hatKözélet: Mit hoz a Mikulás?

2003. december 4., csütörtök, Archívum 2003–2007

?A minap későn feküdtem le, s mivel az álom a lenyelt altatóbogyó ellenére sem akarózott jönni, azzal múlattam az időt, hogy eltöprengtem rajta: mit hoz az idén nekünk a Mikulás?!?
Hát? kinek mit.
De mindenképpen attól függetlenül, hogy jók voltunk, avagy rosszak, szófogadók-engedelmesek, avagy konok-megátalkodottak, szorgalmasak, avagy lusták, dolgosak, avagy (kényszerből!) dologtalanok, s manapság még az is nyom (de mennyire!!!) a latban, kedvükre cselekedtünk-e választottainknak, avagy bíráltuk-szidtuk-ócsároltuk őket. Mert nekik aztán akkora a hatalmuk, hogy talán (vagy inkább: egészen bizonyosan!) még a Mikulást is falnak fordítva tartják, ide-oda rángatják, akárcsak valamennyiünket, s ha hirtelen-bejelentetlenül (EU-s normákra hivatkozva!) megemelik például a cukorkafélék, a csokoládé és más ilyen gyerekfogra kívánkozó ínyencségek árát, hát bizony löttyedt lesz ám a Mikulás-zsák, üresen tátongók maradnak a megviselten is tükörfényesre pucovált lábbelik az ablakainkban, s vakarhatja apónk a szakálla tövét, amíg kiötli, hogy a több mint szegényes költségvetés a hibás mindenért?
?És ezt el is kell hinnünk. Hiszen csak a minap emelkedett a legkelendőbb táplálékunk: a kenyér és minden pékáru ára, amit talán az magyaráz, hogy már előbb megemelték, többször is (EU-s normák!) a fûtőanyagok árát, s mûködjék a sütőkemence árammal, gázzal, kőolajjal, a sütés árában derekasan felfutott a fûtőanyagköltségek részaránya? De nemcsak ez játszott közre: aszályos volt az esztendő, nem fizetett jól a búza s más kenyérgabonák, a hazai termés messze nem fedezi a szükségletet, behozatalra szorulunk (lassúdan mind több és több termékből), s az importáruk ára, hja-hja, mindig is magas volt?
Pótolják hát az amúgy is szûkre szabott költségvetésből a lakosság téli melegedésének kiadásait (az állami nagyfogyasztók erre nem szorulnak rá, őket alig-alig érintette az üzemanyagárak növelése, ami inkább a népesnek - és ki tudja, milyen indokkal: fizetőképesnek - ítélt lakosságot sújtotta!), mindezt aztán más költségvetési fejezetek szenvedik meg, kevesebb pénz marad hát az egészségügynek (,,aki beteg, haljon meg!?), a tanügynek (,,a nemzet napszámosainak? nevezett pedagógusokat amúgy sem kényeztette el a történelem, ők mindig éhbérért végezték nemzetnevelő munkájukat!), a földmûvelésügynek (,,a parasztember igénytelen!?), nagy általánosságban véve a gazdaságfejlesztés egészének (,,majd jönnek a fejlesztési kölcsönök a legöblösebb zsebekbe? - lásd Puwakék -, részletletagadásos alapon!), és így tovább?
Mikulásunk az idén tehát nagyobb (a tapasztalat szerint: 1989 után évről évre megállíthatatlanul növekvő!) gondokkal vesződve vakarhatja a vakarnivalóját, attól az iszákja amúgy sem telik degeszre.
Mi pedig, mi, a naivak, a hiszékenyek, a jobb holnapban reménykedők, az örök optimisták (,,csak rosszabb ne legyen!?), a nadrágszíjhúzásban (derékszíjfitneszben) verhetetleneknek bizonyulók észre sem vesszük, hogy újfent felkopott az állunk, s hogy vannak ugyan dollár- vagy eurómilliomosaink, de a nagy-nagy többségnek - mindig csak az EU- vagy NATO-csatlakozás megkívánta szabályok teljesítése ürügyén! - lassan már a legszûkösebb megélhetésre sem futja?
