Sport: Harmincéves a Sport Clubunk

2003. december 11., csütörtök, Archívum 2003–2007

2.
Az úttörő korszakot követő úgymond fellendülés a nyolcvanas években kezdődött el. Akkor az volt az elgondolás, hogy a klubnak, mint a megye egyetlen minőségi egységének, egy valóságos sportkombinátnak kell lennie, mely összefogja a még mindig nem titán megye kis erőit, hogy felvehesse a versenyt az ország élegységeivel.
Ez volt az elgondolás, mely összecsengett a város, a megye sportszerető embereinek elvárásával. Az elgondolás, az elvárás kivitelezésével Farkas Istvánt bízták meg. A kézdivásárhelyi sportvezetőben látták azokat a kvalitásokat, melyek egy ilyen nagyszerû terv kivitelezéséhez kellenek. Farkas István negy lendülettel kezdett dolgozni. Aktivitásának már az első évében a labdarúgók remek teljesítménnyel rukkoltak elő, a női kézilabdázók megszilárdították helyüket a B-osztályban, s az új bajnoki idényben jelezte, hogy igenis igényt tart a csoportelsőségre, az újjászületett birkózószakosztály bajnoki érmekkel - előbb a gyerekbajnokságon, majd a felnőtt korosztályén - bizonyította, hogy jó útra lépett, a visszafogadott férfi kézilabda visszajutásával a B-osztályba igazolta, hogy nem volt elhibázott lépés a visszafogadás, a tenisz mint új szakosztály a klub palettáján, sajnos, elbukott az osztályozón, mintha figyelmeztetni akarta volna a vezetést, hogy ebben a sportágban nem elegendő két salakos pálya, tíz-tizenöt teniszpalánta? S ha már az új szakosztályoknál tartunk, soroljuk gyorsan az atlétikát is. Farkas Istvánnak nagy tervei voltak e szakosztállyal. Érthető volt, hiszen Kézdivásárhelyen, sportvezetősködése idején virágzott egy atlétikaiskola, Kalith Attila bácsi iskolája. A tapasztalat tehát adott volt, most már csak a város hozzáállását kellett megnyerni.
A városét, de nemcsak az atlétikának, hanem a klub többi sportágának is. Az ez irányban megtett legfontosabb lépésnek tekinthető a névváltoztatás, Olt Sport Clubról Munkás Sport Clubra. Ezzel a lépéssel közelebb vitték a gyárakhoz, az emberekhez a klubot. Indulhatott tehát a közös összefogással kivitelezendő anyagi bázis megteremtése, mert azt mindenki jól látta, észlelte, hogy Sepsiszentgyörgyön is elkelne már egy modern, minden szempontból korszerû stadion, labdarúgó- és atlétikapályával ellátva. Mert furcsamód atlétika-szakosztályok mûködnek a városban (az MSC szakosztálya mellett dolgozott az ISK-é is), de hivatalos versenyt szervezni az adott körülmények között nem lehetett, s ezért szégyenszemre a Román Atlétikai Szövetség ide irányított versenyeit a szomszédos Brassó-Pojánán kellett lebonyolítaniuk a sepsiszentgyörgyieknek. Az elgondolás, az ötlet megszületett, a modern stadion kivitelezése viszont váratott, s várat ma is magára, annak ellenére, hogy mûanyag borítást kapott az atlétikapálya?
Közben a női kézilabda megtette első lépéseit az A-osztályba jutás kivitelezésére. Nem sikerült ugyan hazahozni Török Marit, átigazolták viszont Marian Ecaterinát, Florea Mariát, és frissítettek a sportiskolából olyan játékosokkal, mint Török Edit, Ferenczi Piroska? A Jakabos István vezette együttes felkerült az A-osztályba. Íme az újonc A-osztályos gárda: Jakabos Olga, Csillag Julianna, Andruc Elena, Florea Maria, László Kinga, Török Edit, Andor Éva, Vaszi Anna, Takó Éva, Kopacz Valéria, Marian Ecaterina, Kolcza Erzsébet, Horváth Etelke, Ferenczi Piroska.
Nagy volt az öröm, persze, hogy nagy volt. S hogy teljesebb legyen, az atléták - Darvas Laci, Fekete Zoli, Dombi Tünde - is ígéretesen bontogatták szárnyaikat. Az igazi nagy szárnyalás egyelőre váratott magára. S amíg várakoztunk, az MSC egyszercsak megszûnt első számú egységnek lenni. Az ipari negyed gyárai a maguk háza táján kezdték szervezni a sportéletet. Az IMASA átvette a labdarúgást, a jékorongot, gyorskorcsolya-szakosztályt indított (mindjárt olimpiai versenyzővel: Jenei Dezső), gyorsaságimotoros-szakosztályt, az Elektró terepmotoros-, sárkányrepülő-, hegymászószakosztályokat indított a már jól menő labdarúgó-szakosztály mellé?
Nem vitás, sportmozgalmunk összességében erősödött, gyengült viszont az MSC. A gyengülés viszonylagos, mert csökkent ugyan a szakosztályok száma, erősödött viszont a velük való törődés. Így aztán a három alapsportág - atlétika, kézilabda, birkózás - és szakosztály igyekezett öregbíteni a korábban megszerzett hírnevét, igyekezett újabb sikerekkel bizonyítani, hogy az ország legjobbjai közé tartozik az MSC. És tette ezt sikerrel.
(folytatjuk)
(áros)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-12-11: Archívum 2003–2007 - :

Sport: Emléktorna

2003-12-11: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás