KönyvespolcKultúra: Szanyi úr - albumban

2003. november 15., szombat, Archívum 2003–2007

Hogy ki is ,,Szanyi úr?, azt nagyon sok kézdivásárhelyi atyánkfia tudja, a szakmában pedig bizonyosan mindenki. Kézdivásárhelyen, Háromszéken - úgy általában egész Erdélyben különben - még többen tudhatnák, hiszen Szanyi úrban Kosztándi Jenőt, az erdélyi magyar piktúra egyik (nem sok van belőlük!) élő klasszikusát tisztelhetjük. Hogyan is került Szanyi úr albumba, s ennek következményeként, bensőségesen hangzó becenevével egyetemben e cikk címébe, arról a csíkszeredai Pallas kiadó tehet, mely - nyugodtan mondhatjuk: mások, sokak régi adósságát átvállalva-törlesztve - Mûterem elnevezésû sorozatában könyvet jelentetett meg Kosztándi Jenőről. E sorozatban sorban éppen a tizediket, ami kicsit jubilálóan ünnepélyessé is avatja immár a vállalkozást. Reményeink szerint sok-sok újabb ,,tízes? megelőlegezéseként.
A sorozat eddigi könyvei Botár László, Gaál András, Kusztos Endre, Márton Árpád, Páll Lajos, Hunyadi László, Antal Imre, Simon Endre és Gergely István mûvészetét mutatják be és próbálják közelebb vinni az erdélyi mûvészetkedvelők táborához, s amit egykoron a Kriterion Kiadó vállalt fel igényes (ám nyomdatechnikailag eléggé szegényes) albumsorozatával, azt most a Pallas - egy kicsit Hargita-centrikusan - lényegesen jobb körülmények között folytatja. A jobb körülmények alatt kimondottan a megváltozott nyomdatechnikai feltételeket kell értenünk, melyek immáron nagyjából biztosítják, hogy az albumok képanyaga - reprodukciókban - megközelítse az eredeti alkotások igazi értékét-szépségét, egyáltalán valós varázsát. Megközelítse, mondom, mert tökéletes reprodukciókat vélhetően soha nem sikerül készíteni.
Kosztándi Jenő az első háromszéki mûvész, aki albumot ,,kapott? a Pallastól, s e mintegy hatvanoldalas könyv megpróbált igazi pályaívet rajzolni Kosztándi mûvészetéről, mely több mint fél évszázadot átfogván, festmények és rajzok százaiban realizálódott, s a pályakezdést jellemző realizmustól az impresszionisztikus plain airen keresztül úgy vezetett Kosztándi sajátos, egyéni és összetéveszthetetlen konstruktivizmusáig, hogy annak igazi hitelességét és páratlan értékét éppen a saját hang és a saját látás- és láttatásmód keresésének megszenvedettsége kölcsönzi. És a kettő harmóniás egybeolvasztásának kreatív rejtelme. Mert kétségtelen, hogy hatalmas út (még hatalmasabb munka!) vezet az 1953-ban kiállított első főiskolás munkák (alkotásuk még ?51-ből, ?52-ből datálódik) hatásokkal terhes, de rokonszenves realizmusától a nagy, érett konstruktivista kompozíciókig (Örömök fénytere, Paradoxon, Metamorfózis, Ikarosz, Tánc, Illúzió, Kilátás, Viharban, Megemlékezés, Fészek a télben, Tavasz, Genézis), el egészen a könyv címlapján is reprodukált Konstrukcióig és Kosztándi eleddig legtöbbet vitatott és mediatizált, számtalanszor újrafestett, újrafogalmazott freskó-eposzáig, Dózsa címû festményéig.
A könyvben több mint harminc színes reprodukció segít Kosztándi pályaívének követésében, s Márton Árpád fülszövegnyi ajánló sorai után Jánó Mihály mûvészettörténész szubjektív hangvételû tanulmánya veszi számba a fél századnál hosszabb alkotói út állomásait - íveléseivel, megtorpanásaival, újrakezdéseivel és szintetizáló beteljesedéseivel egyetemben -, valóban emberközelbe hozva a hetvenhárom esztendős kézdivásárhelyi mûvész, pedagógus és polgár alakját, ki immár legalább annyira hozzátartozik a céhes városhoz, mint a főtéri házak. A születés és a szeretet jogán. S a bizonyításén, hogy - lám! - a végeken is lehet nagy mûvészetet teremteni. Tehetség és munka dolga mindössze - mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a dolog azért mégsem ily egyszerû.
Meg lehet ismerni e könyvből Kosztándi Jenőt? Valamennyire igen. Mélyebben és teljesebben megismerni odahaza lehet őt, a Vigadóval ,,sóhajhídon? át összekötött mûtermében, ahol most éppen egy hárfázó lányalakot fest, s el-elnéz a bálványosi hegygúlák felé, melyek egyikéről immár végleg - s tán örökre - hiányzik a várrom zömtornya. De jó, hogy legalább fél tucat képén megfestette Kosztándi!
Ha most azt mondanám neki: Jenő, te egy konstruktivista-szimbolista-pointillista-,,absztrakt? realista mûvész vagy, megmosolyogna: ,,Ne marháskodj, én kézdivásárhelyi vagyok.?
Kosztándi Jenő, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003. Bevezető tanulmány: Jánó Mihály.
Magyari Lajos
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép