Újságírók dörmögését olvasom, hogy a Szent Anna-tóhoz fényes nappal is bejárnak a medvék, illetve a medvebocsok. Rákaptak a kukázásra, illetve a szemetelő szemét emberek szemetére, s eme megállapítás után párhuzamos irányban cammog két szála a történetnek: egyik a turizmust félti (az emberek félelmükben elkerülik a Szent Anna-tavat), a másik a medvéktől fél, mert ismeri a közmondást: nem jó kölykes medvének a fiát faggatni.
Magam is előhozakodhatnék tucatnyi medvés történettel, amelynek részese voltam. A 70-es években, amikor még sátorozni lehetett a tóparton, és — mit tagadjam? — a sátor ,,háztartási" hulladékát behordtuk alig néhány méterre a bokrok alá, éjszaka ott koslattak a medvék, zörgették az üres konzervdobozokat, és ha zseblámpával rájuk világítottunk, akkor sem távoztak, szempárjuk éjszakai fénye szentjánosbogárként villant szembe velünk. Volt, amikor éjszaka a sátrak közé is bejártak, és lévén sátorlakókként mélyen alvók, csak a lábnyomokból következtettünk az éjszakai látogatásokra. A 90-es évek elején magyarországi turistavendégeink újságolták, hogy a friss, téli hóban távolról csutaknak vélték a tóparton a mackót, amely közeledésükre megmozdult. Hátra sem nézve a kráter pereméig szaladtak. Voltam aztán Észak-Amerika nemzeti parkjainak néhányában, és grizzlyt is láttunk elvonulni tőlünk négy-öt méterre. Ránk sem hederített. Fotóztuk is a Grand Teton Nemzeti Parkban. A találka helyszínétől néhány száz méterre fel is fedeztük a figyelmeztető táblát: abban az övezetben gyakran látni medvéket, inni járnak a kristálytiszta hegyi patakhoz. Ezekben a nemzeti parkokban szigorúan tilos még a kempingekben is élelmet tartani. Arra ne is gondoljunk, hogy pityókosan vagy legénykedve hergeljük, kővel dobáljuk Dörmögő Dömötöréket. Nálunk viszont csupa virtusból, szereplési vágytól hajtva is megteszik egyesek, ami a turisztikai kultúra teljes hiányára vall. (Amerikában a nemzeti parkok területén tilos alkoholt fogyasztani. Nálunk pedig szinte rendszeresnek mondható az ivászat, ami — valljam be? — velünk is megesett.)
A medve, köztudott, rendszerint csak akkor támad, ha bocsait félti, vagy ha meglepetésszerűen kerül közelébe az ember. Vagy ha, botor módon, ingerli a mackót. Nem véletlen, hogy a gyakorló málnaszedők a medvéket túlharsogva ordítanak egymásnak. A hangos szóra elinal a medve.
Különleges romániai jelenség a kukázásra rákapatott medvepopulációk léte. A Kárpátok Géniuszának uralgása idején a ,,medveóvodákban" nevelt, majd az erdőkbe széttelepített mackók elszoktak a természetes táplálékszerzéstől, s emiatt Brassó városába is belátogatnak.
A medvék miatt nem kell lemondani a Szent Anna-tóhoz tervezett kirándulást. Csak nem kell hergelni őket, és igyunk itthon a medve bőrére.
