Egészen más hangot ütöttek meg a vezető román politikusok a Bukarestben megtartott pártközi fórumon, mint a közelmúltban megütött euforikus hangvétel volt. Egyszerûen a realitások talajára próbáltak lépni, s nem csoda, ha a hangváltás elsősorban a brüsszeli országjelentés értékelésére összpontosult, melyben immár sokkal több bírálatot és figyelmeztetést ,,fedeztek fel?, mint elismerést, s a kétségtelenül hátrányos megítélést most valamiféle nemzeti konszenzus kialakításával próbálják meg ellensúlyozni.
A pártok egyetértése nem is lenne elképzelhetetlen és valószerûtlen, ha mindössze diplomáciai vonatkozásokról lenne szó, hiszen a román diplomáciai gyakorlatban ez nem ismeretlen, inkább jellemző, ám az áthidalandó, leküzdendő bajok elsöprő többsége belpolitikai és gazdasági vonatkozású, és ezek orvoslásában bajos elképzelni egy lelkes konszenzust, bár más lehetőség alig-alig mutatkozik. Csakhogy az ellenzék és a kormányoldal egészen másként látja a krónikus gazdasági-pénzügyi bajok orvoslását, egészen másként vélekednek a nagyprivatizáció folytatásáról, az egész állami közigazgatás gyökeres átszervezéséről, az igazságszolgáltatás és a bûnüldözés valós függetlenítéséről, de még a korrupció rákfenéjének leküzdéséről is.
Másként látják, pedig egyformán vétkesek a mai állapotok kialakulásában, az igazi reformok elodázásában, az ország modernizációjának szó szerinti elszabotálásában. Mert senki nem állíthatja, hogy a mai ,,jobboldal? egy hajszálnyival is többet tett volna a reális szerkezetváltoztatásért, mint a magukat szociáldemokratának kikiáltó kormánypárti posztkommunisták, kik ugyan megértették, hogy változtatni kell a szájtartáson, de ahhoz sem ízlésük, sem erejük nem volt (vagy nem akaródzott kerülni), hogy a lényegen változtassanak. Legfennebb a szociális védőháló mûködtetéséről mondtak le könnyû szívvel, s minden szociáldemokratának hazudott hordószónoklás mellett hagyták elnyomorodni az országlakók többségét, mérhetetlenül meggazdagodni egy elenyésző kisebbséget, de ezen nincs, miért csodálkozni, mert e minoritáshoz jószerint teljes belső klientúrájuk hozzászámítható.
Ion Iliescu államelnök - a fórum igazi kezdeményezője - ismét szirénhangokat pengetett, mondván, nem az a fontos és lényeges, hogyan minősít minket az ominózus országjelentés, most a jövő generációkra kell gondolnunk, s fölül kell emelkedni a pillanatnyi pártérdekeken. Nem választási kampányt kell kreálni az integráció kérdéséből, hanem nemzeti ügyet, mert az ország jövője van kockán. Így igaz, csak az zavar kissé e nagy összeborulásban, hogy az államfő mellett az egyik leglelkesebb szónok Corneliu Vadim Tudor volt, ki becsületszóra megígérte, hogy ők mindent aláírnak és támogatnak, ami az integrációt szolgálja. Ezenközben minden cselekedetükkel és megnyilatkozásukkal aláássák az ország maradék szavahihetőségét. A napi ténykedésükkel.
Az RMDSZ-t - nem is először! - újra megalázták, elnökének szót sem adtak a fórumon. Mondhatnánk, a szervezők taktikai hibája. De nem többről és másról van szó?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.