?Tévéhíradók sugározta képek villannak elém: maroktelefonokkal önfeledten játszadozó honatyák és -anyák a parlament perzsaszőnyeges, fényben úszó folyosóin abban versengenek, hogy kinek van korszerûbb, többet tudó (tehát méregdrága!) készüléke, s agyonvert férj-feleség a maguk szegényes, döngölt agyagpadlós, nyomorú otthonában, akiket a falut rettegésben tartó vagány hagyott helyben száz-kétszázezer lejüket elrabolva? Vagy a kézdivásárhelyi 14 éves kislány, akit többen - köztük a suttogó hírforrások szerint két, a lakosság szolgálatára felesküdött rendőr is vala! - megerőszakoltak, majd félmeztelenül egy félreeső helyen hagytak fasírttá potyolva? És megnyerően mosolygó államelnökünk, aki rosszalló fejcsóválással azt tanácsolja a sajtónak: ne a kirívó, egyáltalán nem jellemző rosszat mutassák be - írják meg -, sugározzák az éter hullámain, mert az árnyékot vet e szép honra, hanem a szépet, a jót, a kulturáltat?
Ilyen körülmények között mit hoz - mit hozhat - ez a falnak állított Mikulás?
De ez a - dróton rángatott - Mikulás találékony. Ama latin közmondás ismeretében, hogy a népnek mindig kell adni ,,kenyeret és cirkuszt?, módosít egyet - politikusainktól tanulta, akik ebben mesterek! - a szlogenen, s hogy az egyensúlyt se érje károsodás, hát tanulékony tanítványként a drágulva fogyó kenyeret több (ingyen)cirkusszal pótolja a politika meg a közélet nagy arénájában szorongó ,,plebs? számára? És produkál olyan látványosságokat, hogy hajunk az égnek mered! Így van mûsoron, egyre elképesztőbben, az ,,itt a korrupt, hol a korrupt??, ,,melyik párt vezet a népszerûségi listán??, ,,ki lesz az államelnökjelölt??, ,,ellenzéki gladiátorok harca a korszellemmel!?, ,,ki volt szekus (de): ki nem volt szekus?!?, ,,zsonglőrözés a visszaperelt magánjavakkal?, ,,az alkotmány óriás-mûlesiklása a nemzetállamiság lejtőjén?, ,,népvagyon - nimolé!?, ,,a tömeges privatizáció délibábja?, ,,versenyfutás az integrációért? és egyebek, s hogy a kisebbségek is különszámot mutathassanak be, futtatják (igaz, csak szünetekben), a ,,lesz autonómia, nem lesz autonómia?, a ,,kisrégiók, tartományok vesszőfutása a paragrafusok varázserdejében?, a ,,röplabdázás a Szabadság-szoborral (zárt pályán!)? agyzsibbasztó bûvészmutatványokat, és így tovább, és így tovább?
?Nekem, megsúgom, kedves olvasóim, ez a Mikulás kezd gyanús lenni?
Ez talán nem is az igazi Mikulás!? Elnézem hófehér prémmel szegett vörös zekéjét és kucsmáját, hallgatom vásári kikiáltóra emlékeztető ,,ajándékkínáló? rikoltásait rádióban-tévében, olvasom a lapokban, s korgó gyomromból átcikázik tisztuló agyamba a felismerés, hogy én ezt már láttam, már hallottam, nem is olyan régen? csak akkor még voltak (azóta divatjamúlt, mi több: be is tiltott) jelvényei is.
?Már pirkadt odakint, s még mindig nem csukódott le a szemem? S hirtelen ráébredtem: ez a felismerés, ez a ,,deja vu?, nos, ez az az értékes ajándék, amit nekem egy izzadva-vergődve átvirrasztott éjszaka után ez a pojácamikulás vékonyodó talpú lábbelimbe hullatott?
Hogy mihez kezdek, hogy mihez kezdünk ezzel a felismeréssel, az mindenkinek a magánügye, amiből csak akkor lesz közügy, ha kórusban világgá kiáltjuk: Elég volt!!! Nem bírjuk tovább!!! Hagyjatok élni, dolgozni, alkotni!
Jöjjön el hozzánk-nekünk jövőre a mi Mikulásunk!!!
Bitay Ödön
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-12-04: Archívum 2003–2007 - :

Belföldi hírek