Ion Iliescu úr, a legfőbb román állami méltóság legutóbbi, december 1-je tiszteletére Aradon elmondott beszédében ismét megtisztelt bennünket, magyar alattvalóit figyelmével. Miután megígérte, hogy szobrot állítanak a határközeli városban 1918 emlékére, rögtön hozzá is fûzte: ez a szobor lesz, de a magyarok szabadságszobra nem lesz! Ezt fontos volt elmondania abban a városban, amelyik másképp is kedvessé vált számára, hiszen ott írták alá a román fél számára oly szép sikernek számító román-magyar alapszerződést. És ott nyilvánította ki azt is még annak idején, hogy népeink megbékélésének a jegyében is valamiféle szerződést kellene kötni. Bizonyára olyasmire gondolt, mint amit II. Ramszesz és II. Hattuszilisz írtak alá ezelőtt közel négyezer esztendővel, s mely ,,örök békeszerződés? néven került be a történelem lomtárába, mintegy példázva, hogy mennyire örökök és mennyire sokat is érnek az ilyen szerződések. Mint ahogy Iliescu úr is, szerződés ide, szerződés oda, nem szûnik meg állandóan sérteni, ha kell, meg is alázni az örök barátot. Mint ahogy tette most is.
Megismételte már sokszor elhangzott kijelentését, hogy nem lesz székely enklávé az ország közepében. Ez is ,,ismerős? mondás már, nemcsak az államelnök, hanem a miniszterelnök és az egész román vezérkar zengi ugyanezt, mióta ,,veszélyessé? vált a helyzet a ,,szeparatisták?, ,,az ország egységére törő, azt feldarabolni akaró? erők részéről. Akik - ugye - enklávét akarnak Románia szívében. Hogy szülőföldünkön szeretnénk egyenlő rangú állampolgárként élni, az sehol. És hogy ez egyébként sincs így, e kinyilatkoztatásokban minden rágalom, mit sem számít a nagy államférfiaknak. Mert ,,ez nem európai?, ez ,,ellentmond a jelenlegi nemzetközi normáknak?, a ,,demokrácia? elveinek. Elvégre ezt csak tudják az ország urai. Mint ahogy azt is tudják, hogy annyi sok jogunk van már eddig is, mint egyetlen más európai kisebbségnek sincs. S nap mint nap kapjuk az újabbakat és újabbakat. Már beszélhetünk anyanyelvünkön is a törvényszék előtt. (Hogy ez a jogunk sokkal magasabb szinten megvolt a Ceau?escu-rendszerben is, arról szó sincs. Most kaptuk meg!) S most, a napokban azt is megengedték szenátusi uraink, hogy ha mindkét fél - a felperes is, s az alperes is - magyar, tolmács nélkül is folyhat a tárgyalás, de a periratokat mindenképpen román nyelven kell elkészíteni. Mint ahogy a magyar egyházak ügyvitelét is románul kell folytatni ez év januárjától, 1918 óta először! Úgy is fogalmazhatnánk, hogy máris túl sok a jogunk. Bizonyára gondolják is ezt a fent nevezett urak, ezért ódzkodnak attól, hogy ezt az ,,egyet?, az autonómiát megadnák. Mert ez ősi román föld, Románia közepe, és mi egyáltalán mit akarunk? Enklávét akarunk magunknak az ország kellős közepén?
Enklávé? Igen. Már Tamási Áron leírta ezt a traumát, melyet e négymegyényi terület népe, a székelység élt meg. Nagy-Magyarország legkeletibb csücskéről egyenesen Nagy-Románia kellős közepén találta magát. Egy darab etnikailag is homogén terület cseppent, esett idegen uralom alá. Melynek azonkívül, hogy így döntöttek a trianoni palotában, valóban semmi köze nem volt Romániához. Azóta is egyetlen célra koncentrálja az erejét a mindenkori román hatalom, hogy miként lehetne e föld arculatát megváltoztatni. Be- és kitelepítéssel, szokásaink, hagyományaink ápolásának tiltásával, javaink elidegenítésével, szülőföldünk gyarmatosításával. Hogy ne legyen az enklávé! Egy más jellegû, a többitől különböző része az országnak. Hogy a más ne legyen más, hanem legyen ugyanolyan, mint a többi. 1918-ban még más enklávék is voltak Románia új területén. Ilyen enklávék voltak városaink, Kolozsvár, Arad, Nagyvárad, Temesvár, Torda, Szatmárnémeti, Nagybánya, és sorolhatnánk a többieket. Kolozsváron még 1955-ben is magyar volt az utca nyelve. Nagyváradon a hetvenes-nyolcvanas évekig. A román hatalom ütemtervet dolgozott ki, alárendelte minden lépését e városok elrománosításának. Tömbjeinket sikerült fellazítani, aztán elszórványosítani. Úgy-ahogy még a Székelyföld bizonyult túl nehéz diónak. De a malom itt is őröl. A gépezet, a felfaló, a purifikáló, a megtisztító gépezet mûködik. Ceau?escu iparosítással ,,oldott meg? sok-sok ,,etnikai problémát?. A mostani taktika: az elszegényítés. A gazdasági felfalás. A föld ide telepített, ide irányított újgazdagjainak nem kellenek a ,,bennszülöttek?. Az ,,idegenek?. ,,Amíg van egy román munkanélküli, nem alkalmazok magyart? - mondta Kovásznán az egyik ilyen úr. S az elszegényedett nép mit tehetne? Javainkat felvásárolják, elorozzák, gyermekeinket földönfutóvá teszik. Menekül innen az élő, ősi tûzhelyek hûlnek ki, egykor élettel tele hajlékok romlanak le, hogy aztán olcsó pénzért idegen kézbe jussanak. Ez az a paradicsomi állapot, így festenek ,,többletjogaink?, így fest az a demokrácia, melyet az ,,európai normák? szabályoznak. S így fest az az enklávé, melyet nem akarnak enklávésítani, mert arra nincs szükség. Így fest az a ,,román föld?, melynek az adminisztrációját nem kell megváltoztatni. Mert az így jó Iliescu úréknak, és így jó nekünk is - mondják ők. S hogy mit mondunk mi?
Hogy mit mondunk mi?
Hogy mit akarunk mi?
Arról szó sem lehet! Mondta államelnökünk Aradon, Románia nemzeti ünnepén. Annak a napnak az évfordulóján, melyen egyébként mindazt, amit mi akarunk, megígérték nekünk a románság akkor ott összesereglett vezetői. Mert hát Románia a szabad népek hazája akart, akart volna lenni!
Be kár, hogy nem lett az!
Gazda József
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.