Pillanatnyilag úgy lehet megítélni, hogy az egyre inkább párhuzamosan folytatott - néha egyenesen a táborok egymásnak feszülésére összpontosító - erdélyi magyar politizálás útjai csak a végtelenben találkozhatnak. Az autonómia gondolata mellett kardoskodók és az RMDSZ-csúcs apró lépéseket preferáló politikusai újra úgy ,,találkoztak? Budapesten, hogy még a kölcsönös hideg üdvözlésre sincs alkalmuk. Bizonyosan nem is keresték ezt az alkalmat, bár mindkét tábor képviselői magyar-magyar értekezleteken vettek részt Magyarország fővárosában. Az autonomisták az önrendelkezési lehetőségek megteremtési feltételeit firtató tanácskozáson, mely voltaképpen a nyugati emigráció kezdeményezésére született meg, s oda eredetileg meg sem hívták sem a Székely Nemzeti Tanács, sem pedig az alakulás küszöbén álló Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács reprezentánsait. A csorba helyreüttetett, az érdekeltek megjelenhettek a tanácskozáson: Szilágyi Zsoltot, Toró T. Tibort és másokat is felismerhettünk az eseményt bemutató híradókban. Ám a magyar média inkább a nyugati kezdeményezőket szólaltatta meg, kik közül Oplatka András svájci illetőségû újságíró például úgy foglalta össze a fórum tanulságait, hogy az autonómiák kelet-európai országokban való megteremtésének szükségességét először a nyugati politikusokkal kell megértetni, s úgy nyerni meg támogatásukat, hogy saját érdekeiket is fölismerjék a gondolatban. Elismerjük: pragmatikus és körültekintő szempont, de még köszönő viszonyban sincs az ,,autonómiát most!? elvét hirdetők álláspontjával. Erről a csillagászatinak mondható véleménytávolságról a tudósításokból vajkeveset tudhattunk meg.
Sokkal jobban, alaposabban mediatizálták az ugyancsak Budapesten rendezett soksokadik magyar-magyar ,,csúcsot?, mely arra keresett választ, hogyan lehetne gazdaságilag kedvezőbb helyzetbe hozni, megerősíteni a határokon túli magyar közösségeket, hogy a szülőföldön való maradásra ösztönözzék az anyagilag egyre inkább ellehetetlenülő magyar tömegeket, kiknek száma ugyan egyre drámaibb módon fogyóban van, de még így is körülbelül hárommilliós kollektívumról van szó.
A magyar kormány - természetesen! - ez utóbbi értekezletre adta áldását, eziránt nyilvánította ki rokonszenvét és támogatókészségét (az eddigi alapítványi és költségvetési pénzek mellett az erdélyi magyar televízió kilátásba helyezett finanszírozása), s hangot is adott ama meggyőződésének, hogy az RMDSZ jár a helyes úton, amikor a kis lépésekkel kivívott engedményekkel közelít a távoli és végső célhoz, az autonómia különböző formáinak megteremtéséhez. Ez vág egybe a magyar diplomácia törekvéseivel is, mely - érdekes a kifejezés! - már ,,a fejbetörést is kockáztatva megkopogtatta? az európai közöny falát, és szívósan dolgozik a kisebbségi jogok kontinentális garantálásáért.
Ha történelmi analógiákat keresnénk a mostani helyzetre, talán a Széchenyi-Kossuth nézetkülönbség juthat eszünkbe legelébb: mi a jobb, a sürgetőbb korparancs - először szabadságot, aztán gazdagságot, vagy elébb gazdagságot, aztán szabadságot? -, de érezzük, hogy sántít a párhuzam, s nem csupán a szereplők történelmi súlya okán. A találkozni nem is óhajtó párhuzamosok miatt inkább.
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.