségre, a ladin településterületen pedig a háromnyelvûségre. Az olasz és a német népcsoport tagjai a közintézményeknél anyanyelvüket használhatják. A ladinok számára ez csak szûkebb településterületükön biztosított.
Dél-Tirolban gyakorlatilag minden közalkalmazott, az összes foglalkoztatott 16%-a kétnyelvû, kisebb mértékben háromnyelvû. Ezáltal mûködőképes az intézményes kétnyelvûség.
A második nyelv ismeretéért kétnyelvûségi pótlék jár, ami kb. a fizetés 10%-át teszi ki. A ladinok, akiknek közalkalmazottként háromnyelvûeknek kell lenniük, két másodnyelvért kapják a pótlékot, és ezzel kb. 20%-kal javítják fel jövedelmüket.
5. Végül a dél-tiroli népcsoportok az autonómia alapján a kettős, illetve többes szerepből eredően másik figyelemre méltó tünetet jelentenek. Meg kellett tanulni a szerepspecifikus viselkedés ellentmondó követelményeinek kezelését. A kisebbség például nem engedheti meg magának azt, hogy az őt védő jogokkal túlságosan nagylelkûen bánjon, mert ez pazarlás lenne; kulturális tőkéjével még inkább nagyon takarékosan kell gazdálkodnia. A többségnek ezzel szemben nagylelkûnek kell lennie, és meg is engedheti ezt anélkül, hogy magát kulturálisan veszélyeztetné. A többségi szerep mindig nagyvonalúságot követel a helyi kisebbséggel szemben, éspedig azt a nagylelkûséget, amelyet a kisebbség nem engedhet meg magának anélkül, hogy ki ne szolgálná önmagát. Egyszer az egyik, másszor a másik viselkedésmód szükséges, mindig a megfelelő téren és a megfelelő helyen. Ezt meg kell tanulni jól megkülönböztetni, mert több népcsoport zökkenőmentes együttélésének érdekében a legfontosabb mindenkor következetesen ügyelni a szerepspecifikus viselkedésre.
6. Az első pillantásra meglepő lehet, hogy Dél-Tirol olasz nyelvcsoportját be kell vonni a kisebbségvédelem kérdéskörébe, pedig az olaszok Olaszország névadó nemzetéhez tartoznak, mely mint nemzeti többség nem igényel semmiféle kisebbségvédelmet. Ellenben helyi kisebbség Dél-Tirolban, vagyis kisebbség a kisebbségben, és ezzel a kisebbségvédelem alanyává válik azzal a jogigénnyel, hogy a dél-tiroli autonómia alapján nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe az általános emberi és elemi szabadságjogaik élvezetében.
IV. Tanulságok
A dél-tiroli autonómia sikeres volt és marad, ha az érintett felek elvárásait vesszük mércéül. Lehetővé teszi, hogy:
1. Dél-Tirolban a német ajkú népcsoport és a ladin kisebbség identitását meg tudta őrizni, illetve továbbfejleszthette anélkül, hogy a Dél-Tirolban élő olaszok emberi és elemi szabadságjogaik élvezetében akadályozva lennének.
2. Olaszország fenntarthatta területi integritását, Ausztria pedig kulturális és nyelvi tulajdonjogát - országhatárain túl is - képes volt megtartani.
Ezzel a dél-tiroli autonómia kényegében megfelel megalapozói elképzeléseinek, elérte a kitûzött célokat, és mint siker értékelhető.
Nemzetközi szinten az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága fontos tanúságot tett a dél-tiroli autonómia sikerjellegéről, amikor az autonómiával kapcsolatosan gyakorolt szokásos tartózkodása ellenére nem tudta elkerülni 2002. július 3-i határozatában annak megállapítását, hogy Olaszország a kisebbségvédelemmel Dél-Tirolban ajánlásra méltó szintet ért el.
Ezt a felismerést nemrégiben újra igazolták, amikor 2003 júniusában a svájci nemzetgyûlési képviselő, Andreas Gross által összeállított autonómiabeszámolót az Európa Tanács a benyújtását követően elfogadta. Lényegében azokra a pozitív eredményekre támaszkodott, melyeket az autonómia eszközeivel Alandon (Finnország), Dél-Tirolban (Olaszország) és a Faroe-szigeteken (Dánia) értek el. Ebben Dél-Tirol központi jelentőséget kap, mert Aland szigete és a Faroe-szigetcsoport aránylag csekély lakossággal rendelkezik (Aland 25 000, Faroe szigetcsoport 45 000), ráadásul a szárazföldtől több száz kilométerre távol fekszenek, míg Dél-Tirol alig félmilliónyi lakossal az olasz állam területén belül fekszik, és közvetlenül a védőhatalommal (Ausztria) határos, tehát annak a veszélye, hogy az autonómiával mint az elszakadás első lépcsőjével visszaélnek, Dél-Tirolban összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint a két másik említett területen.
Gross autonómiabeszámolója annyira átütő sikerû volt, hogy az Európa Tanács Parlamenti Gyûlése 2003. június 24-én az 1334. sz., Autonóm régiók pozitív tapasztalatai mint a konfliktusmegoldás forrásai Európában címû határozatban fontos alapelveket fogadott el az autonómiát illetően, és a hasonló címû, 1609. sz. ajánlásában felszólította a Miniszteri Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai autonómiakonvenciót.
Az Európa Tanács fáradozásai a kisebbségi konfliktusoknak az autonómia eszközeivel való megoldására annyi eredményt hoztak, hogy annak nem lehet felbecsülni jelentőségét, és ebben a dél-tiroli autonómia, mint sikermodell, keresztapa volt.
Dr. Christoph Pan (Bozen)
Németből fordította: Sz. T.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-11-08: Archívum 2003–2007 - :

Kiscimbora: Egérmese