Monográfia a SzékelyföldrőlPénz-piac-vállalkozás: Kiindulópont területfejlesztőknek

2003. november 12., szerda, Archívum 2003–2007

Mérföldkőként, kiváló módszertani alapmunkaként emlegették a szerzők a sepsiszentgyörgyi könyvbemutatón a nemrég megjelent Székelyföld* monográfiát (Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának főigazgatója szerkesztette), mellyel egyben útjára indították a húszkötetesre tervezett A Kárpát-medence régiói címû sorozatot. A könyvet tucatnyi, többnyire fiatal szerző állította össze, közülük négyen Háromszéken dolgoznak: Benedek Márta, Bernád Ildikó, Deák Miklós és Dézsy Kinga. A négyszáz oldalasnál vaskosabb Székelyföld a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány által finanszírozott projekt keretében látott nyomdafestéket.
Noha az elhangzott minősítés olvasói megerősítése egyelőre még hátravan, tény, hogy e szellemi vállalkozás ,,azt a célt szolgálta - miként a bevezetőben olvasható -, hogy a modern területfejlesztés stratégiai megalapozó szakasza számára széles körû információs bázison nyugvó helyzetértékelő dokumentáció készüljön?, melynek felhasználásával a szakemberek elkészíthetik a térségre vonatkozó fejlesztési stratégiákat. Így a tizenöt fejezet egyaránt rávilágít a Székelyföld társadalmi, gazdasági, kulturális életére, természeti erőforrásaira és környezeti állapotára, illetve vázolja a fejlesztés fontosabb elemeit. Különösen ez utóbbi témakörrel foglalkozó két passzus - Hajdó Csaba, Horváth Gyula és Kolumbán Gábor írták - jelenthet kapaszkodót mindazoknak, kik elméleti és gyakorlati szinten egyaránt foglalkozni kívánnak az oly sokat emlegetett, szinte divatos hangzású, ám egyelőre csak tervbe vett székelyföldi fejlesztéssel; szokásos politikai nyilatkozattevőknek kevésbé szükséges a leírtakkal gyötrődni. Talán a gazdasági élet szereplői számára is érdekes lehet, hogy a felvillantott lehetőségek találkozhatnak-e saját üzleti elképzeléseikkel, nyújthat-e számukra a monográfia olyan információt, mely által maguk is a fejlesztési folyamat részeseivé válhatnak.
Persze, nincs arról szó, hogy a ,,regionális tudomány? prizmáján át vizsgált szakterületről esetenként ne lehetne többet, másként mondani, ám a leírtak jó fogódzót jelentenek az érdeklődőnek. Kérdés viszont, hogy a sokat idézett állami statisztikai adatok hitelesnek tekinthetőek-e, s hogy a nagyszámú, jobbára 2000-re vonatkozó mutató elegendő-e a későbbi tervezéshez. Viszont észrevehető néhány apró, ám zavaró hiba, melyek árnyékolják a munka egészét. Elfogadhatatlan, hogy a Magyar Tudományos Akadémia védjegye alatt, a Székelyföld szénbányászata kapcsán ,,a két Kovászna megyei bányászvárost?, Barótot és Balánbányát említsék, noha az utóbbi település előbb még helyesen, Hargita megyei válságövezetként szerepelt. Arról nem is beszélve, hogy Balánbányán nem szenet, hanem rézércet bányásznak.
Hogy pontosan mi értendő a Székelyföld alatt, ez a monográfiából sem derül ki egyértelmûen. Egyaránt olvasható, hogy ,,Székelyföldön a mai Hargita, Kovászna és Maros megyék alkotta téregységet értjük?, illetve az, hogy ,,ma még nincs általánosan mindenki számára elfogadható Székelyföld definíció?, valamint az is, hogy a Székelyföld ,,kulturális régió?. A fejlesztendő térség orvoslásra váró gyengeségei közé sorolják az agrárfoglalkoztatottak magas arányát, a fejletlen infrastruktúrát, a rossz megközelíthetőséget, az alacsony képzettséget, a gyenge szolgáltató szektort, az agrárpotenciálhoz csatlakozó feldolgozóipari háttér hiányát. Az utolsó két fejezetben rámutatnak arra, a három székely megye fejlesztése a jelenlegi, Gyulafehérvár központú Középrégióban nehézkes, szinte megvalósíthatatlan, illetve arra, hogy a regionalizmust politikai, közigazgatási szempontból is csak együttmûködéssel, a szükséges intézményrendszer megteremtésével lehet megvalósítani. Mert eddig - miként a XV. fejezetben leírják - a Székelyföld egészére nem készültek használható fejlesztési tanulmányok, a három megye egyenként sem rendelkezik jól megalapozott, integrált fejlesztési stratégiával. Arra is figyelmeztetnek, hogy ,,hosszú távon nem tartható fenn a ma még alapvetően meghatározó, etnikai törésvonalak mentén elkülönülő tervezés, mely oda vezet, hogy a területfejlesztéssel foglalkozó román és magyar szervezetek sok elemében egymással ütköző stratégiákban gondolkoznak?.
A Székelyföld monográfia megjelenése évszázados hiányt próbál mérsékelni, hiszen az 1902-ben Tusnádfürdőn megtartott Székely Kongresszus óta erre a térségre nem fogalmaztak meg egységes, a magyar nemzeti közösség szempontjából figyelemre méltó modernizációs programot. Ebből a szempontból kétségtelenül irányt kereső könyv került az asztalra, s ha azt a továbbiakban hivatásos területfejlesztők, politikusok, közigazgatási szakemberek lapozzák is, talán előbbre léphet e régió.

* Magyar Tudományos Akadémia, Regionális Kutatások Központja, Dialog Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2003
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép