Az autonómia ügye: magyarságügy. Vagy még árnyaltabban - saját nézőpontunkból - fogalmazva: a romániai magyarság megmentésének ügye. Kárpát-medencei nézőpontból: a határokon kívül rekedt magyarság rohamos, szinte ijesztő méreteket öltött pusztulása megállításának ügye. Kísérlet arra, hogy gátat vessen az erőszakos beolvasztás folyamatának. Hogy ez sikerüljön, a minden oldalról szembefeszülő ellenállást sikerüljön legyőzni: erők összetevése, vállak egymásnak vetése, összefogás kellene. Legalábbis a józan értelem, az egészséges nemzettudat, a cselekvő nemzetszeretet, az óhajtott nemzetiérdek-képviselet szemszögéből nézve.
És mi történik?
Hogy a többségi nemzet politikai erői ,,nem jó szemmel nézik? e magyar törekvéseket, részben érthető. Hiszen uralkodni akarnak, beolvasztani akarnak, azt az állapotot szeretnék minél előbb megvalósítani, amikor már nemcsak szólam az alkotmány ama első paragrafusa, miszerint Románia nemzetállam. Tehát ellenkezésük, ellenállásuk bizonyos nézőpontból józannak, érthetőnek mondható. Ha a durva erőszakot, az önkényt, vagy ami itt folyik: a kétszínûséget, képmutatást jogerőre emeljük. Mert az érv nyilván nem ez. Hanem hogy jogállamiság, európai normák, középkori állapotok stb..., stb..., stb...
Ellenáll ennek a törekvésnek az RMDSZ is. Úton-útfélen blamál, elmarasztal. Az ő bizonyítványuk már nehezebben, de magyarázható az is. A kezdetben érdekvédő szervezetként megalakult szövetség lassan párttá szerveződött. S hogy mint párt teret kapjon magának a román politikai palettán, a pártokra jellemzően viselkedik. Könyököl, tülekszik, tolakodik, megállapodásokat, paktumokat köt más pártokkal. Nos: ebben a helyezkedésben nem tanácsos olyan harcot folytatni, amelyik a jelenleg létező összes román párt normarendszerével ellenkezik. Helyzetüket úgy ítélték meg, ,,bajtársakat? kell keresni. S ezt csak egy nagyon mérsékelt magyarságprogrammal lehetséges. Főleg, ha mindig a hatalmon levőkhöz közeledünk, azokkal szövetkezünk, mert tőlük kaphatunk a legtöbbet. No nem a nemzet számára, hanem magunknak, a derékhadunknak állásokban kifejezve, székekben lefödve a kínálatot. Az előző kormányban voltak minisztereink (milyen nagy dolog!), államtitkáraink (hasonlóan nagyszerû), most vannak államtitkár-helyetteseink, irodavezetőink, pedig hát nem vagyunk koalíciós társ sem, tulajdonképpen ellenzék lennénk, hiszen a megbukott előző politikai erő tagjai voltunk, na de hát nálunk elv csak egyféle van: miként lehet hatalomközelben maradni, s a cél szentesíti az eszközöket. Nyugodtan lehetett a köpenyen fordítani, jobboldalról átmasírozni a baloldalra, ez náluk mit sem számított. A célt, a vezető erők közelében maradást - így sikerült elérni. És hogy az autonómiaprogram csak a programban maradt elásva, eltemetve, a napi politika szükséglete hozta magával. De mert mégiscsak ott van a programban, hát tagadni nem lehet, épp csak tenni érte nem volt tanácsos immár jó évtizede. És most sem az a ,,jelszó?, hogy nem kell az autonómia, hanem hogy ,,kis lépések?, és hogy azok, akik most fellépnek ama autonómiáért, tulajdonképpen ellene cselekszenek. Szélsőséges román politikai erők malmára hajtják a vizet. Hogy vigyázzunk, mert erősödik általa a Nagyrománia Párt, és az kinek jó? És hogy veszélyben a magyar egység! Az autonómiamozgalom erői az egységet veszélyeztetik! Tehát van demagógia, van félremagyarázás, lekicsinylés, eljelentéktelenítés. Olyannyira - döbbenet -, hogy amikor ez év nyarán megszületett az Európai Tanács Parlamenti Bizottságának 1334-es határozata az autonómiák szükségességéről, Frunda úr letagadta, hogy tud róla, majd Markó úr bagatellizálta annak jelentőségét, fontosságát.
