Nemzet-nemzetiség: Ungvidéki kapufélfák

2003. november 12., szerda, Archívum 2003–2007

2.
Az ungvidéki Nagy- és Kisszelmencen október 18-án felavatták, ahogyan felvidéki megfogalmazásban olvashattuk, ,,a zabolai székely mesterek? faragta két fél székely kaput. A szlovák és az ukrán ,,térfélre? helyezett székely kapu a széttördelt állapotából egyesülésre váró Kelet-Európa szimbóluma. Kiötlői egy, a második világháború után kettévágott település tarthatatlan helyzetének orvoslására óhajtották felhívni a figyelmet az egymás mellé kívánkozó két kaputorzóval, de ez a plasztikai alkotás tágabb és nagyobb dimenziókat kapott, már annál a tényből következően is, hogy megálmodói szlovákiaiak, tervezői és kivitelezői székelyföldiek. A zabolai faragók: Datki Gy. Sándor, Kovács Attila és Lukács István. Az októberi ungvidéki kapuszentelésre Zabola polgármesterét, Ádám Attilát és Bartalus Zoltán római katolikus esperest, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnökségi tagját is vendégül látták volna a felvidékiek, de a háromszéki meghívottak az alkotmánymódosító népszavazás miatt nem vehettek részt a kárpát-medenceivé, illetve európaivá terebélyesedő ünnepségen.
Zabolai nyomverés
Az özvegy György Rozália és a Datki György Sándorék zabolai portája jó módra valló ,,bennvaló?, ahogy mifelénk mondják, a római katolikus templom és a Mikes-kastély közötti főúton. A Főútról egy keskeny leágazás a temető felé visz, a György-porta ezzel párhuzamos oldalán félig kész, rendhagyó formájú épület áll, fő nézete gömbölyû patakkővel kirakott, tetőszerkezetének kiképzése is az egyedi jelleget, a ,,másságot? mutogatja. Mikor a bentiektől - Datki Sándornétól és György Rozáliától - az épület majdani rendeltetéséről érdeklődöm, két változattal is előhozakodnak: vendéglátásra rendezkednek be, vagy tekintettel a temető közelségére és a helyi szokásokhoz igazodva, a temetést követő tor lebonyolítására tennék az építményt alkalmassá. Végül is a kettő nem kizárja, hanem kiegészítheti egymást.
Ami viszont bennünket ebből a tapogatózó bizonytalanságból érdekel, az a Datki família útkeresése, amely Felső-Bodrogközbe, az ungvidéki egymás mellé kívánkozó kapufélfák mellé is elvezet.
A zabolai Datki család háromszéki ide-oda sodródását az iskola-, a megélhetést biztosító munkahelykeresés és a családalapítás határozza meg. Datki Gy. Sándor zalánpataki származású - tehát beszármazott az ő családja is, mint a falu egész lakosságának felmenői -, a családnév az egykori Kőhalmi járáshoz tartozó vegyes lakosságú Datk településre, az egyik erdélyi magyar nyelvjárásszigetre utal. Feleségével a sepsiszentgyörgyi Székely ,,Dudagyárban?, az általuk ,,Fiatalok Gyáraként? emlegetett autóvillamossági alkatrészeket gyártó vállalatnál ismerkedtek meg. Később az Olt Textilmûveknél is dolgozik. Sepsiszentgyörgy után Kézdivásárhely a következő állomáshelyük, húsz évig élnek az iparosított Vargavárosban, és a ?89-es iparvállalati csődsorozat után kerülnek Zabolára, az egykor módos gazdának számító György-portára.
Datkiné és édesanyja elbeszéléséből kirajzolódik egy, a falu és a város kereszteződéseiben vergődő család anyagi vonatkozású vergődése is. A zabolai porta ,,módos gazdára valló? kinézését azért emeltük ki, hogy itt elmondhassuk: Zabolán a Kézdivásárhelyen eladott tömbházlakás árából kezdték el a mostani állapotában félig kész ,,Datki-féle fogadó? építését. A régi polgári jellegû lakóház még az egykori jó módra utal, de ebbe is beleépült annak a kétholdas (kéthektáros?) gyümölcsösnek az ára, amelyet azért kellett egykor eladniuk, mert a felszegi lakók a fákat minden őszön megdézsmálták. Az aztán már csak a cifrázat a család anyagi helyzetének alakulásában, hogy a ?89-es fordulat előtt ők is arra a Daciára várnak, amelyre több száz társukkal együtt előfizettek és évtized óta pereskednek a pénzükért.
A mindkettőjük munkahelyének elvesztésével járó létbizonytalanságot nyomatékosítják ezek a családtörténeti mozzanatok, amelyek, figyelemre méltó módon, nem megbontják, hanem erősítik a família belső kohézióját.
Datkiéknak két gyerekük van, Szilárd végzős diák a kézdivásárhelyi Bod Péter Pedagógiai Főiskolán, Erna lányuk Magyarországra került, ott varrónő.
Lukács Istvánt a ,,másik fiunk? néven emlegeti a háziasszony, és amikor észreveszi a kérdező tekintetet, a kíméletesség miatt a történetet érzelgősség és minden cifrázat nélkül, a lényegre összpontosítva adja elő. A ,,másik fiú? nyolc esztendeje tartozik a családhoz. Szilárd osztálytársa volt Kézdivásárhelyen. Édesapját Nyujtódon lovas szekerével együtt elgázolta egy gépkocsi. Szörnyethalt. Édesanyja újra férjhez ment, ebből a házasságból Istvánnak lány féltestvére született. Édesanyja is hamarosan elhunyt, a mindkét szülőjére nézvést árva gyermek előbb a nagyszülőkhöz került, itt most nem részletezendő okokból kifolyólag a hozzájuk fûződő kapcsolat is megromlott.
Szilárd és István osztálytársi barátsága viszont családiassá, testvériessé erősödött, és amikor Datkiék ezt észlelték, harmadik gyerekként befogadták a famíliába. Fontos kiemelnünk, hogy mindez nem az anyagi jólét felé ívelő családban történik, hanem egy létbizonytalanságban leledzőben, amelyben az összetartás és a remény ezzel fordított arányban alakul.
Ahogy nőnek a gyerekek, az iskoláztatás is egyre több fejtörést okoz.
A család emberséges gesztusát, keresztényi cselekedetét Bartalus Zoltán plébános nem csak amiatt ismeri, mert a paplak és a templom majdnem a szomszédságban található. Ennek a papi gondoskodásnak a velejárója az, hogy - amint ezt Bartalus plébános elmeséli - a magyarországi Bagon, baráti körben utalt ennek a zabolai családnak a történetére. Vendéglátói - Denkinger Géza mérnök családja - vállalkoztak, hogy a Datki fiúk - Szilárd és István - iskoláztatásában megpróbálnak ők is segíteni. Denkinger édesapja a felvidéki - szlovákiai - Királyhelmecen tanított, Magyarországra való áttelepedésük után is ezernyi szál kapcsolja szülőföldjéhez.
Régi kapcsolatok és ismeretségük révén segítettek abban, hogy a két fiú - és egy harmadik, a kézdikővári Bali Erika - a Királyhelmeci Közgazdasági Főiskolára felvételt nyerjen. A felső-bodrogközi főiskola, tudtunkkal, az egyedüli, amely három erdélyi, azaz székelyföldi diákot fogadott. (Egyébként a főiskola a budapesti Közgazdasági Egyetem kihelyezett tagozataként mûködik Királyhelmecen, Sepsiszentgyörgy felvidéki testvérvárosában.) Az iskolai, baráti, családi kapcsolat, a kisebbségi sorsból kiszálazható kötelékek három határt legyőző fonadékká erősödtek, lényegüket tekintve jelképi magasságokba emelkedtek.
A királyhelmeci akadémia három háromszéki hallgatója közül ketten, Datki Szilárd és Bali Erika itt most mellékes okok és körülmények miatt hazajön Erdélybe. Lukács István ott maradt, most fejezi be tanulmányait a közgazdasági fakultáson, most éppen a ma már a szakmában alig nélkülözhető angolnyelv-vizsgája van hátra.
Az ungvidéki
két fél székely kapu
Az október 18-án Nagy- és Kisszelmencen felszentelt két fél - kettévágott - székely kapunak ezek a ,,keresztkötései?. A szelmenci születésû Gilányi István, a királyhelmeci főiskola első embere és baráti társasága ötlete alapján a zabolai Datki Gy. Sándor, Lukács István, Datkiék fogadott fia és a Datki-György házaspár unokaöcs-keresztfia, az asztalosmesterséget mûvelő Kovács Attila vállalkozott a két fél kapu megtervezésére és kivitelezésére. A kapu mintázatát is az asztalos szakember rajzolta a bodrogközi cserefára Királyhelmecen. A két fél kaput három hét alatt faragták ki.
Az ungvidéki, királyhelmeci, zabolai kapuállítók természetesen sokkal többen vannak, mint amennyien egy terjedelmében is behatárolt írásban helyet kaphatnának.
E sorok írója a kapufaragás időpontjában egy sepsiszentgyörgyi küldöttség tagjaként a Királyhelmec központú, első bodrogközi kulturális fesztivál meghívottja volt. Az ungvidéki szimbólum kapuról Felső-Bodrogközben nem, itthon, Erdélyben magyarországi lapból - Magyar Demokrata, 2003/39. szám - szerzett tudomást.
Háromszéken már több mint egy éve Gelencén, Kelemen Dénes faragómûvész-tanító lakásán azon töprengtünk, hogy a második világháborúban az Ojtoz völgyében és ennek környékén elesett katonák emlékmûve milyen is legyen. Ojtozban az egykori honvédlaktanyák előtt volt egy faragott-festett székely kapu. Ezt egy figyelmetlen gépkocsivezető tönkretette. A kapu fél szárnyának egy súlyosan sérült, törött darabja megmaradt, ezt Rózsa Jóska bácsi, hosszú ideje Ojtoz és Bereck egyik önkéntes elöljárója megmentette, és Kelemen Dénes, az ojtozi Anselmo fogadó - a Janka-vár - monumentális kapujába beépítette. Ez a történet sugallta az ötletet, hogy az Ojtozban katonaemlékmûként felállítandó térplasztikai alkotás legyen egy székelykapu-torzó. Szimbolizálja a sokfelé törött, zúzott és szaggatott emberi életeket.
Érdekes, hogy ugyanez az ötlet a tőlünk hét-nyolcszáz kilométernyire lévő felvidéki Bodrogközben is felbukkan. Az nem is lényeges, hogy erdélyi-magyarországi közleményekből jutott-e el a Vihorlát lábához a hír, az sem fontos, hogy kié az elsőség. A lényeg az, hogy itt is, ott is, földrajzilag közbül elhelyezkedő mai maradék Magyarországon is egy srófra jár az emberek agya.
A nagy- és kisszelmenci két fél székely kapu a Kárpát-medencében egymástól határokkal elkertelt népek-nemzetek közötti új kapcsolat valósággá alakítható szimbóluma. Az európai integráció szükségességének és időszerûségének olyan mementója, amelyek kötőanyaga, határokon átívelő keresztkötése maga az emberi lélek. A családokat, testvéreket, falvakat, térségeket hihetetlen brutalitással kettévágó és megosztó határok elleni tiltakozás, a lelkekben soha fel nem állítható berlini fal.
Zabolán mondják a György-Datki portán asszony partnereim, hogy az ukrajnai térfélen lévő unokatestvérek - az elnéző határőröknek köszönhetően - a drótkerítésen át simogattatták meg a szlovákiai gyerekekkel az újszülött kutyakölyköket, a férjhez menő lány pedig, aki az ,,ukrajnai? nagyszülőknél rekedt, mert éppen ott volt látogatóban, amikor a határt megvonták, három Szlovákiában felnőtt édestestvérének kinn a határban, a szögesdrót kerítésen át mutatta meg a menyasszonyi ruhát. És azok csak szemmel simogathatták meg.
Sylvester Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-11-12: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás