Médiafigyelő: A szóért, szavunkért, nyelvünkért!

2003. december 5., péntek, Archívum 2003–2007

Beszélgetés DR. PÉNTEK JÁNOS tanszékvezető egyetemi tanárral
Dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető tanára, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke a kézdivásárhelyi Siculus rádió vendége volt. Az alábbi beszélgetés ott hangzott el.
Szerkesztő: Rádióban vagyunk. Mûsorvezetők, adásvezetők dolgoznak, mûsort szerkesztenek, levezetik az adásokat, riportokat készítenek. Többnyire magunktól tanultuk ezt a mesterséget. Hogy áll itt, Erdélyben az újságírói képzés, az ún. zsurnalisztika, és tulajdonképpen honnan kellene indulni, mit kellene tenni, hogy ez minőségi legyen.
- A kezdeti időszakban közvetlen kapcsolatom volt a képzéssel. Kilencven őszén a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) felkért, indítsunk a tanszéken újságíróképzést. Ezt úgy oldottuk meg, hogy megszerveztünk egy négyszemeszteres képzést azoknak a magyar szakos hallgatóknak, akik eziránt érdeklődtek. Körülbelül három évig tartott. A képzés aztán próbált önállósulni. Nagyváradon beindult az Ady Endre Sajtókollégium magánoktatási formaként, majd kapcsolódott a Partiumi Keresztyén Egyetemhez. Még később a kolozsvári egyetemen önálló újságírói szak indult. Közvetlen tapasztalatom az volt, hogy az Ady Endre Sajtókollégiumban színvonalasabban dolgoztak azok, akiknek már volt előzetes gyakorlatuk, tapasztalatuk. Ezért akkor ott, induláskor a levelező tagozat volt a jobb. Később az egyetem újságíró szakán voltak olyan hallgatók, akik párhuzamosan vagy második szakként végezték az újságíróit.
Az újságírónak nem egyszerûen csak újságírónak kell lennie: alapkövetelmény, hogy legyen valamilyen területen jártassága, szakmûveltsége, esetleg éppen egyetemi végzettsége. Hogy az a természettudományok területe vagy a politológia, a mûvészettörténet vagy az irodalom, már másodlagos. Az újságíró nem lehet hiteles, ha nem szakértője is valamely területnek. Ez teszi lehetővé számára, hogy alapos legyen, hogy az olvasónál többet lásson. Emiatt tartom rossznak azt, hogy a mi egyetemünkön is egyszakos az újságíróképzés. A hiányt a hallgatók is érzik, ezért gyakori, hogy párhuzamosan más szakon is tanulnak, vagy később folytatják második egyetemmel. Csakhogy ez így több időbe és több pénzbe kerül. És vannak, akik megmaradnak csak azzal, hogy elvégezték az újságíróit.
A mai világban technikai ismereteket, tehát kommunikációs ismereteket is kell szerezni. Az újságszerkesztés ma már más, mint korábban. Szinte azonnal a világhálóra kerül. Egy rádióstúdióban ugyanez a helyzet, mindenki gépekkel van körülvéve, itt is ez van Kézdivásárhelyen. Technikai, számítógépes ismeretekre és nyelvi ismeretekre szükség van. Ezeket külön technikaként kellene oktatni, de ennyi nem elég. Nagyon fontos az anyanyelvi képzés, a nyelvi mûveltség, a folyamatos nyelvi továbbképzés. A rádiós, a tévés hivatásos beszélő, és ilyen minőségében nagy a felelőssége. Az ő nyelvhasználata akarva-akaratlanul széles környezetben mintaként hat. Jó vagy rossz mintaként. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége korábban rendszeresen szervezett ilyen képzést Illyefalván a rádiók és a televíziók munkatársainak. Ennek a lényege a beszédtechnika volt. Magyarországról a rádiózás szaktekintélyeit hívtuk meg, dr. Bőzsöny Ferencet, Wacha Imre tanár urat - Beszédmûvelés gyakorlószövegek címû kötetét épp az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége adta ki - és Stollár Katalint, akinek kézikönyve szintén nálunk jelent meg. Ezek a kézikönyvek megtalálhatók az AESZ sepsiszentgyörgyi irodájában, és ha igény van rá, a tanfolyamok is megszervezhetők.
Az írott sajtóban is alapvető követelmény az íráskészség, a stílus, általában a nyelvi mûveltség. Jól kell tudni írni, jól és élvezetesen. Kell hozzá tehetség, kétségtelenül, de sokat számít a tanulás, a gyakorlás, amelynek nem a rutin a lényege, és az is fontos, hogy az újságírónak keze ügyében legyenek a legfontosabb kézikönyvek, a sokat segítő számítógépes nyelvi programok. A hazai sajtóban nagyon vegyes a színvonal. Zavar, ha valami nagyon rosszul van megírva. Nem csak arról van szó, hogy az olvasó értse, hanem hogy élvezze is, amit olvas. Mi még nem tartunk ott. Az ember naponta tapasztalja a nyelvi ügyetlenséget, a kliséket, a provincializmust, a kétnyelvûséggel és a gyors fordításokkal összefüggő tükörszerkezeteket.
- Erre visszatérünk. Megkérdezem, hogy a szónokoknak hol tanítják, és egyáltalán tanítják-e, hogyan állítsák össze a beszédeiket?
- Tanítják, tanítjuk a retorikát (nem kötelező tantárgyként a tanárképzésben), hallgatóink néhány éve szónokversenyen is részt vesznek. Azok viszont, akik nálunk gyakran szónokolnak a közéletben, beszélnek a rádióban, nem mind tanulták. A politikusok biztosan nem, mert ők többnyire belesodródtak a közéletbe, meg kell nyilatkozniuk, és mindenki a saját tehetsége, képessége szerint beszél. Retorikai felkészültségük nincs. Rendszeres, szakszerû retorikai képzést csak a teológusok kapnak, és a színészek. Itt sem mindig jók a retorikai minták, mivel akár a teológiai hagyomány, akár a színpadi hagyomány eltávolíthatja a szónokot a mai hallgatóság elvárásaitól.
