Emelkedettségtől garantáltan mentes az ember, amikor valós, illetve virtuális szemétdombok sorsán töpreng. E kényszervállalkozás mégis szükséges, mert Háromszéken - noha tiszta, súlyos környezeti gond nélküli övezetként emlegetik - egyre több a háztartási hulladék, a megye burjánzó háztartási szemete pedig csak azért nem okoz tárolási gondot, mert sokfelé, különösen a falvakon oda szórják - vélhetően azért is, mert az önkormányzat nem foglalkozik ezzel -, ahová érik: patakba, rögtönzött, úgynevezett törvénytelen szeméttelepre (mely olykor éppen természetvédelmi területen húzódik). Egyszóval, hulladékgazdálkodásról mifelénk még a legnagyobb jóindulattal sem lehet beszélni, legfennebb ábrándokról, hogy bizony korszerû regionális hulladéktároló(k)ra lenne szükség, amire persze nincs pénz, de még határozott elképzelés sincs. Legfennebb azt tekinthetjük előrelépésnek (?), hogy az illetékesek ,,foglalkoznak az üggyel?, jóllehet az egyeztetésektől még hosszú az út a tennivalók körvonalazásáig, a megvalósításról nem is beszélve. Így aztán maradunk az általánosítóan semmitmondó nézetnél: milyen fontos teendők vannak a környezetvédelem terén.
Tervgazdálkodás felelősségre vonással
A környezetvédelmi hivatalban évek óta arról beszélnek, hogy Háromszéken is korszerû, immár az Európai Unió szabványainak megfelelő, környezetbarát regionális hulladéktárolókat kellene építeni, melyek befogadnák az egész megye szemetét. Jelenlegi álláspontjuk szerint két regionális szeméttelepre lenne szükség: Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen. Octavian Vasilescu, az intézmény igazgatója szerint, noha egy ilyen beruházáshoz több millió euróra lenne szükség, a hulladékgazdálkodás terén is lehetne külföldi befektetőket keresni, mert, mint állítja, üzletnek sem rossz, s ezt példázza, hogy az ország nagyobb városaiban már számos ilyen létesítmény született. Teljes mellszélességgel támogatják az ügyet, mást azonban nem tudnak - vagy nem akarnak - tenni, folyamatosan az önkormányzatok (városi és megyei) térfelére dobják a labdát, azzal ostorozzák őket, hogy ezt a feladatot nekik kell megoldaniuk.
A környezetvédők most azt hangoztatják, idén több intézmény vezetője, önkormányzati és kormányzati illetékesek által elfogadott ,,helybeli cselekvési terv? rögzítette, hogy év végéig mi a teendő, s amennyiben a papíron lévők nem valósulnak meg, következhet a felelősségre vonás. (A hatósági logika nagyjából ez: Bukarestből leosztják a megvalósítandó tervet, itt továbbítják, s ha nem teljesítik, jöhet a számonkérés. Régi séma, bevált.)
Míg a tervezett kézdivásárhelyi regionális hulladéktároló esetében a környezetvédelmi hivatal szerint van egy körvonalazott elképzelés (terve ugyan módosításra szorul), Szentgyörgyön az önkormányzat ez idáig képtelen volt kijelölni a telep helyét, a városatyák csak veszekednek a témában - mondják, megjegyezve, hogy helyszín s hatástanulmány hiányában nem pályázhatnak vissza nem térítendő ISPA-támogatásra. Nézetük szerint 2007-ig, az uniós csatlakozás lehetséges időpontjáig a szeméttárolóknak el kellene készülniük, s a megyeszékhelyi a széljárás miatt csakis az illyefalvi út környékén építhető meg.
Az előzményekhez tartozik, hogy a megyei tanács 2002 szeptemberében elfogadott egy Háromszékre vonatkozó hulladékgazdálkodási tervet, amely szintén azt rögzítette, hogy az említett két város szomszédságában regionális hulladéktárolót kell építeni. Minisztériumi sürgetésre a dokumentumot a környezetvédelmi hivatal kezdeményezte (minél több a fővárosnak jelenthető papírmunka, annál eredményesebbnek látszunk elvén), s noha azt végül közös munkával, sebtében állították össze, értesüléseink szerint több település évi, becsült hulladékmennyiségét ,,hasból? írták be, s van, aki elismeri, hogy a hulladékgazdálkodási terv ,,formaság, semmire sem jó?.
Mi lesz Szentgyörgy szemetével?
Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, Czimbalmos Kozma Csaba azt mondja, a megyék tervezett regionális hulladéktárolóit nemrégiben térképre tették Bukarestben, s az EU szakembereinek feltûnt, hogy ,,az ország tele van pöttyökkel?, vagyis rájöttek, hogy igen sok lenne az új szeméttelep. Ezért az eddigi stratégiát (amennyiben stratégiának nevezhető) újra kell gondolni, ez tehát érvényes Háromszékre is. Ráadásul a mostani, városi szeméttelep csak ideiglenes környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik, s már korábban arra gondoltak, hogy újat, korszerûbbet kellene építeni. Két helyszín merült fel - magyarázza -, végül a közüzemek által még 2000-ben rendelt tanulmányban a bukaresti egyetem környezetvédelmi szakemberei azt javasolták, hogy a mostani, az illyefalvi út közelében lévő szemétdombot kellene bővíteni. Ezt a javaslatot - folytatta Czimbalmos - a tanács környezetvédelmi és városfejlesztési bizottsága viszont ellenzi, szerintük ez a közüzemek által megrendelt terv. - Én nem vagyok ezen a véleményen - teszi hozzá.
- Álljon meg a menet - kezdi érveinek ismertetését Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató, sepsiszentgyörgyi önkormányzati képviselő -: a megyeszékhely polgármesteri hivatala valóban megrendelt egy tanulmányt a bukaresti egyetemtől, de az nem a regionális hulladéktároló kérdését, hanem kizárólagosan a városi hulladék elhelyezésének lehetőségét vizsgálta, mivel a jelenlegi szemétdomb is ,,rendezetlen?. Az erről készített tanulmány viszont felületes, nem megalapozott, szakkönyvekből másolták össze - állítja a kiváló földrajz-geológia tanárként is elismert Kónya, megjegyezve, hogy a vitatott dokumentumban például a talajvízszint öt méterrel magasabban van feltüntetve, mint maga a talaj. - Hogy lehet hinni egy ilyen munka hitelességében? Arról nem is beszélve - folytatja -, hogy a tervezett, bővített szemétdomb az Olthoz közel, ugyanakkor kétszáz méterre van a házaktól, noha annak legalább egy kilométerre kellene lennie. Az önkormányzati képviselőt az is felháborította, hogy a televízióból értesült a szentgyörgyi regionális hulladéktárolóról, sem városi tanácsülésen, sem a szakbizottságban nem volt szó erről. - A város feje fölött döntöttek - jegyzi meg Kónya Ádám.
Az Olt közelsége eleve kizárja, hogy a megyeszékhely környékén olyan telephelyet találjanak, amely legkevesebb egy kilométerre legyen a lakott övezettől, s a város közigazgatási területén is legyen - vélekedik Czimbalmos Kozma Csaba. Ilyent nem találtak, pedig szétnéztek a környéken is, de 20-30 kilométeres körzetben sem került megfelelő övezet. Nemrég egyeztettek a környékbeli polgármesterekkel is, de a hat község képviselői közül egyik sem állt elő azzal, hogy körzetükben hulladéktároló létesítésére alkalmas terület lenne. Ez az álláspont aligha változik, mert választási időszak következik, s egy ilyen kérdéssel senki sem kockáztat a kampányban - hangoztatja az alpolgármester.
Szemléletváltást sürgetnek
- Nem lehet a választásokig várni ezzel a kérdéssel, a hulladékról állandóan beszélni kell - mondja Vajda Lajos, a megyei tanács alelnöke. ? is kiemeli, téves volt a kormány korábbi elképzelése, miszerint leosztotta a regionális hulladéktárolók építését a megyéknek, mutatja is a térképet, amelyen gyakori, hogy a megyehatárok két oldalán, egymáshoz igen közel képzeltek el létesítményeket. Ez volt a terv, gyorsan teljesítették, s most regionális szinten kell újragondolni, magyarázza, de nem győzi hangsúlyozni, hogy folyamatosan napirenden kell tartani a háztartási szemét ügyét, mert nem csak korszerû szeméttelepre, hanem nevelésre és szemléletváltásra is szükség van ezen a téren. - Egy év alatt elértük, hogy a hulladékgazdálkodásról önkormányzati szinten beszélünk, nem csak a civil szervezetek foglalkoznak ezzel. Innen tovább kell lépni, a vélemények alapján el kell döntenünk, milyen megoldást választunk - teszi hozzá.
