Iliescu, N?stase, Pu?ca? és minden más hazai ,,eurostratéga? kincstári optimizmusa ellenére az elhíresült brüsszeli országjelentés mégis megrendítette - azt is mondhatnánk: sokkolta - a hatalmat, s most, jó hazai szokás szerint, tûzoltó intézkedésekkel próbálják jóvá tenni az aligha jóvátehetőt. A kormánypárt vezérkara új stratégiát és ütemtervet dolgoz ki az integráció pillanatának közelítése kedvéért. Ami viszont inkább távolodik, mint közeledik, s ezen egy cseppet sem változtat, hogy minálunk a kormánykeréknél állók számára mindenféle jelentésnek és értékelésnek sokkal optimistább ,,olvasata? van, mint azt a józan ész, a tényállás, a valóság igazolná.
Nem mi találtuk ki, csupán sejtettük, hogy ez az országjelentés tulajdonképpen nagyon rossz (a vártnál is rosszabb), s voltaképpen rajtunk az sem segíthetett volna igazán, ha az Európai Bizottság - tiszta udvariasságból és sima modorú diplomáciából - minden feltételes mód nélkül kimondja, hogy országunkban már valóban mûködő piacgazdaság és demokrácia van. Mert e megállapítás az égvilágon semmivel nem változtatná meg a létező valóságot és a tényeket, azt a keserû igazságot, hogy sem az egyik, sem a másik nem létezik még igazán. Bár létezhetne, de ezért kizárólag és kimondottan csak mi cselekedhetünk, saját valóságunkat csakis mi lennénk képesek jó irányban alakítani. Ha akarnánk? De kérdés, hogy akarjuk-e igazán?!
Nem vonhatjuk kétségbe, hogy az integrációs szándék kormánykörökben is komoly és őszinte, ám e komolyságot ugyancsak beárnyékolja, hogy az ország mindenkori vezetése állandóan a ,,kiskapus? balkáni módszerekkel próbálja a valós és megkerülhetetlen akadályokat nem is létezőkké tenni, s legyûrésük helyett nem vesz igazán tudomást azokról. Olyan ez - igen plasztikus hasonlattal élve -, mintha a sereghajtó autóversenyző a pályát odahagyva, a gyepen átvágva próbálna az élbolyba kerülni. Ez pedig semmiféle komoly játékszabály szerint nem megy már. Diszkvalifikálnak, büntetőpontokkal sújtanak.
Romániát nem diszkvalifikálták, de igen komoly elemzők értésére adták, hogy a dolgok mai állása és várható alakulása szerint teljesen irreális az egyoldalúan deklarált 2007-es integrációs dátum, az ország csatlakozása-csatlakoztatása valamikor 2009 táján lesz valósan esedékes. Jó esetben. Rosszabb esetben még ennél is később, csupán 2010 után.
Lesújtó, akár kedvet szegő lehet ez a megállapítás, de lehetne sarkalló, végre valós modernizációra ösztönző is, ha megértenénk, hogy nem lehet felületi és felületes kozmetikázással eladni lehangoló állapotainkat a világnak, s főleg nem az Európai Uniónak, mely nem karitatív segélyszervezet, sem Üdvhadsereg, hanem országok felelős és az önérdeket is szem előtt tartó társulása. Az adok, ha kapok elvére épített szövetkezés. S ezen az sem változtat, ha merkantilista talpnyalással, munkájukat ,,gigászinak és fantasztikusnak? nevezve próbáljuk megnyerni a jelentéstevőket.
A kormányzó ,,szociáldemokraták? most főfájósan felébredtek a tündérálomból, és saját kormányuk számára készítenek új ütemtervet.
A kérdés: fölébredt-e realitásérzékük végre? Ha van ilyen őnékik.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.