Ezt az elhíresült mondást Jaroszlav Hasek zseniális cseh író Svejk közlegény szájába adta örökbecsû regényében, s ha emlékezetem nem csal, kicsit még cifrábban és szaftosabban is örökült meg a ,,derék katona? pacifista kiáltványa.
Ám háborúban az ilyesfajta békülékeny és normális óhajnak aligha lehet foganatja: a háború, az háború. Pusztulás, pusztítás, halál, embercsonkolás, anyagi értékek rombolása, gyûlölet és kíméletlenség? S Afganisztánban és Irakban ma háború van. Lehet ugyan pacifikálásnak, béketeremtésnek, békefenntartásnak, akár újjáépítésnek és demokratizálásnak is nevezni, attól a tény makacsul tény marad: mindkét országban lőnek és ölnek, rombolnak és pusztítanak. Ez pedig háború. Néha kíméletlenebb és több áldozatot követelő, mint a genfi egyezmény szellemében megvívott ,,hivatalos? hadjárat, s tekintve, hogy gerillaharcokról, terroristatípusú ellenállásról van szó, szinte törvényszerû, hogy az elesett katonák mellett legalább háromannyi a civil áldozat.
Irakban is, Afganisztánban is fanatizált iszlám közegben kellene békét teremteni, de a jelek szerint sem itt, sem amott nem megy igazán, mintha a korábban egymásnak feszülő ellenfelek most egy táborba verődve szegülnének szembe a nyugati ,,békehozókkal?, a rendcsináló nemzetközi erőkkel. S legyen, avagy hiányozzék az ENSZ egyetértő áldása a pacifikáló ténykedésen, legyen teljesen jó szándékú, avagy merkantilista érdekektől mozgatott a katonai jelenlét, az ellenállók immár nem tesznek különbséget a célpontok között.
Az Amerikai Egyesült Államok szupermodern okkupációs hadserege már jóval több emberveszteséget könyvelhetett el a ,,békefenntartás? hónapjaiban, mint a valódi hadjárat idején, a britek is számolhatják halottaikat, de a hadicselekményekben részt sem vevő országok békefenntartó csapatai is ugyancsak rovancsolni kezdték veszteségeiket. Vannak már olasz, lengyel és román áldozatai is a két országban folytatott rendcsinálásnak. És vannak áldozatai a Nemzetközi Vöröskeresztnek, a jószolgálati diplomáciának, a minden rendû és rangú segélyszervezeteknek is.
A háború, az háború. A múlté immár a hamis mítosz, hogy az iszlám ellenállók nem támadják meg a nem igazi hadviselő országok zászlaját lengető, felségjeleit kitûző katonákat. Mindenkit megtámadnak, aki idegen, s becsületes és őszinte jövőbe nézéssel sok-sok áldozattal kell még számolni.
Románia első ,,hivatalos? katonaáldozata Afganisztánban esett el (állítólag már az első Öböl-háborúban voltak román veszteségek), társát vasárnap temették méltó katonai pompával, de minálunk nem lesznek ettől pacifista tüntetések, a parlament sem fog háborogni a kiküldött katonák kiszolgáltatottságáért. Itt a szokásos fesztivizmussal előléptetnek (post mortem, persze!), s fogadkoznak a honvédelem korifeusai, hogy többet fognak tenni a kiküldött katonák biztonságáért. Különben is: a kiküldetés önkéntes és jövedelmező. Igaz. A kérdés az, mikor döbbennek rá az elszánt fiatalemberek, hogy az életet azért semmilyen zsolddal nem lehet megfizetni?!
Mert a háború, az háború, és Svejk közlegény fohásza teljesen érvénytelen benne.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.