Bábaasszony, bábáskodás
A régi időkben falun nagy szerepet játszott az anyák életében a bába (Erdély), csángóföldi megnevezéssel bábaasszon, mosze, Kárpátalján bábaboszorkányra is találtam példát, ahol boszorkának nevezik. Itt féltek is tőle, hogy megrontja az újszülöttet és az anyát. (Erre A szülés fejezetben még visszatérünk.)
A bábához kötődik számos közmondásunk is: ,,sok bába közt elvész a gyermek?, ,,utoljára a bába mosdatta? (hogyha valaki piszkos), ,,felvágta a bába a nyelvét? (aki sokat beszél) stb. Gyógynövények nevében is előfordul: bábakalács (Equisetum arvense), amit a nőgyógyászatban használnak.
Moldvában a régmúlt időben, de még most is van példa rá, hogy a várandós anyát parasztbába gondozza, időnként vizsgálja, ellátja tanácsokkal. Erdélyben a másállapot idején megkeresték, s a szülésre fogadták fel.
A bábaság egyidős az emberiséggel. A szülés körül régen mindig a család idősebb nőtagjai segédkeztek. Maga a bába szó is öregasszonyt jelent. A bába az anyáktól, nagyanyáktól örökölt tudás átörökítője. A népi tudás, amely szerteágazott az élet minden területére, az élővilág, az emberi cselekvés és alkotás minden szintjére, kiterjedt az életadásra, az új élet fogadására is. Mindenre, ami kapcsolatban állott az áldott állapotban lévő asszonnyal, újszülöttel, csecsemővel, azok védelmével, gondozásával és megbetegedésük esetén gyógyításukkal.
A szülésnél segédkező asszonyokból kerültek ki az első parasztbábák. A falusi bába gondoskodott a következő bábagenerációról is. Általában a saját lányát oktatta ki a szülések levezetésére: ,,a bábánk édesanyja is falusi bába volt? (Mezőség, Magyarpalatka). Van rá példa, hogy ismerőst tanított be, pl. Moldvában: ,,A bábasszony megtanított. Attól tanultam mindent. Nekem is csánta (nekem is levezette a szülésemet). Most én es tudom.? (Külsőrekecsin)
A bábaasszonyok gyógyító specialisták is egy-egy faluközösségen belül. Egyes ismeretekre, cselekedetekre szakosítottak, beavatottak voltak, ezért ők a társadalom egy külön rétegét alkották. Beletartoztak a közösségbe, családjuk volt, élték a maguk életét, dolgoztak, mezőre jártak. Mikor szükség volt rájuk, hívták őket, és ők azonnal mentek, tudván, hogy ők a vajúdó asszony testi-lelki támaszai. Ismerték a szülésnél fellépő veszélyeket vagy szövődményeket, ilyenkor orvosi segítség után küldtek, vagy a kórházba küldték a szülő nőt.
A bábának külön státusa volt. A közösség sok mindent elvárt tőle: kismamagondozást, a szülés levezetését, a gyermekágyas és az újszülött gondozását, kenést, a gyenge gyermek megkeresztelését, a mellgyulladás gyógyítását, az újszülött templomba kísérését keresztelés céljából, a keresztelő előkészítését, füllyukasztást, szexuális és fogamzásgátlással kapcsolatos tanácsadást, magzatelhajtást, gyógyítást stb.
Ezt a népi tudást a tudományosság, az orvostudomány, a gyógyszerészet fejlődésével a tanult ismeretek váltották fel, a kettő között feszültségek is kialakultak, de anélkül, hogy tagadnók a tudomány és a tanult tudás fontosságát, a népi tudás sok ezer éves, átörökített tapasztalatanyagát nem lehet kikapcsolni. A tudósok és a kutatók is visszatérnek a népi megfigyelés, kísérletezés, tapasztalat felfedezte gyógynövény-, gyógyélelmiszer-kivonatokhoz, vízkúrákhoz és egyéb gyógymódokhoz.
A bábaság az első államilag oktatott, felügyelt és fizetett női foglalkozás volt. A népi emlékezet mellett a levéltári források tudósítanak róla. 1950 körül, a bábaképzés általánosításával, a szülőotthonok, szülészetek létesítésével változtak meg a mesterséggel kapcsolatos körülmények. Addig pontos képet alkothatunk róla, mert 1950-ig töretlenül élt a hagyomány, a hiedelem- és szokásvilág. Erdélyben az 1900-as évek elejéig inkább a parasztbábák mûködtek. Mária Terézia bábatörvénye (1770) után Erdélyben 1775-ben Kolozsváron kezdődött a magyar nyelvû bábaképzés, ezek voltak az ún. cédulás bábák, akik az 1800-as évek elejétől a megyei főorvosok jelentéseiben is szerepelnek. Erdélyben a monarchia idején, amikor kezdtek megjelenni a képzett szülésznők, gondoskodtak arról, hogy a falvakba küldöttek tudjanak a lakosok anyanyelvén. A parasztbábákról boszorkányperekben is olvashatunk.
A tulajdonomban lévő, 1939-ben nyomtatott Magyar Bábakönyv a bábaságot hivatásként említi. Első kiadása 1902-ben jelent meg. Anatómiára, másállapotra, szülésre, gyermekágyra vonatkozó ismereteket tartalmaz.
A múlt század közepéig a legtöbb településen mégis a család nőtagjai és a parasztbábák látták el az asszonyokat. A múlt század közepétől, a közegészségügy megszervezésétől létezik Erdélyben kismamagondozás. A körzeti rendelőkre hárult a feladat, hogy kövesse a várandós asszony vagy az embrió, a magzat egészségi állapotát. Addig a család - ha olyan volt a szemlélet - vagy a terhes nő maga - ha volt lehetősége - kímélte magát a szülés előtt.
(folytatjuk)
Bernád Ilona
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.