, Románia nem mûködő piacgazdaság, ráadásul az országjelentés igen kritikus, a brüsszeli nagyokat ugyan rá lehet venni arra, hogy képlékenyen fogalmazzanak, de azt már nem tették meg, hogy elhallgassák az országgal kapcsolatos erőteljes fenntartásaikat. Így aztán az országjelentésben leszögezik: a belpolitikai helyzet stabil, de szóvá tették, mert csak a vak nem vette észre, hogy az alkotmánymódosítás elfogadására kiírt népszavazáson sok suskus történt, a hatalom nemtelen eszközöket is bevetett, hogy a szavazópolgárokat az urnák felé terelje. Nem tetszik Brüsszelnek a túlcentralizált román állam, igen élesen kifogásolja, hogy a kormányfő túl sok intézményt rendelt önmaga alá, jelzik, hogy törvénytelen a tárca nélküli miniszteri poszt, hogy a felülellenőrző minisztérium eredeti román találmány, eddig kézzelfogható eredményt nem ért el, hogy a csatlakozást levezénylő szakembereket találomra, titokban szedték össze a különböző minisztériumokból, központi intézményekből, még a Köztisztviselők Országos Irodájával sem konzultáltak. Igaz, ennek hatalma amúgy is túl kicsi. Az uniós szakemberek elismerik, hogy néhány feladatot a kormány leadott az önkormányzatoknak, de azt is látják, hogy ezek teljesítéséhez nem biztosított pénzalapokat. Brüsszelben nem találják szerencsésnek azt a megoldást sem, hogy az állami költségvetés helyi leosztásában túl nagy szerep jut a megyei tanácsnak, mely a községeket, városokat alárendeltjeiként kezelheti. Hogy a dolog még cifrább legyen, a különalapokat - melyekből igen sok van minálunk - a minisztériumok kényük-kedvük szerint osztják el, elsősorban politikai kritériumok alapján. A hazai törvényhozás folyamata sem nyerte el az unió tetszését, mi több, a sietség és felületesség, hozzá nem értés miatt mérgezett folyamatnak tartják. A törvények előkészítésével, hatásainak következményeivel nem foglalkoznak a törvényalkotók, s a kormány végrehajtásukhoz nem biztosít pénzalapokat. Emiatt gyakran kell módosítani őket, s ez jogi bizonytalanságot szül. Nem ússza meg a szigorú bírálatot a parlament sem. A törvényhozási folyamatot hosszadalmasnak találják, és igen aggályosnak, hogy a későbbiekben a román törvényhozás alkalmazkodni tudna az unió diktálta ütemhez. Hiányoznak e területről is a jól képzett szakemberek, s igen szegényes a civil társadalom törvénykezdeményező készsége, ráadásul igen korlátozottak lehetőségei is. Úgy vélik, a parlament túl zárt intézmény, a bizottságok munkája gyakran titkos. Változatlanul visszaél a kabinet a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátásával, ez is hozzájárul a gyenge törvények elfogadásához és ennek folyományaként a jogi bizonytalansághoz. Az Európai Bizottság észrevette, hogy léteznek törvények - például a közérdekû információk szabad áramlásáról szóló jogszabály -, melyek megfelelnek az európai elvárásoknak is, csak éppen nem alkalmazzák. Nem nyerte el a brüsszeliek tetszését a román igazságszolgáltatás sem: a Legfelsőbb Igazságügyi Tanács tagjait politikai ismérvek alapján választják ki, s bár a főügyészeket megfosztották ama joguktól, hogy polgári perekben a semmítő eljárást alkalmazzák, aggasztó, hogy a büntetőperek esetében élnek, mi több, visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Hiba, hogy az igazságügy-minisztérium nevezheti ki a bírákat. Úgy vélik, az igazságügyi szakemberek képzésében is sok a hiányosság, s nincsenek a gazdasági bûncselekményeket, pénzmosásokat átlátó bírák. A korrupció markában tartja az egész társadalmat, aláássa az állami intézmények hatékonyságát, legitimitását, akadályozza az ország gazdasági fejlődését. Épp ezért a korrupcióellenes intézményeknek a törvények szigorú betartására kellene összpontosítaniuk, mert szemmel látható, hogy Románia politikai okokból képtelen a korrupció megfékezésére. A korrupcióellenes ügyészség túlterhelt, szakmailag alulképzett, függetlensége kétséges. A vonatkozó törvények nem szabályozzák kellő mértékben az érdekellentéteket, sok kiskaput hagynak a köztisztviselőknek, hogy vagyonukat rokonaikra áttestálják. A jelentés észrevette, hogy a kommunista rezsimben elkobzott javak vissszaszolgáltatásának folyamata igen lassú, hogy a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság munkáját azzal gátolják: az RHSZ a mai napig nem adta át e testületnek a dossziékat. Gond van a sajtó szabadságával is, az eladósodott lapok, tévék a hatalom szolgálatába álltak - foglalta össze Cristian Pârvulescu politológus a vaskos országjelentés lényegét.
Az országjelentés szövege képlékeny, megengedő is. Talán azért, hogy határozottabb lépésekre bátorítsa a kormányt.
Simó Erzsébet
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.