Meglepő bejelentést tett Alexandru F?rca?, a frissiben kinevezett EU-integrációs miniszter: Romániának 2004 februárjáig ki kell dolgoznia a közigazgatás valódi és hatékony decentralizálását. Természetesen, olyan európai elvárás ez, melynek teljesítése nélkül ez az ország nem is álmodhat az unióba való betagolódásról. Elvárás volt ez eddig is, de az egymást követő kormányok egyaránt ódzkodtak attól, hogy föllazítsák Románia agyoncentralizált közigazgatását, egy valódi reformtól Bukarest élősdi mindenhatóságát féltették, s hogy félelmeiket eladhatóvá csomagolhassák, szüntelenül az ország területi egysége megbomlásának rémével ijesztgették a naiv és tájékozatlan lakosságot, melyet immár nyolcvanöt esztendeje etetnek a szent és kikezdhetetlen nemzeti egység olcsó mákonyával, miközben kiuzsorázták, kiéheztették, javaiból kifosztották, hogy a szent főváros élősdi siserehada békésen és boldogan tollasodhassék a kíméletlenül begyûjtött sápból és harácsból. Persze, ott sem mindenki, csupán a mindenkori hatalom melegében fûtőzők.
Hogy mit jelenthet ma kies hazánkban a nagy elszánás, a megfelelés kényszeréből születő döntés a közigazgatási reform megtervezésére és végrehajtására, arról pillanatnyilag még sejtelmeink sem lehetnek, s ha Adrian N?stase nemrégen ,,elszólta? magát, hogy valamikor, a 2004-es választásokat követően felére csökkentik az ország megyéinek számát, s ezzel vélik megoldani a decentralizációt, úgy semmi jót nem várhatunk el az ugyancsak Bukarestben kiagyalandó nagy reformtól. Valami mindenképpen történni fog, ha hirtelen ily sürgős és halaszthatatlan lett a dolog ,,lerendezése?, s mert az igény vélhetően Brüsszel felől érkezett, hiszen most az integrációért fáradozó miniszterünk fogalmazta meg, remélni lehet, hogy ezúttal - legalább a projektum szintjén és formájában - némileg tényleg lazítanak a fojtogató központosítás polipszorításán, s valami olyan elképzelés születik meg, amely elvileg lehetővé tenné a régiók szabad és logikus önszerveződését, s együvé tartozhatna, együtt építhetné jövőjét az, ami együvé tartozik.
Megengedő feltételezéseim ellenére mégis szkeptikus vagyok, mert nem látok reális esélyt arra, hogy a központosított és nemzeti államrezon egykönnyen feladja állásait, s abban az országban, mely végső soron éppen erre az aberrációra épül, rövid úton megváltozzék a politikum magatartása és a közgondolkodás, s máról holnapra realitássá válhat az álom, hogy a szervesnek mondható régiók, térségek, települések és közösségek végre saját kezükbe vehetnék önnön sorsuk irányítását és igazítását. Pedig ez lenne a valós decentralizáció, az önrendelkezéses önigazgatás, vagy ha úgy tetszik: autonómia. S nem csupán kisebbségi, a ,,rettegett? etnikai alapon szervezett ,,enklávésdi?, hanem minden valóban összetartozó és önérdekeit felismerő közösség, territórium autonómiája. Ami még nem föderalizáció, hanem a regionális és lokális akarat és szándék szabad és gyümölcsöző érvényesülése. A helyin, a sajátoson át az Egész méltányos szolgálata. Vagy nem erről szólna az integrálódó Európa?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.