Ennyit az RMDSZ-ről, illetve annak hivatalosságairól, főleg: csúcsvezetéséről. Ami ezen túl van, az már a ,,magánszféra? körébe tartozik. Vannak az RMDSZ-nek szerény, névtelen tagjai, akik esetleg nem is értik, hogy mi történik, csak azt látják, hogy valaki rosszak valami rosszat akarnak tenni, akik ellen hevesen harcol a tulipánosok hada. Ám ezeknek - nevezzük naivoknak őket - a száma egyre csökken. Mind több és több embernek nyílik meg a szeme, mind többen és többen tudják, hogy hová is tartoznak, vagy kell tartozniuk ,,aszályos időkben?, amikor kiszáradóban az eddig vizet ígérő források. És vannak a ,,báróknak?, a ,,vezérkari főnököknek? besorozott vagy önkéntes közkatonáik is. Olyan közkatonák, akik hogy a ,,főnök? vélt vagy valós tetszését elnyerjék, túllicitálnak, hangoskodnak. Hosszú lenne sorolni őket, ezúttal csak egy emberrel festem a ,,típust?, az RMSZ morfondírozójával, Kuszálik Péterrel. Egyike őurasága a célon messze túllövő kádereknek. Tollnok, aki egyre kevesebbet morfondíroz valós bajok, gügyeségek, gyengeségek felett, céltáblájára nagy betûkkel írta föl: AUTONÓMIA, aztán: KEZDEMÉNYEZ? TESTÜLET, és utóbb: SZÉKELY NEMZETI TANÁCS. Akik ezekben valahol ott vannak, azok Kuszálik szerint mind-mind gyenge dilettánsok, akik hogy hangjukat így hallathassák (és nem azért, hogy kicsi erejükkel is valamit tegyenek a közösségünkért) - miután erre az RMDSZ-ben nincs rá lehetőségük -, ilyen sóhivatalokat faragnak maguknak. Fent nevezett úr fricskázza, pocskondiázza őket, s szinte állandó jelleggel kinyilvánítja autonómiaellenességét. Az embereket lehet szidni, hiszen emberek. Ám az eszmét, a gondolatot, vagy nevezzük így: a mentőövet gyalázni unos-untalan fájdalmasan szomorú dolog. És hadd mondjam ki: nem értem a kuszálik pétereket. Vajh? kik ők, hogy állandóan rugdosnak? Mert hiszem én azt, hogy a történelem adhatna más utat is a magyarság sorsának az orvoslására, de ama más utak pillanatnyilag - a jelenlegi helyzetben - járhatatlannak tûnnek. Az autonómia kiharcolásának - melynek lehetősége ,,eurokonform? - komoly esélyei vannak. De ez is csak lehetőség, egy létező út, melyen el lehet indulni. A célt - megteremteni a trianoni állapotban azokat a védőbástyákat, melyek segítenek a nemzetünket romboló erők által elindított folyamat megállításában, segítenek önazonosságunk megőrzésében, lehetővé teszik kultúránk, anyanyelvünk tovább éltetését szülőföldünkön - tudjuk, de az utat, annak vesztőit, göröngyeit csak menet közben lehet legyőzni, elhárítani. K. úrék ellendrukkerek. Ismétlődőn - más és más szavakkal - megfogalmazzák vágyukat-gondolatukat: ,,Megnyugtatlak, barátom, hogy ezeknek sem fog sikerülni!? De ne vádoljunk, inkább csak figyelmeztessünk. Nemcsak a politika, az írás is felelősség. Az írástudók is felelősek szavaikért.
Gazda József