Törvényszéki tudósításokKözélet: Hogyan hallgassuk ki a székelyt?

2003. december 3., szerda, Archívum 2003–2007

Aki végigül húsz-huszonöt tárgyalást a bíróságon - egy-egy bíró kb. ennyit folytat le naponta -, az meggyőződhet róla, hogy itt a perek mögött egy másik, általánosabb eljárás is folyik, s ennek tárgya az a nyelv, melyen az ügyfelek túlnyomó többsége gondolkodik - de amely nem kerülhet sem jegyzőkönyvbe, sem a bíróval lefolytatott, nemegyszer életfontosságú párbeszédet nem könnyíti meg, mivel az igazságszolgáltatás hivatalos nyelve más. Hiába sikerül a vádlottnak, panaszosnak, tanúnak tulajdonképpen tisztáznia magában, mi is történt vele a szóban forgó ügyben, hiába éri fel ésszel, ami megesett, és hiába tudná ezt pontosan elmondani - mivel nem anyanyelvén kell szólnia, hanem egy számára ismeretlen nyelven vagy olyanon, melyen gyengébben ért és beszél, amolyan nyelvi fogyatékosként, mintegy leszázalékolva áll az igazságszolgáltatás színe elé. Holott valójában távolról sem fogyatékos, mi több, teljes értékû ember, akit megilletne a méltányos demokratikus kezelés az általa, az ő adófizetői hozzájárulásából fenntartott intézmény részéről.
Mondom, nem a bírói jó- vagy rosszindulat, maga a helyzet minősíti vissza az ügyfelet - s e felismerés már ott pislákol az igazságügyi reformot előmozdítani hivatott alkotmánymódosítás elvei közt is. Hogy gyakorlatilag mily kevés történt még, illetve hogy mekkorát kellene még lépni és milyen irányba, arról álljon itt egyetlen példa.
,,Era?i de fa???? - kérdezi a bíró, s a tanú elbizonytalanodva hallgat, szemlátomást nem érti a kifejezést, holott mint szemtanút idézték be. A bíró megismétli kérdését, ha beszélne magyarul, esetleg azt kérdezné: Era?i acolo? (ott volt), de így csak az előbbi szavakat mondja újra, a tanú töpreng, mi a fenét is jelenthet, amit tudni akarnak tőle. Hamar, mindjárt az adatfelvétel után kisült hát, hogy nem igaz, amit állított magáról, nevezetesen, hogy ismeri a román nyelvet. Mert lám, mindjárt az első tárgyra vonatkozó kérdésnél, saját szemtanú volta bizonyításakor elakad. Feszültség támad, a jegyző is hallgat - nemegyszer ő a nem hivatalos tolmács minálunk, és sok jegyző nagyfokú rugalmassággal vezeti ki ilyenkor a zsákutcából a tárgyalást -, kellemetlen felfedezés: kiderül, a jegyző sem érti az ügyfelet. Tolmácsot kellene hívni, erre van törvényes lehetőség, de épp az imént tárgyalt ügyben történt meg, hogy miután a felperes kijelentette: nem ismeri a román nyelvet, a bíró tolmács igénybevételét kérte. Igen ám, de ezzel két hónappal el is napolta a tárgyalást, mivel a hivatalos tolmács nem áll azonnal rendelkezésre, hanem külön értesíteni kell, hetekkel korábban szólni neki, hogy a kérdéses napon és órában jelen legyen. Pontosan ebből okulva állt szemtanúnk, amikor az ő ügye került sorra, azzal az eltökélt szándékkal a bíró elé, hogy márpedig ő ismeri a román nyelvet - nehogy hetek múlva ismét beidézzék, hiszen most is el kellett kéreznie munkahelyéről, hogy eljöhessen. No de hiába a határozott ,,igen?, ha az ,,a fi de fa????( a helyszínen lenni) kifejezést nem érti, mert mit is keres a fa?? = arc szó ebben a precíz kérdésben? Egyik lábáról a másikra áll, végül mikor az sem segít, nekidurálja magát, és bólint: lesz, ami lesz, csak legyen már túl rajta. A bíró fellélegzik, lediktálja a tanúvallomás első mondatát a jegyzőnek.
A tárgyalás beindul, s még szerencsésen alakultak a dolgok, a kis döccenő és irraconális feloldása nem okozott tragédiát, nem juttatott senkit se börtönbe, se vészhelyzetbe, nem ártott sem a tanúnak, sem annak, akinek javára szolgálnak észrevételei. Jegyzetünk is csupán arra kívánta felhívni a figyelmet: mennyi képmutatás, embertelen kényszer és kisiklató erő van nem is a kérdésben és feleletben (ismeri-e a román nyelvet? - igen), hanem a helyzetben, melybe bíróságunk ügyfeleinek 80-90 százaléka akarata és jobb belátása, segítőkészsége, törvénytisztelete ellenére kényszerül. Egy idegen nyelv ismeretének végtelen fokozata lehet, mikor saját vagy mások szabadságáról, javairól, életéről, becsületéről van szó, nem bízhatjuk magunkat e tökéletlen fokozatok egyikére.
A székelyt bizony magyarul illenék kihallgatni - és akkor még az eljárás célszerûségéről nem is szóltunk.
(b. kovács)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép