2.
A termesztett répák és répafajták levélnagysága, színe és a levelek állása eltérő. Cukorrépafajtáink levelei sötét- vagy világoszöld színûek és szétterülők. A takarmányrépák levelei felállóak, rendszerint a répatesthez hasonó színûk van, vagy sárgászöldek. A szárlevelek kicsinyek, és váltakozva helyezkednek el a száron. A répa hajtásrendszere, a virágzat és a termés csak a második tenyészévben fejlődik ki. A magrépák szárba indulásához megfelelő hő- - alacsony hőmérséklet - és fényhatások szükségesek. A répa hosszú nappalos növény; rövid nappalos viszonyok között is szárba indul, de nem virágzik. Előfordul, hogy a répa már az első évben szárba indul, felmagzik, de ez káros.
A répának dudvás szára van. A répafejen a központi rügy állapotától függően egy vagy több magszár fejlődik, amelyek további hajtásokat hoznak. A többmagvú répafajták virágai gomolyos füzérben helyezkednek el és kettős bogas virágzatot alkotnak. Az örökletesen egymagvú fajták virágainak többsége egyedül áll, de a főhajtásokon kis számban két-három virágú gomolyok is találhatók.
A virágok hímnősek, a répa túlnyomóan idegentermékenyülő növény, de ritkán önmegporzás is előfordul. A kölcsönös megporzásnak különösen nagy jelentősége van a hibrid répák előállításában. A répa termése fedéllel nyíló csalmatok. Alakja lapított, és a termésüregben rendszerint egy mag található. A mag apró és vese alakú, színe vörös vagy sötétbarna. Az örökletesen egymagvú fajták magja nagyobb, mint a többmagvúaké. A többmagvú répafajták összetett virágzatából gomolytermés alakul ki, amely két-három, ritkábban négy-hat toktermésből áll, és ennek megfelelő számú magot tartalmaz. Az örökletesen egymagvú (monokarp) fajták egyedülálló virágaiból magányos termések képződnek egy-egy maggal.
Cukorrépatípusok és nemesítési irányelvek. A cukorrépa nemesítését Achard kezdte meg a XVIII. század végén a sziléziai fehér répából. A nemesítési cél kezdetben a répa cukortartalmának és termőképességének fokozatos növelése. Ezen a téren a nemesítés szép eredményeket ért el, hiszen a kezdetben 6 százalék cukrot tartalmazó répából sikerült a répa cukortartalmát 17-20 százalékra növelni, és ezzel a cukorrépa méltó versenytársa lett a cukornádnak. A nemesítés eredményeként a répatest nagysága és cukortartalma alapján a cukorrépának négy típusa alakult ki, a fajták a következő csoportok valamelyikébe sorolhatók: E (Ertragreich): bőtermő, viszonylag kis cukortartalmú, későn érő típus; N (Normál): közepes gyökértermés és közepes cukortartalom jellemzi az ide tartozó fajtákat; Z (Zuckerreich): nagyobb cukortartalmat és viszonylag kisebb gyökértermést biztosító fajtatípus; ZZ (Besonders Zuckerreich): nagyon nagy cukortartalmú, de kis gyökértermésû fajták. Nagyon jelentős az örökletesen egymagvú cukorrépafajták előállítása, hiszen ezek nélkül lehetetlen lett volna megvalósítani a gépesített cukorrépa-termesztést.
A főbb nemesítési irányelvek a következők: olyan fajtákat kell előállítani, amelyek a termesztés és a cukoripar igényeit egyaránt kielégítik. Ezek szerint örökletesen egymagvú, kiváló vetőmagértékû, bőtermő és jó alkalmazkodó képességû, cerkospora-rezisztens, gépi betakarításra alkalmas fajtákra van szükség.
Éghajlat- és talajigény. A cukorrépa a mérsékelt égöv növénye, hosszú nappalos megvilágítást igényel, termesztésére a mérsékelten meleg klíma felel meg a legjobban. A Kárpát-medence éghajlata mindenütt alkalmas rá, de a kiegyenlítettebb éghajlatú, csapadékosabb térségekben többet és - öntözés nélkül is - biztonságosabban terem. Az időjárási elemek közül a csapadék mennyisége és tenyészidő alatti megoszlása nagyon jelentős. A cukorrépa július közepétől augusztus végéig igényli a legtöbb csapadékot, ezért a bőséges nyári esők és az öntözés igen kedvezően hat a termés alakulására. A hőmérséklet vonatkozásában áprilisban a meleg, májusban és augusztusban pedig az alacsonyabb hőmérséklet kedvez.
A cukorrépa a talaj iránt is nagyon igényes növény. Termesztésére legalkalmasabbak a mélyrétegû, elegendő meszet tartalmazó, humuszban és tápanyagokban gazdag mezőségi talajok. Emellett alkalmasak még a jó minőségû, csernozjom jellegû öntés- és réti talajok, valamint a barna erdőtalajok. Ezekre jellemző, hogy humuszban gazdagok, morzsalékos szerkezetûek, mészállapotuk rendezett, mechanikai összetételük középkötött, és pH-tartalmuk 6,5-7,3 közötti. A mészben szegény, savanyú, hideg, magas vízállású, erősen erodált, lejtős területek, valamint a szélsőséges talajok, a futóhomok és a szikes talajok a cukorrépa termesztésére alkalmatlanok. A cukorrépa nemcsak a talajokra, hanem a talajok kultúrállapotára is igényes. Ezért az évelő gyomokkal és más egynyári gyomnövényekkel erősen fertőzött talajok alkalmatlanok termesztésére.
(A Szántóföldi növénytermesztés nyomán)
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.