- A sajtóról kérdeztem professzor úr, nem véletlenül. A háromszéki magyar sajtóról, egy írott és egy rádiós sajtóról, pl. a Háromszék napilapról és a kézdivásárhelyi Siculus rádióról mi a véleménye?
- Én a székelyföldi vagy a kolozsvári sajtótól is leginkább azt várnám el, hogy merjenek ezek a lapok, rádióadások ,,helyiek lenni?. Nem kell félni attól, hogy provinciális lesz az újság vagy a rádió azért, mert helyi dolgokkal foglalkozik. A sajtó azért van, hogy tájékoztassa az embereket, hogy szórakoztassa őket, hogy álljon ki értük. A helyi lap, a helyi rádió nem lehet kozmopolita, nem lehet úgy elitista, hogy csak egy nagyon szûk körhöz szóljon. Nem rendezkedhet be arra, hogy csak kitöltse az időt vagy az újságoldalakat. Vannak, akik fanyalognak a kívánságmûsorok, a zenés üzenetek miatt, pedig ezeket hallgatják legtöbben. Folyamatosan foglalkozni kell a helyi eseményekkel, a helyi emberekkel, intézményekkel.
A megyei lapnak, a Háromszéknek megvan az a nagy előnye, hogy a sepsiszentgyörgyi író-költő barátaink, Farkas Árpád és társai, a huszadik század második felének rangos írói, költői odaálltak a lap mellé. Annak idején Magyari Lajos a legnehezebb mûfajjal, a vezércikkekkel tudott naponta újat mondani. Most is van egy olyan karaktere, amely megkülönbözteti a több napilaptól. Nyelvileg, stilárisan karakterisztikus, és nem udvariasságból mondom, hogy színvonalas. Sylvester Lajos írásai kemények szókimondóak, a politikai-gazdasági elemzések szakszerûek és olvasmányosak, Bogdán László írásait mindig érdeklődéssel és élvezettel olvasom.
A sajtó, a kisebbségi sajtó két kritikus kérdése: mennyire lehet független, és milyen mértékben van súlya, hatása annak, amit megír? Előbbivel biztosan baj van, már csak a folyamatos anyagi gondok, az anyagi függőség miatt is. Ezzel függhet össze az, hogy a kisebbségi sajtó túlságosan is protokolláris, udvarias. Újra vannak tabutémák és tabuként kezelt nevek, személyek. A megyei napilapoknak is többször kellene venniük a bátorságot, hogy legyenek provokálók, legyenek rámenősek, a helyi dolgok közül olyasmihez is nyúljanak hozzá, ami kényesebb. Ritkán látom a sajtóban ennek a nyomát. Mondok egy területet, amit közelebbről ismerek. Az oktatás olyan eseményei, mint a botrányokkal kísért érettségi, benne az értelmezhetetlen, buktató fordítások és egyebek. Meg kellene írni, mit nyilatkozik erről a tanfelügyelőség, az oktatási hatóság, amely a mundér becsületét védi, hogyan látja a szaktanár, akinek a munkája ment ezzel kárba, a pedagógusszövetség, mert ez a magyar nyelvû oktatást kompromittálta, a szülő, akinek a gyermeke emiatt bukott meg, vagy emiatt lesz tandíjas az egyetemen. A tényeknek egy mélyebb feltárása hiányzik. Néha, sajnos, rosszat kell mondani az intézményeinkről, az intézményekről, felelőtlen felelős személyekről. Nem könnyû itt megtenni, nem olyan könnyû, mint annak, aki Kolozsvárról ide jön, és elmondja a véleményét, a benyomásait. Ezt a fajta civil bátorságot hiányolom néha a Háromszékből is. Pedig a sajtónak éppen az a szerepe, hogy politikával, a hatósággal meg egyebekkel szemben a civil világot, a polgári világot védje, tájékoztassa. Túlságosan protokollárisak lettünk. Ezt én nem szeretem, mert a hivatalos vélemények dominálnak, ebből pedig volt részünk elég.
A Siculus rádióra visszatérve, én arra biztatnám a rádió munkatársait is, ne féljenek attól, hogy azon a nyelven beszéljenek, ahogy itt az emberek beszélnek. Nem kell erőltetni a feltételezett köznyelviséget, a magyarországi nyelvhasználati mintákat. Az itteni természetes beszéddel kell élni. Gyönyörûen beszélnek itt az emberek falusi környezetben, a háromszéki városokban, Kézdivásárhelyen is, természetesen. Az az érzésem, hogy a munkatársak ettől a természetes beszédtől próbálnak elhatárolódni. Pedig ellenkezőleg: ezt a lokalitást vállalni kell. Annyi érték és annyi szín van benne. Ugyanez a helyzet a problémákkal. A mindennapi rádió- és tévéadásokban nem csak az amerikai popsztár évfordulója lehet érdekes, ez mindenütt elhangzik. Többet kell foglalkozni a helybeliekkel, őket kell megszólaltatni, akik itt vannak, és értéket teremtenek. A külföldi popsztárnál sokkal fontosabb a helybeli pedagógus, mûvész, orvos, akinek sikerei vagy kudarcai vannak, akinek évfordulója van, vagy éppen nyugdíjba megy, az alkalmazott, akit éppen elbocsátottak, a családok, amelyek gondokkal küzdenek vagy sikereik vannak.
Dr. Szőcs Géza
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép