1.
Megbocsáthatatlan bûn vagy merénylet? - ezzel a gondolattal zárta újságíró kollégánk lapunkban közölt írását az egykori Ojtozi-vár területén tátongó hatalmas munkagödör láttán. (Iochom István: Pusztítják a Rákóczi-várat, Háromszék, 4029. szám.).
A riasztó hír hallatán Demeter János, a megyei tanács elnöke elrendelte a helyszíni szemlét. Szabó Ágoston, a megyei tanács urbanisztikai irodavezetője, Hlavathy Izabella, a megyei tanács mûvelődési és vallásügyi igazgatóságának felügyelője és e sorok írója Garai Lajos berecki polgármester, Dimény Zoltán alpolgármester, Balogh András mûvelődésiotthon-igazgató és Rózsa József nyugdíjas erdész társaságában felkeresték az ojtozi Rákóczi-várat. A helyszínen az erőgéppel kikotort munkagödör mellett volt az a népes munkáscsapat is, amely az Orange Romania Rt., illetve az Arcul de Triumf Kft. - Târgovi?te megbízásából a mûemlékvédelem alatt álló területre helyezendő távközlési antenna és a közvetítő állomás építését kivitelezi. A megyei tanács illetékesei elrendelték a munkálatok azonnali leállítását, majd a berecki polgármesteri hivatalban felvett jegyzőkönyvben rögzítették a tényállást.
Ezt követően a megyei tanács elnöke magához kérette az építtető cég képviselőit (Cezar Pu?ca?u, az Orange Romania, Enache Nicolae és Carman Panait, az Arcul de Triumf Târgovi?te kereskedelmi igazgatói). A megyei tanácsnál december 4-én tartott sürgősségi elemző ülésen részt vett Vajda Lajos alelnök, a megyei tanács illetékes igazgatóságainak, a Székely Nemzeti Múzeum, az építészeti felügyelőség képviselői és Garai Lajos berecki polgármester is.
A megbeszélés résztvevői megállapították, hogy nevezettek a védett mûemlék helyén, mintegy 150 négyzetméter területen egy munkagödröt alakítottak ki. Az építtető a tervezett építmény kivitelezéséhez szakhatóságok által kibocsátott engedélyekkel és jóváhagyásokkal nem rendelkezik. Nevezettek a további kártételek megakadályozása végett azonnali hatállyal leállítottak bármilyen tevékenységet, elrendelték a kiásott munkagödör azonnali betemetését, a beázások megakadályozása végett csapadékelvezető árkok ásását, elrendelték az Orange számára a terület komplex topográfiai dokumentációjának elkészítését, és intézkedtek a szakszerû régészeti kutatások elvégzése ügyében az építtető cég költségén.
Tudatos rombolás vagy felelőtlen felületesség?
A jegyzőkönyvek lényegét reprodukáló fárasztó szöveg közlésével is jelezni kívánjuk az ojtozi Rákóczi-vár körül kialakult törvény- és szabálysértések szövevényességét és súlyosságát. És érzékeltetni kívánjuk a konkrét eseten túl az ojtozi történet tipikus voltát és gyakori ismétlődését. Az elemzésekből kiderül, hogy bizonyos esetekben a törvényesség áthágásával, vagy a felületesség és tájékozatlanság következtében tudatosan vagy akaratlanul milyen kártételekre kerülhet sor. Emiatt az engedély nélküli építkezések dzsungelébe kerültünk, vannak községek, ahol településnyi területeket foglaltak el és építettek be törvénytelenül, mindenféle urbanisztikai felügyelet nélkül. Vannak esetek és alkalmak, amikor országos vagy nemzetközi cégóriások a törvényt pókhálóként szaggatva követik el a szabálytalanságokat, és lehetetlen helyzetbe hozzák a helyi szakhatóságokat, amelyek megszégyenülve nézik, hogy mi történik körülöttük. Friss példa a Lukoil rétyi keresztúti és kézdivásárhelyi engedélyek nélküli építkezése, ami egyébként országos szórásban is megfigyelhető.
Ezzel a kerülővel tulajdonképpen közelebb jutottunk az ojtozi Rákóczi-vár körüli mostani ,,viadalhoz?, ahol, egyrészt a költségvetési év szorítójában - ne vesszen el az építtető cég idei költségvetésében szereplő pénz -, másrészt a felépítendő objektum telekkönyvi, tulajdonosi stb. viszonyainak hiányos dokumentálása mellett a szabálytalanságok egész sorát követték el.
Bûnbakkeresőben
A vármaradványok tönkretételével kapcsolatos hírek hallatán előbb arra gondoltunk, hogy ha kizárjuk a szándékos mûemlékpusztítást, akkor egy sok évezredes, a praktikus kártevés szokásaival találkozunk. A várakat rendszerint olyan stratégiai fontosságú helyekre építették, amelyek, mint fontos földrajzi koordináták metszéspontjaiban lévő létesítmények, az idők során beálló változások után is az emberi tevékenység célkeresztjében maradtak. Az egykori várak maradványai körül, vagy ezekre ráplántálva, ma hatalmas antennatornyok, televíziós átjátszó állomások, radarállomások berendezéseit láthatjuk. A história ismétli önmagát, az egykor füst- és hangjelzéssel információkat továbbító várak, amelyeken a lármafákat meggyújtották, ma is a (tele)kommunikációt szolgálják, jeleket, jelzéseket továbbító állomások acéltornyai mutogatnak az ég felé.
A Gyimes völgyében, ,,az ezeréves határnál?, az Apahavas oldalán, Áldomásmezeje közelében is van egy Rákóczi-vár (Gyimes vára), amely a völgyszoros megfigyelő pontján emelkedett. Sûrûn látogatott turisztikai nevezetesség, aki kiránduló arra jár, nem mulasztja el megszámlálni a kőlépcsők 134 fokát. Megmászták ezt a magaslatot az antennaépítők is, ott is acéltorony bökdösi az eget. Csíkban a Zsögödi-szorosnál egy állítólagos ,,dák-vár? elpusztítása miatt tört ki botrány. Szintén átjátszóállomás építése miatt. A Kőhalomnak nevet adó vár esetében is antennaerdő rondítja a kilátást.
Ojtoz felé menet a helyszíni szemle előtt azt gyanítottuk, hogy az antennatelepítő Orange Rt. számára is önmagát kelletve kínálkozott a Rákóczi-vár magasa. A várak helye az építkezés számára kedvezően kialakított, rendezett terepet kínál, sőt, ingyenes építőanyag-szolgáltató is. A lerombolt várakból kastélyok, kúriák, kőkerítések, utak épültek. (Az Olt völgyében Herec várának köveiből rakták többek között az oltszemi kastély kerítését is, ,,valahová? elvándoroltak Ika várának a kövei is, szerencsére a zömtorony megmaradt.)
Az ojtozi vár esetében is vannak arra vonatkozó feljegyzéseink, hogy a várfalak kövei hová kerültek vagy kerülhettek.
Mostani terepszemlénken az ojtozi antennatelepítéssel kapcsolatos sejtéseinket valós tények igazolták. Az egykori Rákóczi-vár területe a távközlési torony számára megfelelő terepnek bizonyult. Mi több, a gázvezeték nyomvonalán a csövek fektetésére és felügyeletére kiképzett út megközelíthetővé teszi a tervezett acéltornyot. Miközben a velünk lévő Rózsa József, a terep és a történelem ismerője a Gheorghe Gheorghiu-Dej korabeli vívmányvezetékének építéséről beszél - a Keleti Fővezeték Moldva ipara számára nélkülözhetetlen energiát biztosít -, arra gondolunk, hogy az itteni munkálatokat minden bizonnyal pusztán a gázvezeték miatt is le kellene állítani, hiszen a laikus számára is elképzelhetetlen, hogy a stratégiai fontosságú objektum közvetlen közelében építkezzenek. Magyarán: a nem szándékos, de súlyos szabálytalanságok halmozódnak.
Ottlétünk alkalmával az Arcul de Triumf Târgovi?te cég építőmunkásai a rögtönzött kőkatlanba rakott tûz mellett melengették a kezüket. A munka aznap szünetelt, előző nap viszont a törvényes munkaszünet dacára - december 1. - a hatalmas munkagödröt mélyítették. Szószólójuk - értelmes, szimpatikus fiatalember - azt bizonygatta, hogy ezek az emberek nem vonhatóak felelősségre azért, ami ott történik. ? nem a főnökük - mindössze három napja gépkocsivezetője a brassói építtető alvállalkozónak -, de az a bosszantó, hogy ezek az emberek kapva kaptak a karácsony előtti munkaalkalmon, gyorsan be akarták fejezni a munkát, hogy pénzhez jussanak, és most ezzel az ellenőrzéssel becsapott a mennykő. A szabadtéri tûz mellett búslakodnak, hogy számukra se pénz, se posztó. Egyébként a gödörben és a közvetlen szomszédságában nem találtak semmiféle régészeti nyomot. Számomra imponáló, amint a valóban vétlen alkalmi munkások védelmére kel, kérdezem is, hová valósi, és mondja, hogy mi éppen egyfalusiak lennénk, ő is csernátoni.
Közben maroktelefonon a szerkesztőségből is keresnek, a brassói alvállalkozók keresik a maguk igazát: ők nem vétkesek. Ez mindannyiunk számára világos. De a szomorú történet ezzel még sötétebbre színeződik: vétlen emberek károsodnak mások figyelmetlensége vagy felelőtlensége miatt. Sajnáljuk őket - ez is valami -, de minden bizonnyal otthon a padlás ilyenfélékkel van tele. Csoda-e, ha nem valami barátságos képpel piszkálják a katlanban a parazsat.
Közben a helyszínen a hamu alá fojtott, majd fel-felparázsló véleményfoszlányok csapnak a csípős füsttel együtt az arcunkba.
Rózsa Jóska bátyánk megszállott várvédőként mondja a magáét. Imponáló történelmi tájékozottsága a helyi hatóságiak számára kellemetlen és zavaró. Az ő pillanatnyi érdekük - úgy vélik - a történtek minimalizálása. Ezért a felügyeleti szervek előtt önmagukat is megalázva azt bizonygatják, hogy azon a helyen nem is volt vár, annak ott semmi nyoma nem látszik, a munkagödör ásása közben egyetlen faragott kődarab sem került elő. Az önkéntes helytörténész viszont magának ellenségeket szerezve érvel az igaza mellett. A régmúlt idők eseményeit borzolja bele beszélgetésünkbe, de a gázvezeték építésének fél évszázados eseményeit is plasztikusan vetíti elénk. Politikai foglyokkal és katonákkal ásatták ki két alkalommal a csövek föld alatti fektetéséhez szükséges árkokat, először az ?50-es években, majd a következő évtized elején. A ,,gázasok? telephelye Kézdiszentléleken volt. (A keleti fővezeték Erdővidéken lép be a megyébe, Sepsibükszád határának érintésével a Zsombor pataka mentén Bálványosfürdő érintésével a Torja pataka mellett haladva lép ki a felső-háromszéki lapályra, és innen fordul Bereck és Ojtoz irányába.)
A berecki polgármester a sarokba szorítva védekezik, úgy véli, minél kevesebbet tud a Rákóczi-várról, annál könnyebben megússza. Közben megjegyzéseket is tesz az általa ,,feljelentőknek? vélt várvédőkkel kapcsolatosan, ,,ha háború - legyen háború? alapon. Célzásai arra is vonatkoznak, hogy majd azt is ki kell deríteni, hogy bizonyos kőelemek hová tûntek el a Rákóczi-várból. Ha nem lenne ennyire feszült a helyzet, mosolyognék ezen a felvetésen, hisz Gyárfás Győző útépítő inzsellér 19. század végi feljegyzéseiből tudjuk, hogy a vár kőanyagát olasz vállalkozóknak adták el, akik az akkor még álló falak jó részét lebontották, és az útépítésnél vagy más építkezéseknél használták fel. Ma örülnünk kell, ha egy-egy kődarab azonosítható.
Hogy a jobb sorsra érdemes ojtozi Rákóczi-vár ne váljék helyi disputák és torzsalkodások forrásává, esetleg választási kampányelemmé, kisszerû botránykő-darabokká, ekkor fogalmazódik meg bennünk: 1. A mûemlékvédelmet szabályozó törvények előírásainak érvényt szerezve az építkezést régészeti feltárás előzze meg. 2. Az acéltornyot és az átjátszóállomást a törvények betartásával, lehetőleg a hegy egy fennebb lévő pontjára áttelepítve építsék fel. 3. A még meglévő falmaradványok konzerválására szerezzenek anyagi forrásokat.
A sajnálatos történet másik tanulsága, hogy a törvények respektálásának igénye mellett a helyi hatóságok képviselőinek minimális történelmi-mûvelődéstörténeti ismeretekkel is kellene rendelkezniük. Az is megalázó, ha olyan helyzetbe sodorják magukat, amiből, úgy vélik, a tudatlanságuk menekítheti majd ki őket.
Az incidenssel induló építkezés nem válhat egy ojtozi Bábel-toronnyá. Ennek megvannak a biztató jelei: az Orange Romania Rt. a régészeti feltárás anyagi fedezetét is vállalja. A cégnek a törvényesség betartása mellett az is érdeke, hogy az itt élők bizalmát megszerezze, és távol áll tőle, hogy terjeszkedése bármilyen történelmi emlék megőrzését nehezítse vagy akadályozza. Viszont a sokféle negatív előjelû történet, a zászlóperek, az utcaelnevezések körül kibontakozó viták ilyen irányba sodorják a közgondolkozást. A Rákóczi-vár maradványainak eltüntetése mögött máris szándékosságot vélnek.
Meggyőződésünk szerint ebben az esetben nem erről van szó. Ezt egyébként a sajnálatos incidens után majd a nagy tekintélyû óriáscég fogja bebizonyítani. A megyei tanács elemző ülésén résztvevő építtetők maguk is csodálkozva nézték Orbán Balázs könyvének Rákóczi-vár illusztrációját, és a tehetős cég vállalta a szakszerû régészeti feltárás költségeinek fedezését is.
Sylvester Lajos