Az első világégés, amennyiben az iránta érdeklődők kilépnek a múlt századi és a mai román történetírás vonzásköréből, meglepődve tapasztalhatják, hogy 1918. december 1., Románia nemzeti ünnepe nem olyan súllyal szerepel a közép-kelet-európai térség históriájában, mint ahogyan ezt az iskolában, a nagy állami és civil szervezésû ünnepségkavalkádban láthatták-hallhatták.
Kivétel természetesen található, mert ez idáig a témát aprólékos gondossággal kifejtő háromkötetes Erdély története (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986) testes fejezetekben tárgyalja Erdély Romániával való egyesülésének eseményeit. Erre a nagy merítésû históriai megjelenítésre és értékelésre nem azért volt/van szükség, hogy a román nemzeti történetírást ,,helyreigazítsa?, hanem hogy az objektív tényfeltárásra lehetőséget teremtsen, az elhallgatott vagy mellőzött események számára is helyet szorítson, és a korabeli magyar vonatkozású történéseket is a vizsgálódás tárgyává tehesse.
Catherine Durandin francia történész A román nép története címû monumentális munkájában (Budapest, Mecenas Könyvek, 1988) éppen az 1918. december 1-jei gyulafehérvári események mai interpretálása kapcsán világít rá, hogy: ,,A román történetírás pedig arra törekszik, hogy kizárja a román állam szerepét és minimalizálja a nagyhatalmak súlyát, s ehelyett a népet emlegesse: októberben és novemberben valóságos autonomista mozgalom bontakozott ki, a falvakból induló helyi kezdeményezések a régi renddel való szakítás jegyében fejlődtek ki.?
1918. december 1-je román nemzeti ünneppé nyilvánítása ennek a folyamatnak a betetőzése, az esemény exponálásában a legmagasabb csúcs. Ebben a megközelítésben a korabeli román politikai élet bizonytalanságai, a válságok, a megosztottságok kihullnak az emlékezetből, és a gyulafehérvári történelmi aktus a tömegek, a román nép egészének a mûveként jelentkezik. A történészek ,,megfeledkeznek? arról például, hogy akkor szóba került Erdély autonómiája is az ókirálysággal való egyesülés keretei között.
Iliescu államelnök a mostani parlamenti ünnepi ülésen nem véletlenül emeli ki, hogy ,,1918. december elseje nem a kedvező politikai konjunktúra, hanem a nemzeti önazonosság és a lelkiismeret építését felhalmozó folyamat eredménye volt.?
A magyar történetírás, amennyiben nem Erdély története a tárgy, az 1918. december 1-jei gyulafehérvári eseményeket a Trianonhoz vezető út egy mozzanataként értékeli, az időszak egészéből a Kárpát-medencében zajló harci cselekményekre és a szövetségesek, majd a nemzetközi élet diplomáciai manővereire összpontosít. Gyulafehérvár egy esemény a sok közül, a történeti folyamat elemzésében a szövetségesek függetlenségi és elszakadási mozgalmakat támogató politikájának jut döntő szerep. Egyik fontos mozzanat például, hogy Károlyi Mihály magyar miniszterelnök hiába javasol államszövetségi megoldást Magyarország és Románia számára, az október 13-án Belgrádban aláírt fegyverszünet másnapján Maniu már azt válaszolja az Aradon székelő Román Nemzeti Tanáccsal vitatkozó magyar tárgyalópartnereknek, hogy a románok az elszakadást akarják. Másik mozzanat: november 6-án a Román Tanács kiad egy Kiáltványt a román nemzethez, amelyben kimondja az önrendelkezés elvét, nemzeti gárdák megalakítását szorgalmazza, a falutanácsok megalakítására szólít fel; továbbá november 24-én azt kérik a falutanácsoktól, hogy mondják ki a feltétel nélküli csatlakozásukat a román királysághoz a dinasztia égisze alatt. Mindannyi fontos dátum!
A gyulafehérvári gyûléssel kapcsolatos döntés november 21-én születik meg, a küldöttek sorra járják a megyéket, hogy mozgósítsák a szavazókat, december 1-jén százezernél több tüntető jelenik meg az 1228 küldött támogatására, ahol kikiáltják az egyesülést. A kormányzó tanács elnöke Maniu lesz, Bukarest december 24-én iktatja törvénybe a gyulafehérvári aktust.
Az viszont kétségtelen, hogy a románság december 1-jei szervezettsége és harcossága minden egyebet kizáróan befolyásolta az Erdély sorsával kapcsolatos későbbi nemzetközi döntéseket.
A gyulafehérvári nemzetgyûlést követően az Erdélyben élő nemzetiségek különféle csoportosulásai, ezt megelőzően egyes erdélyi származású bukaresti nemzeti-etnikai csoportok - szászok, svábok, zsidók - nyilatkozatokkal, határozatokkal csatlakoztak, vagy tették nyilvánossá hûségüket az egyesült románsághoz. Ezeknek közös jellemzője a nemzetiségek-népcsoportok kollektív jogainak garantálására hivatkozás. A bukaresti Kriterion Könyvkiadó Nagy napok emlékére címmel 1988-ban egykötetnyi válogatást tett közzé 1918. December 1. Visszaemlékezések és dokumentumok alcímmel. Az alábbiakban ezek közül választottunk néhány jellemző dokumentumot. Groteszk jellemzőjük, hogy az 1988-as, a Ceau?escu-diktatúra által elrendelt ,,átírásban? a ,,bucure?t-i? illetőségûek ,,szívből és nagy megelégedéssel csatlakoztak? az ,,Alba Iulia-i aktushoz?, ,,figyelembe véve, hogy a nemzeti szabadságra, az anyanyelvi oktatásban?? stb.
A ferdítéseket visszaigazítottuk, és a helyneveket magyarul közöljük.
Sylvester Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.