Végre-valahára valami már minálunk is közérdeklődést fölkeltő üggyé válik annyi homályos ügylet után, mikbe az itteni polgárok jószerént még ,,a kerítésen át? sem pillanthattak bele, egyre több sepsiszentgyörgyi, háromszéki ember kérdezi: mi is lesz a megye turisztikai vállalatának sorsa, mely Olt névre hallgatóan szüntelenül zsugorodva és züllve, az egészséges piacgazdálkodás igazi ellenpéldájává válhatott az átmenet hosszú-hosszú és kétes dicsőségû évei alatt, pedig azt hittük mi, hogy szülőföldünk nem túlságosan bőkezû adottságai közül éppen a turizmust lehetne előremozdulásunk érdekében megragadni, fejleszteni, gyarapítani, korszerûsíteni, hogy magunk is gyarapodhassunk. Távolról sem ez történt, ami megvolt még, ami így-úgy, de mûködött, lassan az enyészetnek adatott át, s itt aztán igazán élhetünk a gyanúperrel, hogy a lezüllesztés szándékos és módszeres volt, remélvén, hogy valakik majd bagóért, krajcárokért szerzik meg azt, ami köztulajdon, s miért ne mondanánk ki: az itt élő székely közösség természetes jussa. Ennek a közösségnek - természetesen a vele századok óta együtt élő más fajú emberekkel egyetemben - lenne joga ahhoz, hogy szülőföldje kincsei-értékei fölött tulajdonosi ellenőrzést gyakoroljon, s maga döntse el, hogy milyen formában, kikkel szövetkezve, együttmûködve értékesítse azt. De feltétlenül fejlesztve, gyarapítva, hiszen ez a vagyon nem egyetlen nemzedék tulajdona.
Így lenne jó, de ez álom csupán, s mi, kik követtük-követhettük valamennyire a háromszéki turizmus, gyógyturizmus szomorú agóniáját, az egymást követő, fuccsba ment rehabilitációs kísérleteket, ma már eléggé megalapozottan vélni merjük, hogy az egész látszattevékenység, mely az itteni idegenforgalom háza táján folyt és folyik, hozhatott ugyan igen szép pénzeket a körülötte tüsténkedő önjelöltek számára, de végső soron csak kiuzsorázta és tönkretette azt. Ha ezt valaki nem hinné el, annak egy körsétát javasolunk Előpatakon, Málnásfürdőn, Bálványosfürdőn, de érdemes lenne szétnézni Kovásznán is, hol az addig - de még ma is! - jól tojó aranytyúk egyre tollatlanabb és szomorúbb, s ha megfeszülünk sem érthetjük igazán, hogy eddigi álmagánosítása, nyugodtan önkényesnek mondható birtokbavétele hogyan is mehetett végbe?!?
Most azt mondhatnánk - ha igazán optimisták lennénk -, hogy eljött az igazság órája, magánosítani kell a megye turisztikai értékeit, s biztosan ez lenne a járható út - a mostani Csáki szalmája állapot tarthatatlan lévén -, ám nem mindegy, hogy ki is szerzi meg e vagyont, s a továbbiakban hogyan sáfárkodik véle, mert magántulajdon ide vagy oda, ez a vagyon mégis közösségi kincs és érték kellene hogy maradjon. Ami a vidék, a szülőföld prosperálását szolgálná. Csipkerózsika-álmából való ébresztését.
Személyi preferenciánknak vaj? kevés köze van az illető nemzetiségi hovatartozásához, egyszerûen arról van szó, hogy az általunk érdemesnek ítélt személy és vállalkozása eddig is bizonyított, lévén birtokában néhány kvalitásnak, mik teljességgel hiányoztak az eddigi bérlőkből (inkább: bitorlókból), s vélhetően az újra ide tülekedő vásárlókból is. Úgymint: hozzáértés, ragaszkodás, az elrontott dolgok helyrehozásának képessége és szándéka.
De úgy tûnik, ennyi ,,pluszpont? nem elég emez újra ,,nemzeti kótyavetyének? ígérkező versengés megnyeréséhez.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.