A lehetőségek között továbbra is szerepel a két regionális hulladéktároló megépítése, de azon is gondolkodnak, hogy itt csak szelektálni kellene a hulladékot, s egy brassói telepre kellene szállítani, mivel egy korszerû hulladéktároló megépítését költségvetési forrásból nem lehet fedezni, ehhez uniós forrásokra vagy külföldi tőkére van szükség. Háromszéknek sürgősen el kell döntenie, hogy milyen projektet kíván az ISPA-programmal finanszírozni: a Sepsiszentgyörgy környéki települések vízhálózatának fejlesztését vagy a hulladékgazdálkodási elképzelést? Vajda szerint a környezetvédő hivatalban nem törődnek azzal, hogy van-e pénz egy elképzelés kivitelezésére, ők eleget tesznek a minisztériumi utasításoknak, ,,elvégzik a leckét?, átiratokon keresztül üzennek a megyeházára.
Papucs András, a megyei tanács térségfejlesztési osztályának referense szerint a környezetbarát hulladéktárolók esetében fontolóra kell venni azok gazdasági vetületét is, érdemes-e egyáltalán kettőt készíteni, amikor például Angliában félmillió lakosra jut egy telep, és a Kovászna megyei népesség még ennek a felét sem éri el. Úgy véli, az itteni hulladékszelektálás, -újrafelhasználás is pénzt hozhatna, de az igazi nyereség az lenne, ha a megye megszabadulna a tárolás gondjától. Czimbalmos Kozma Csaba is egyetért ezzel, de szerinte fontos kérdés, hogy ki lehet-e alakítani egy olyan jogi konstrukciót a brassói telep mûködtetőivel, amely biztosíték arra, hogy a szentgyörgyiek ne legyenek kiszolgáltatva a brassóiaknak, mérlegelni kell, milyen következményekkel járhat, ha például a szomszédok drágítják a szolgáltatást.
Háromszékiek a hulladékról
Az újonnan létesítendő szeméttelepeket a lakosság sokszor fenntartással fogadja, az emberek gyakran ellenzik, hogy lakóhelyük mellett ilyesmit építsenek. Egy háromszéki munkacsoport, a Regionális Társadalomkutató Mûhely nemrég közvélemény-kutatást végzett, melyben azt vizsgálták, miként viszonyulnak a háromszékiek a háztartási hulladék összegyûjtésének kérdéséhez. 2003 őszén 1002 főt kérdeztek meg, egyebek mellett arról, legyen-e hulladéklerakó a településük mellett, s a vizsgálat egyik fontos következtetése Papucs András programvezető szerint az, hogy ha Kézdivásárhelyen népszavazást rendeznének e kérdésről, nem fogadnák el a hulladéktároló építését, mert az a megkérdezettek 30 százalékát nagyon zavarná. Az ellenkezés tehát a céhes városban a legnagyobb, míg Sepsiszentgyörgyön csak a véleményt nyilvánítók 7,8 százaléka tiltakozott, legtöbben viszont belátták, szükség van korszerû hulladéklerakóra. Kiderült továbbá: sokan nem tudják, mi az, hogy veszélyes hulladék, a többség azt is a szemetesbe teszi, de sokan fizetnének annak összegyûjtéséért. A megkérdezettek 3,1 százaléka elismerte, hogy a faluban a patak mellé dobja ki a szemetet, de az is beszédes, hogy közel 40 százalék nem hallott szelektív hulladékgyûjtésről. Az emberek nézetében a hulladéklerakást a rendőrségnek, illetve a helyi tanácsoknak kellene követniük, senki nem említette a környezetvédelmi hivatalt. A tisztaság megőrzésével kapcsolatosan 60 százalék úgy vélekedett, a szemetelőket meg kellene bírságolni, a válaszadók alig negyede mondta azt, hogy közösségi munkával takarítani kellene.
Egyelőre semmi biztatót sem lehet tehát kiemelni, marad a kollektív tûnődés, hogy mi lenne jó s mi nem, de emellett állandósul a mérhetetlen sok háztartási hulladék a város rejtettebb zugában, a falvak menti patak- s folyómedrekben. De hát ez nem is csoda, hiszen - miként Kónya Ádám is fogalmazott - az országnak nincs következetes hulladékgazdálkodási elképzelése, mi pedig itt, Háromszéken szintén holtponton vagyunk. A szemét viszont gyûl, csak gyûl a zöld területeken, és egyre kevesebbeket zavar. Mert ha nem így lenne, akkor nem halmozódna.
Mózes László